Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1976. szeptember

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------“—A

Harót János:

Feladataink az új idényben —

Montreal után

Bár a bajnoki idény egyharmada már lezajlott, úgy vélem, nem mehetünk el szó nélkül a Ferencváros huszonkettedik bajnoksága mellett. Jogos büszkeséggel tölthette el a Ferencváros minden szurkolóját a labdarúgó-csapat sikere, a nagy küzdelemben megszerzett első hely. Erről tanúskodtak az üdvözlő táviratok, levelek, amelyek egy részét határainkon túl adták fel: bizonyítva, hogy a zöld fehér színek hívei a világ minden táján fellelhetők.

Kétségtelen: évekig kellett várni erre a bajnokságra, hiszen utoljára 1968-ban vehették át a bajnoki aranyérmet a Ferencváros játékosai. így az addig szerzett 21 bajnoki címhez most járult az újabb, a 22. Jóleső érzés ezt újra leírni és azt is, hogy az egyesületek között a legtöbb bajnokságot eddig a Ferencváros szerezte.

Talán különösnek hangzik, pedig tény: a bajnokság megnyerése is beletartozott abba az átfogó programba, amely közé sorolható az új stadion megépítése, befejezése, a klubház, a birkózócsarnok és más egyéb létesítmények, amelyek elősegítették az FTC sportolóinak a korszerű követelményeknek megfelelő felkészülését.

Elvitathatatlan, hogy a Ferencváros életében is a labdarúgó-csapat mindig meghatározó szerepet tölt be. Ez volt a múltban és ez a helyzet jelenleg is. Tudtuk, hogy a meglevő játékosgárdával előbbre nem léphetünk, mélyreható változtatások szükségesek ahhoz, hogy az FTC régi hírnevéhez méltő szerepet töltsön be a bajnokságban.

Tisztában voltunk azzal is, hogy a cél érdekében vállalnunk kell a talán kellemetlennek tűnő intézkedéseket is. De vállalnunk kellett, minden esetleges „buktatóival” együtt. A fizikai követelmények növelése egyre nehezebb feladat elé állította az idősebb, más követelményekhez szokott játékosokat. Kevesen voltak, akik lelkesedéssel fogadták az újat, megérezték volna a

feltáruló lehetőségeket. Ilyen körülmények között kerülhetett sor azokra az intézkedésekre, amelyek megváltoztatták nemcsak a Ferencváros labdarúgó-csapatának egész arculatát, hanem kihatással voltak labdarúgósportunk egészére is.

Új, sokmozgásos gólratörő játékkal leptük meg ellenfeleinket és valljuk be, erre csak ez a megfiatalított csapat volt képes. Magunkévá tettük azokat a követelményeket, amelyeket az MLSZ elénk is állított. Dalnoki Jenő vezető edzővel mindig szót tudtunk érteni. Sikerült elérni azt is, hogy a szakvezetés egységes legyen. Ezért voltunk kénytelenek megválni azoktól a régi, sokéves tapasztalattal rendelkező szakemberektől, akik hosszú időn át eredményes nevelőmunkát végeztek. Ezt kívánta a fejlődés, az azonos elképzelések elve. Sok más egyéb is közrejátszott a Fradi huszonkettedik bajnokságának megszerzésében. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy a két idényben nem volt teljesen egységes csapatunk teljesítménye. Várható volt, hogy a fiatal játékosok igénybevétele átmeneti visszaesést idéz majd elő. Ez be is következett. A szakvezetés azonban nem esett pánikba. Józanul értékelve az adott helyzetet, ismét sikerült a régi kerékvágásba hozni az együttest.

Pozitívumként könyvelhetjük el azt is, hogy az egészséges ön bizalom mellett csapatjátékunk is nagyot fejlődött: alkalmazkodott a játékosok egyéni adottságaihoz. Szólni kell Dalnoki Jenő vezető edzőről, egykori játékosunkról, aki fanatikusan szereti az FTC-t, ami áthatja munkáját is, amelynek egyik fő jellemző vonása a bátor kezdeményezés, az új iránti törekvés.

A dicséret hangján kell szólnunk nemcsak első csapatunkról, hanem a többiekről is, kezdve az öregfiúktól az újoncokig: kiváló szereplésükkel ők is elismerést szereztek egyesületünknek.

Nehéz volt kivívni nyolc év után az elsőséget, de még nehezebb lesz megtartani. Erre világítanak rá az eddig lezajlott bajnoki mérkőzések is. Még kiegyenlítettebb lett a mezőny, ami nagyobb erőkifejtésre késztet. Joggal bízhatunk azonban a most már tapasztaltabb fiataljainkban, mégis számolni kell átmeneti visszaeséssel, kudarccal is. Tudjuk azonban: változatlanul a megkezdett úton kell haladnunk. Az utánpótlás nevelése fárasztó, de hálás feladatot jelent. A Fradi mindig híres volt erről és továbbra is folytatnunk kell a tehetségek felkutatását, mert állítjuk: a labdarúgás iránti szeretet változatlanul megvan a fiatalokban. A tapasztalat azt mutatja, hogy elsősorban azokra számíthatunk, akik nálunk kezdték el labdarúgó pályafutásukat, megszerették a zöld-fehér színeket. Bebizonyosodott az is, hogy csak a kemény, következetes edzésmunka hozhat sikert. Elsősorban a bajnokságban szeretnénk helytállni, de egyáltalán nem közömbös, hogyan szerepel a Ferencváros a nemzetközi porondon, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában.

Szimbolikus jelentősége van annak, hogy a huszonkettedik bajnokságot az olimpia évében szereztük meg. Túl vagyunk már a világ legjobb sportolóinak nagy seregszemléjén és jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az FTC olimpikonjai ragyogóan megálltákhelyüket. Az olimpia első magyar aranyérmét az FTC nagyszerű tornásza. Magyar Zoltán szerezte a iólengésben. Magyar Zoli tudásával, felkészültségével kivívta a világ tornászainak, szakembereinek osztatlan elismerését. Büszkék vagyunk rá és kívánjuk, hogy eddigi nagyszerű sport- pályafutását újabb diadalok tegyék majd emlékezetessé. Fiatal, tehetséges vízilabdázónk, Gerendás György tagja volt olimpiai bajnokságot nyert vízilabda-csapatunknak. Gerendás csak 22 éves, így alkalma lehet,

o