Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
HUSZONÖT KÉRDÉSRE FELELNEK A JUBILÁNSOK Mit jelent az Ön számára Nyilasi Tibor: „Gyeimekko- Vépi Péter rom óta a Fradiba vágytam" rencváros . Örömöm a FeMartos Győző: „Örök barát ságot kötöttem a klubbal.. ■’ Bálint László: „Mindig meg határozó szerepe lesz az életemben . . Szurkolóink már megszokták, hogy a klub vezetői egy-egy mérkőzés előtt rövid ünnepség keretében köszöntik a jubiláló labdarúgókat. Az elmúlt hónapokban Martos és Vépi 300. mérkőzését (bajnoki, nemzetközi, hazai dijmérkőzés), Nyilasi a 200.-at játszotta az FTC első csapatában. Bálint Laci pedig az első tavaszi mérkőzésen ritka jubileumhoz érkezik: 300. bajnoki mérkőzését játsszál Szívből köszöntjük labdarúgóinkat, s egyben egy „jubileumi" kérdéscsokorra kértünk válaszokat. 1. MIKOR ÉS HOGYAN KERÜLT A FRADIBA? Bálint: 1959-ben. A Népsportban figyeltem fel arra, hogy az Üllői úton kölyök toborzó lesz. Én is jelentkeztem. A nagypályán elhelyeztek négy kézilabdakaput, s mi lurkók egymás ellen játszottunk, persze minden kötöttség nélkül. Az edzők csak arra voltak kiváncsiak, kinek milyen a labdaérzéke és mozgáskészsége. Amikor aztán véget ért a játék, néhány gyerek nevét és lakcímét felírták egy füzetbe. Én is azok közé tartoztam. Végtelenül örültem, hiszen ez azt jelentette, hogy máskor is jöhetek, megfeleltem a rostán. Azóta is hűséges előfizetője vagyok a Népsportnak. Martos: 1970-ben. Előtte a Rákosligeti AC-ban játszottam, a BLSZ-bajnokság- ban. Rendszeresen kijárt a a mérkőzésünkre, az MTI egyik külső munkatársa, Szabó László, aki egyszer megkérdezte tőlem: nem lenne-e kedvem a Fradiban játszani. Még a hírére is majd kibújtam a bőrömből. Nos, Szabó ajánlására kerültem az Üllői útra, mégpedig a felnőtt III. csapatba. Akkoriban legfeljebb csak álmomban gondoltam arra, hogy egyszer majd a legjobbak között is ott lehetek a pályán. Nyilasi: 1965-ben az FTC egyik toborzóján jelentkeztem. Fél évig jártam is rendesen az edzésekre, de mivel nagyon messze laktunk, végül elmaradtam. Az Űt- törő-stadion csapatában kötöttem ki. öt év múlva ismét zöld-fehér mezben játszottam! Az FTC ifi I. csapatához igazoltak, a hívó szóra örömmel jöttem. Vépi: 1961-ben. Még nem voltam 12 éves, amikor először tornacipőt húzhattam a lábamra. Akkoriban ugyanis mezítlábas bajnokságnak hívták a srácok vetélkedőjét. A nagybátyám vitt le, mert ismerte Száger Misi bácsit. Emlékszem, nagyon kedvesen fogadtak. Az úttörő V-ben kezdtem, mégpedig a kapuban. 5-1-re vertük az Űjpestet. A labdát a legritkább esetben fogtam meg, inkább rúgtam. Többet nem is védtem. Kimentem a mezőnybe. 2. MIT JELENT AZ ÖN SZAMARA A FERENCVÁROS? Bálint: Mindent! Itt cseperedtem fel, itt lettem ismert, válogatott játékos, s talán azt is elmondhatom, hogy valamelyest népszerű ember. Az Üllői útnak mindig meghatározó szerepe lesz az életemben. Martos: Még másutt futballoztam, amikor már a Fradinak szurkoltam. Képzelhetik milyen nagy volt a boldogságom, amikor az életem úgy kapcsolódott a Fradihoz, hogy éveken át, nap mint nap az Üllői útra jártam, s szerencsére járok a mai napig is. Örök barátságot kötöttem a klubbal. Nyilasi: Gyermekkorom óta a Fradiba vágytam! Mindig csak a Fradit láttam magam előtt, s álmaim között szerepelt, hogy majd egyszer én is az FTC bajnokcsapatában rúgom a labdát. Titkos vágyam teljesült, az Üllői út otthonóm lett. Vépi: Amióta az eszem tudom, Fradista vagyok. Az egész családunk az, élén az édesapámmal, akinek nagy vágya teljesült, amikor a Ferencváros játékosaként eljutottam a válogatottságig! Örömöm a Ferencváros, nagyszerű érzés itt játszani, valamilyen formában mindig kapcsolatban akarok maradni a Fradival. 3. KI VOLT AZ ELSŐ EDZŐJE? Bálint: Agárdi Ferenc. Mindig nagy szeretettel gondolok rá. Martos: A Ferencvárosban Csanádi Ferenc. Nyilasi: Kertész János, akire nagy szeretettel emlékszem vissza. Vépi: Agárdi Ferenc, aki sok mindenre megtanított bennünket. 4. KINEK KÖSZÖNHETI A LEGTÖBBET? Bálint: Csanádi Ferencnek, mert már ifjúsági játékosként is edzőm volt, s ő ismerte fel, hogy nem a balösszekötő az igazi helyem, s hátra vitt a védelembe. Martos: Több edző segítette a fejlődésem. Neveket nem említek. Nyilasi: Rákosi Gyulának, aki három évig formált, gyúrt minket az ifiben, és úgy érzem ez pozitívan hatott későbbi pályafutásomra. Nagyon szép volt a Rákosi Gyula vezette ifjúsági bajnokcsapatban eltöltött időszak. Vépi: Csanádi Ferencnek, hiszen az ő javaslatára kerültem a legjobbak közé dr. Kalocsay Géza idejében. 5. MELYIK A LEGEMLÉKEZETESEBB MÉRKŐZÉSE? Bálint: Az első válogatottság 1972-ben. A Népstadionban játszottunk az NSZK ellen. A gólgyáros Müller volt az ellenfelem. Sajnos, kikaptunk 2-0-ra, de Müller nem rúgott gólt és a szaksajtó elismerően írt a teljesítményemről. Martos: 1972-ben Pécsett játszottam először az első csapatban. Kikaptunk 3-1- re, de velem elégedettek voltak. De megemlítem azt a VB-selejtező mérkőzést is, amikor a Népstadionban 2-1-re vertük a Szovjetuniót. Felejthetetlen csata volt! Nyilasi: Az FTC felnőtt csapatában az első mérkőzés. Ez 1973-ban a Komló elleni találkozó volt, a Népu
