Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. szeptember
Valamikor RÉGEN... A 80 éves jubileum évében az FTC és a magyar sport múltjából apró kis mozaikokat, vidám és könnyes eseteket gyűjtöttünk össze. Ezek a kis anekdoták is hűen érzékeltetik, hogy milyen volt a sport, az FTC és versenyzőinek élete, hangulata. Milyen volt, valamikor régen ... OROSZLÁNOK KÖZÖTT Kankovszky Artúr a magyar sport hőskorának jellegzetes alakja volt. Szinte minden sportággal megpróbálkozott. A század első éveiben az FTC-ben is sportolt. A sokoldalú férfi nem rekordjairól, hanem hajmeresztő tetteiről volt híres. Íme ezek egyike: „Az újpesti hídról összekötött kézzel, utcai ruhában a Dunába ugrott. Vállalkozása sikerrel járt, mert minden nagyobb baj nélkül elérte a partot. Mondják, hogy egy foga kitört. Az érdekes látványosságot megtekintendő nagy közönség gyűlt össze a parton, amely eleinte borzadással nézte a vakmerő vállalkozást, de amikor a kitűnő búvárúszó sikeresen oldotta meg feladatát, lelkesen megéljenezték őt.” A húszas évek végén bemutatták a korai sportélet nagyjait. Ekkor már a nemzetközi ökölvívó szövetség főtitkára volt. Kankovszkyról így emlékeztek meg: „Tovaviharzott múltja telve élménnyel, eseménnyel, kalanddal és sikerekkel. Sportkarrierje úgyszólván egyedülálló Magyarországon. Kora diákifjúsága óta atlétizál, aztán futballozik, vív, birkózik, búvárúszó rekordokat állít, mint céllövő kora legjobbjai közé tartozik, lovagol és boxol, s e széles skálát egyéb roppant bravúrok festik alá. Íme a leghátborzongatóbb. — 1908-ban a Beketow cirkuszban 20 oroszlán riogatja a publikumot. Kankovszky fogadásból egy este szmokingot ölt és ott egy pohár pezsgő mellett szórakozik Miss Arabellával, a fiatal sze- lidítőnővel. Az oroszlánok morognak, a fogaikat vicsorgatják felé, de nem támadnak. Senki sem tudja, hogy miért? A szelidítőjüket az eseményeket követő fél év után szétmarcangolják!” Kankovszky Artúr a magyar sport hőskorának regényhőse volt. PITYRE BÁTYJA Pataki Mihálynak, a régi FTC híres középcsatárának bátyja Pataki László volt. A Soroksári úti pályán, mint ifi játékos Pitykével együtt rúgták a labdát. Pataki László azonban 1908-tól atlétizálni kezdett és élete nagy élményét ez a sportág adta. 1912-ben az Üllői úti atlétikai pá- lyaavatóra népes mezőny gyűlt öszsze. Közöttük volt — külön tanári engedéllyel — Pataki László is. Hónapok óta készült az első Üllői úti versenyre — méghozzá elég taktikusan. Az előző versenyeken nem futotta ki igazi formáját, így az előzetes teljesítmények alapján igen nagy előnyt kapott a 400 m-es futásban. Ez az előny, no meg a jó forma, meghozta a régen várt sikert s Pataki a világ akkori egyik legjobb eredményével megnyerte a versenyt! Sportpályafutását a világháború derékbatörte. A sport és a galambok iránti szeretete (4 éves korától voltak már galambjai! azonban új irányba terelte Pataki László életét. Így lett a magyar galambsport egyik úttörője, a szövetség megalapítója. Különféle szaklapokat is szerkesztett, s 81 éves korában a galambsportban szerzett tapasztalatait, emlékeit írásban gyűjtötte össze. DÁVID ÉS GÓLIÁT 1913. március 23-án az Üllői úti pályán rendezték a neves angol ellenfél, az English Wanderers elleni mérkőzést. A 6-0-ás FTC győzelemből Slózi három, Pataki, Weisz és Tóth egy-egy góllal vette ki részét. Az Érdekes Újság fényképén Dávid — a legendás Tóth Potya István látható az alábbi kommentárral: „Képünkön azt a jelenetet mutatjuk be, amint a mozi számára leveszik az angol és a magyar csapat legjobb játékosát. Bármennyire is csodálatosnak látszik, ez a kis tömzsi magyar játékos, ez a kis Dávid, győzte le az óriás Góliátot!” — SLÓZIVAL IS ELŐFORDULT... .,Schlosser a legjobb magyar góllövő nyáron a rákosszentmihá- lyiak pályáján szokott kapura rugdalni. A napokban is ott rúgta a labdát és egy hirtelen mozdulat közben a kapura lőtt, azaz csak oda akart, de a labda a kapu mellett állók egyikének arcába repült. Az illető az első kábulás után dühösen förmedt rá az előtte ismeretlen Schlosserre: — Ha nem tud futballozni, minek rúg labdába!” * * * Amikor Schlosser Imre visszavonult a labdarúgástól elhatározta, hogy mint játékvezető szolgálja tovább a sportágat. Már az első mérkőzése is gyengén sikerült. Az egyik téves ítéletet a másik után hozta. Egy türelmetlen néző, aki nem ismerte fel a világ egyik legnagyobb játékosát, felháborodva így kiáltott be a pályára: — Mondja bíró úr, rúgott maga már valaha életében labdába? SZÉP VOLT SCHÖN! „Schön József, az FTC egyik csatára, a következő levelet küldte szerkesztőségünkhöz: — A Nemzeti Sport legutóbbi számában az FTC— Typographia mérkőzésről szóló tudósításban többek között az foglaltatik, hogy a Typographia kapusát Weinber klubtársam úgy mellbe rúgta, hogy az harcképtelenné vált. Az igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy a Typographia ka44
