Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
Hogy rohan az idő! Mintha csak tegnap történt volna, pedig — 18 esztendőnél is több telt már el... Fiatalok voltunk és bohémek. Szerettük a viccet, a vizet, az úszást és — egymást. Lányok és fiúk, asszonyok és férjek egy nagy családot alkottunk, amelyben mindenki tudott — és akart! — örülni a másik sikerének, s ha úgy adódott együtt sírtunk egy- egy csalódás után. Szerencsére ritkán sírtunk! Az életünket a nevetés, a boldogság „fűszerezte”. Olimpiára készültünk. Életünk első olimpiájára! De kellemes is volt hallani: „Minden út Rómába vezet...” A miénk is?!... Ez foglalkoztatott bennünket, s 1960. július 27-én egyikünket sem kellett ébreszteni. A Tárogató úton laktunk, edzőtáborban, s hajnalban loholtunk a portára Népsportért. Hangosan olvastuk: „Kijelölte a Magyar Olimpiai Bizottság a római olimpián szereplő versenyzőket. Üszők: Madarász Csilla, Egervári ...és ennyi volt az előny! Újságírók, akik a Fradiban sportoltak Márta, Csikány József, Kiss László ...” És — következett a nevem. Szétvetett bennünket az öröm... A boldogság úgy doppingolt, hogy nagy-nagy önbizalommal készültünk a két nap múlva kezdődő országos bajnokságra. Az első nap hét döntőjéből ötöt (!) megnyertünk. És, nem is akárhogyan ... S következett a második nap. A felejthetetlen szombat. Már az autóbuszban, az uszoda felé megkezdődött az „ugratás”. Kárpáti Gyurika, a mókamester vitte a prímet. Odaállt az Újpesti Dózsa úszói elé, s csak ezt hajtogatta: „Ma, a 4X200 méteves váltóban megtépázunk benneteket!... Ügy, hogy a kijávatot sem találjátok meg.” Dobay Gyuláék betegre nevették magukat! Nem a raccsolás miatt... A hét legjobb viccének tartották. Nem véletlenül. Az újpestiek váltója akkor úszott országos rekordot, amikor csak akart, s minden versenyt méterekkel nyertek. Gyurika hajtogatta, hajtogatta ... És — elhitte! Sőt... Velünk is elhitette. Csodálatos volt az idő, remek a hangulat. Ezrek ültek a margitszigeti sportuszoda lelátóin. És szurkoltak — nekünk, Fradisták- nak. Lobogtak a zöld-fehér zászlók, s megszállt bennünket valami különös érzés. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, mindenki tudta a másikról: ha kell, „meghalunk” a győzelemért, utolsó erőtartalékunkat is bevetjük az aranyéremért. Gyurika kezdett. Az Üj- pesti Dózsából Dömötör, az egriektől pedig Bodnár. Három vízilabdázó, három Rómába utazó játékos. Gyurika csodálatosan úszott! Csaknem hét másodpercet vert Dömötör Zolira, arra a Dömötörre, aki Európa-bajnok volt ebben a számban ... De Gyurika úgy elfáradt, hogy nekünk kellett kivenni a vízből. Amikor szilárd talajt érzett a lába alatt, újra magabiztos lett: „Megmondtam ugye, hogy megtépázunk benneteket.” Müller és Dobay mosolygott, de már nem úgy, mint az autóbuszban .. . Egy perc múlva azonban már a „régiek” voltak: Hornyánszky 29
