Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1979. június
nek, de rendkívül sokat vál- toztathat a magyar birkózó- | sport helyzetén az ő ki- ! emelkedő egyénisége. És a Ferencváros támogatja őt. Hogyan? — Egyesületi terveink elsősorban a kötöttfogás ugrásszerű feljavítását célozzák. Csapatot akarunk létrehozni, a fogalom igazi értelmében. 1980-ig már mind a tíz kategóriában neves képviselőink lesznek az itthoni porondon. Idén már nyolctagú lesz a csapatunk, de 48 és 52 kilósunk még nincs, 57 kg-ban Karsai, 62- ben Struhács és Molnár még fiatalok, tehetségesek. A 68 kg-os Mészáros ismert név, volt felnőtt bajnoki dobogós. 74 kg-ban a leszerelő „obsitosok”, Nádasi és Zeke közül előbbi az Európa-bajnok Kocsis Ferenc mögött a hazai legjobb. Az 1984-es olimpiára ő lehet a jelölt — ami érvényes a 82 kilós Kappesz- re is, de őt már talán Moszkvára is felkészítheti a válogatott szakvezetése. A 90 kg lesz Fodor Jancsi végső helye. Itt ugyan az újpesti Növényivel nagy harcban állhat, de a jövőt benne sejtjük. „Ászunk” a 100 kg-os Gáspár. Az ő technikai tudása már előtte jár a válogatott Farkasénak, s elképzelhető — ha az idei erőpróbákon bizonyít —, hogy vele a bukaresti EB-n súlycsoportjában végre a kötöttfogásban is újra kilépünk a nemzetközi porondra. S az igazi meglepetésről: a nehézsúlyú olimpiai ezüstérmes Bállá Jóska engedélyt kapott a kötöttfogásban való versenyzésre. Ha legyőzi az itt hazai jóknak számon tartott Rovnyait és Nagyot, a bukaresti EB-n az sem elképzelhetetlen, hogy „Puki” mindkét fogásnemben szerencsét próbál... S a szabadfogásúak? — Érzékeny veszteség Kiinga és Gál visszavonulása, de itt azért jóval kevesebb a gond. Bállá mellett Fehér és a 48 kg-os Gyulai is válogatott lehet, sőt 90 kg-ban Petrezselyem Anti bizonyítási lehetőséghez jut, ha továbbra is igy dolgozik. Úgy gondolom, minden okunk adott az elégedettségre, a szakosztály létszámának 72 százaléka minősített versenyző. Bállá nemzetközi kategóriába tartozik, 13 első osztályú és 15 aranyjelvényes birkózónk van. Mindehhez kiváló edzői kollektívánk adta tudása, fáradsága legjavát. Mellettem főfoglalkozásúként tevékenykedik még Steer Antal, Vattai László, Gál Henrik, ürbanovics Miklós és Gáspár Ferenc. Szóval 1979? Pompás évre számítunk! Ha hét birkózónk ott szerepelné a bukaresti EB-n az lenne az igazi siker! Bajnokok és gyerekek Ha a sportszerető közönség azt hallja, hogy „ferencvárosi tornaszakosztály”, akkor azonnal Magyar Zoltánra gondol. A világ legjobb „lovasa” nyert már olimpiát, világbajnokságot, EB-t, Világ Kupát, s még számos nagy nemzetközi viadalt. Vajon, ha őt nem figyeljük, mennyire eredményes az FTC férfi tornász csapata? — Azért nem ennyire egyszemélyes a mi gárdánk — mondta dr. Varga Sándor szakosztályi elnök. — A tavalyi strasbourgi világbajnokságon szerepelt magyar válogatottban Zolin kívül még két ferencvárosi sportoló is helyet kapott, Sivadó és Vámos, örvendetesnek tartom, hogy 1978- ban sokat fejlődtek a fiatalok. Az esztendő végén Angliában jártunk, ahol Magyar nélkül álltunk ki, mert leg jobbunk éppen Finnországban versenyzett. Itt több, még ifjúsági korban levő sportolónkat dobtuk „mélyvízbe”, akik, mint például Mókus Lajos, nagyszerűen megállták a helyüket. Köztudomású, hogy az FTC-s tornászok edzéskörülményei nem éppen ideálisak. Igazi, állandó otthonuk pillanatnyilag még nincs. Változnak-e a körülmények az új évben? — A Népligetben egy 30X40 méteres alapterületre sátortetőt kaptunk. Ennek „fedezékében” a hideg, kemény téli napokon is remek munkafeltételeket biztosíthatunk magunknak. Biztos, hogy javultak a lehetőségek, s ez meglátszik majd az eredményeken is. Tavaly például az ifjúsági csapatunk második lett a bajnokságban, a serdülők is jól szerepeltek. Ez azt bizonyítja, hogy megtalálhatjuk a mostani kiválóságok utódait, azokat a férfi tornászokat, akikre például az 1984. évi olimpián számíthatnak a válogatók. A férfiak már az utódokat keresik, a nők viszont egyelőre a jövőt építik, hiszen mindössze négy évvel ezelőtt alakult meg a „gyengébb nem” szakosztálya. Egyelőre nagyon fiatal versenyzőkkel szerepelnek. — Így van, de igen rendezett az élet nálunk, — mondta Koltai László szakosztályvezető. — Jó az edző állomány, négy főfoglalkozású mester irányítja a gyerekeket, mellettük még ketten társadalmi munkában dolgoznak. Hogyan lehetett szinte egyik napról a másikra női szakosztályt alakítani, amikor sok helyütt utánpótlás- gondokkal küzdenek, s alig-alig lehet megtartani a gyerekeket. — Két bázisiskolánk van, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. A Mester utcában és a XX. kerületben a Székelyhídi utcában. A két általános iskolában a tanárok, az igazgatók nagyon kedvelik a sportot, hozzánk irányítják a fiatalokat. A Fradi női tornászai egyelőre csak a serdülő versenyeken szerepelnek, de ott már többször letették a „névjegyüket”. Szereztek ugrásban ezüst-, gerendán pedig bronzérmet, sőt, a csapatbajnokságon is a dobogón állhatták a kislányok. Szép eredmények, de mikor juthatnak el odáig, hogy esetleg válogatottak kerülhetnek ki a szakosztályból ? — Most kilenc-tizenegy évesek a tanítványok. Úgy véljük, hogy legalább három esztendő szükséges, amíg igazán komoly eredmények születhetnek. A gyerekeket nap mint nap figyelve az az érzésem: érdemes lesz várni, sok szép sikert szerezhetnek még. Szorgalmuk példamutató, nem tudom elképzelni, hogy valamelyikük is komolyabb ok nélkül elhagyjon bennünket. Szerintem idén — s ez a célunk — tovább javulnak majd az eredményeink! Szakosztályaink a jubileumi évben Ha egy szurkoló úgy év elején elmereng azon, hány bajnoki cím „néz ki” a soron következő szezonban, bizonyára így kezdi a talál-' gatást: „Ami biztos, az a jégkorongozóké ...” Joggal. Mert 1971 óta megszakítás nélkül a zöld-fehérek birtokába került a büszke cím, s közben a lehetőségekhez mérten Mészölyék a BEK- ben is jól képviselték a klub színeit. A válogatott mezben pedig teljes erőbedobással küzdöttek azért, hogy a világbajnoki „B” csoportos tagságot ismét és újra meghosszabíthassa Magyarország együttese. A múlt év egy kicsit rendhagyó volt. A Rajkai László edzővel folytatott beszélgetés időpontjában — még az óévben — mit is könyvelhetett el a szakosztály? — Nagy becsvággyal készültünk a BEK-re, dehát az „idegenlégiósokkal” megtűzdelt osztrák bajnok ATSE Graz túl nagy „falat” volt. Kiestünk, de érzésem szerint nem vallottunk szégyent. Mivel mindenféle erőket a graziakkal játszott 120 percre összpontosítottunk, szeptember 8 Feljött az üldözőboly...
