Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
fog saját tulajdona volt. Ragaszkodott hozzá, hiszen gyökeret eresztett nála, és kiválóan rágott. Tulajdonosa naponta háromszor kefével megmosta, ezzel is bizonyította ragaszkodását foga iránt. Mégis egy pillanat alatt elváltak egymástól. A Ferencváros— Vasas ifjúsági vízilabda- mérkőzés III. negyedének végén. Amikor a mérkőzés hevében „forrt a víz”, elcsattant egy pofon. A pofont követően a fog elhagyta jól megszokott helyét, és a negyedet követő szünetben már békésen ott feküdt Goór Istvánnak, az FTC ifjúsági csapata edzőjének tenyerén. A volt tulajdonos tette oda, aki ezt követően, kezdéshez ismét visszaúszott kapujuk mellé, és folytatta a mérkőzést. A fog további sorsa ismeretlen. Ismert azonban, hogy az FTC fiatal vízilabdázói ezt a mérkőzésüket is megnyerték. Nem a fogért. Jobbak voltak! Vízilabda-mérkőzésen — mint köztudott — egy pofon elcsattanása, és ennek következtében egy fog elvesztése ha nem is mindennapi eset, de nem ritka velejárója a küzdelemnek. Még a károsult is hamar elfelejti. Nem nagy ügy — mondják. Mégis. Egy fiatal ember miért „viszi a fogát a vízbe”? Hiszen eltöíthetné szabad idejét moziban, vagy otthon a lemezjátszó, magnó mellett, esetleg egy kényelmes karosszékben ülve tévét is nézhetne. De sorolhatnám a hasznos és haszontalan lehetőségeket, amelyek között fiataljaink napjainkban bőven választhatnak. A kérdésre többféle válasz is kézenfekvő és elfogadható. Az egyiket a „károsult” édesapja fogalmazta meg: „az élet harmóniájá- nek igénye”. Nagyon bölcs válasz! Szerinte a gyermek életét úgy kell „megkomponálni”, hogy az őt körülvevő világból a gyermek azt Az FTC serdülő csapat a BVSC kupával. A kupa Győri János kezében vegye át, amit szelleme, fizikuma igényel, amelyben örömet talál. Még akkor is, ha azért keményen meg kell küzdenie, mint például sportversenyeken a jó eredményekért. A szubjektív igényeknek a megvalósulása alakítja ki az egyén életének harmóniáját. A fiataloknál ezt a célt döntően befolyásolja az őket körülvevő környezet. Mindenekelőtt a család, és nem utolsósorban sportegyesülete a fontos komponens. De miként valósul meg ez az elmélet a gyakorlatban? Úgy, hogy a Győri gyerekek egyikének ki kell vernie a fogát? Természetesen nem! Bár megtörtént az eset, a gyerek mégis szeret vízilabdázni. És nemcsak szeret, de korosztályában tud is. 0 is, két testvére is. A Győri gyerekek ugyanis hárman vannak. Józsi 17, János 15, Gábor pedig 11 éves. Tanulók, és a Ferencvárosi Torna Club ifjúsági, serdülő és úttörő vízilabdacsapatainak tehetséges játékosai. Napjaik reggeltől estig zsúfoltak. Iskolai feladataiknak eleget téve csak azt csinálnak, amihez tehetségük, kedvük és idejük van. Tehetségük van a nyelvekhez, ezért már az általános iskolában megtanultak angolul és oroszul. Kedvelik a fizikát, biológiát, ezért e téren az iskolai szakkörben bővítik ismereteiket. Szeretik a zenét, ezért tanulnak zongorázni. Az ilyen gyerekekre szokták mondani: „szegényke, túl van terhelve”. A Győri gyerekek kitűnő iskolai bizonyítványa ezt megcáfolja. Életük kiegyensúlyozott, harmonikus, és a sportolás nyújtotta öröm teszi teljessé. A sport nélkül ugyanis nem lenne teljes életük jelenlegi harmóniája. Ök is, mint sok hasonló korú fiatal, a vízben ismerték meg a sportolás örömét. Az úszás is harmonikus mozgás. Uzdi Réka és Kolossá István edzők kiváló tanítványokra leltek, amikor velük foglalkoztak. Kiváltak az átlag közül magatartásukkal, szorgalmukkal és eredményeikkel is. Korosztályaikban bajnokságokat nyertek az FTC-nek, és mai napig is érvényes csúcsokat úsztak. Aztán rájöttek, hogy a vízilabda szórakoztatóbb, játékosabb, mint az úszás. Ennek a felismerésnek az lett az eredménye, hogy Goór István edzőnk napjainkban három tehetséges testvért taníthat a világhírű magyar vízilab- dázás rejtelmeire. Szerencsés találkozás! Goór ugyanis a medence partján is, a vízben is elvárja neveltjeitől a kulturáltságot, a jó közösségi szellemet, mint a siker egyik fontos forrását. Képes elküldeni a szakosztályból egy tehetséges gyereket, ha látja, hogy az nem kívánatos magatartásával rontja a csapat jó szellemét. A Győri testvéreket ilyen szankció nem fenyegeti. Kulturáltságuk, tehetségük, szorgalmuk biztosíték arra, hogy az édesapa által elképzelt harmónia mindhármukban teljessé válik. Annál is inkább, mert ők is akarják. Major János 41
