Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1978. május
A VEZETÉSBEN... BEMUTATKOZNAK A SPORTÁGI FŐELŐADÓK _ ■ i—' kim A három főelőadó: Szer Kálmán, Encsi Istvánná, Lenkei Rudolfné # Lord Klillaninnak, a , Nemzetiközi Olimpiai Bi- ! zottság elnökének nem kell i aggódnia, szó sincs a- híres- i neves 26-os szabály, az j amatőrséggel foglalkozó j olimpiai cikkely megsérfé- ! séről. Jelen esetben a „profi” jelző nem a hagyomá- j nyos értelmezésben szere• pel. Hivatásos, de ha úgy | tetszik, főhivatású sportve- j zetőkről lesz szó, az egye- i sülét önálló sportági főelő- i adóiról. Arról a három em- | bérről, akikről csak ritkán • hallani. Hogy miért? A ma- ] gyarázait egyszerű. Encsi j Istvánné, Lenkei Rudolfné j és Szer Kálmán tevékeny- 1 ségét nem az „élvonalban”, : hanem a csendes „hátor- í szágban” fejti ki. Ismeretes, hogy az OTSH : a sportszakmai munka haté- í konyábbá tétele érdekében í új egyesületi modellt dolgo- i zott ki, s az .új felépít- ményben jelentős szerepet I jelölt fcd a sportági főelő- : adóknak. Résziben rájuk há- ’ rul az egyesület versenyzői- : nek „menedzselése”, a szak< osztályok tevékenységének koordinálása, de ugyanúgy az edzések, a szakosztályi ülések és más rendezvények : látogatása. Ha a szóban for- ‘ gó sportvezetők munkaköre < még nem egészen világos, ; további magyarázatul szolgálhat az illetékesek kiegé• szításé. — Tudom, furcsa példával állok elő, amikor arról beszélek, hogy a halastavakba a pontyok közé időnként egy kosár csukát dobnak, hogy az „őslakók” el ne lus- tuljanak — mondta Szer Kálmán. — Ezzel arra célzok, hogy a legjobban működő szakosztályok életét, tevékenységét is még jobbá lehet tenni, ha munkájukat egy új, addig ismeretlen szempontból is felülvizsgálják. Könnyen lehet például, egyik vagy másik sportágban csak azt hiszik, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket kivétel nélkül sikerült feltárni, s minden az egyesület érdekeinek megfelelően történik. Mi hárman, sportági főelőadók az egyesületen kívül, illetve a klubon belül szerzett információk alapján igyekszünk a szakosztályok tevékenységét gazdagítani, s munkánkban a szakosztályok költségvetési és fejlesztési, valamint az egyesület munka- és ülésterve a vezérfonal. A három sportvezető testvériesen osztozkodik a sportágakon, mindhármaknak jut nyári és téli, egyéni, illetve csapat, továbbá olimpiai sportág. így Szer Kálmán felügyeli az atlétikát, a birkózást, az ökölvívást és a jégsportokat; Encsiné az úszást, a vízilabdát, az evezést, a kajak-kenut, az asztaliteniszt; míg Lenkeiné a tornát, a kézilabdát, a kerékpározást és a tekét. Ezek után Lenkei Rudolfné nyilatkozott: — Talán érdekli az olvasókat, hogy a mi hivatalba lépésünk előtt az egyesületen belül sokkal „kuszább” volt a helyzet, másfelé tartoztak beszámolással a szakosztályvezetők, a technikai vezetők, de még a vezető edzők is. Háromféle „csatornán” futottak az információk, az ügyintézés lassú és körülményes volt, gyors döntést igénylő kérdésekben is sokáig kellett várni az igenre vagy a nemre. Tavaly október óta a helyzet annyiban változott, hogy az ügyintézés és a szakosztályok közé állandó kapcsolatot biztosító testület került, amely egyben a kisebb fontosságú ügyek „megszűrésére” is hivatott: ezt a testületet alkotjuk mi, a főelőadók. Akik jobban ismerik a sportegyesületek életét, akik figyelemmel kísérik a változásokat, jól tudják, hogy manapság a sportvezetői teendők ellátására kevésbé elegendő a társadalmi' tevékenység, azoké, akik csak szabad idejükben állnak az egyesület, a szakosztályok rendelkezésére. — A társadalmi segítőtársak sohasem válnak feleslegessé a sportban — vette át a szót Encsi Istvánné. — De be kell látni, hogy a sokasodó és magasodó igényeknek csak azok tudnak megfelelni, akik reggeltől estig rendelkezésre állnak. A táborhelyek kiválasztására és látogatására, az edzők véleményezésére, a versenyzők és csapatok felkészültségi állapotának ellenőrzésére, a házon belüli minősítés elvégzésére csak olyanok vállalkozhatnak, akik a sport szakmai és módszertani, továbbá szervezési kérdéseiben is járatosak. Mi főfoglalkozásban végezzük munkánkat, elvben és gyakorlatban olyan terület nem létezik, amelyen ismeretlenként „botorkálnánk”. A sokfélé érdekelt, széles látókörű sportági főelőadók egyben az egyesületi ügyvezetés és a sportági szak- szövetségek közötti „élő” kapcsolat biztosítói. Elmondható és méghozzá dicséretként, hogy Lenkeiné és két társa munkába állása óta a Ferencváros és a zöldfehérek által érdekelt szövetségek kötött az együttműködés jelentősen javult, a főelőadók gyakori vendégek a szakszövetségek elnökségi ülésein és nem csupán vendégek, hanem a megbeszélések aktív résztvevői is. Távolról sem igaz, hogy a tulajdonképpen „úttörőnek” nevezhető főelőadók máris nyeregben érezhetik magukat, másképpen fogalmazva, gondtalan dk. Erről Szer Kálmán így beszélt: — Akárhogyan is nézem, a Ferencvárosban még mindig lehet javítani a• belső ügyvitelen, van lehetőség a felgyorsításra, és ez rajtunk is múlik. Ezt bizonyítják eddigi tapasztalataink és azok a megbeszélések, amelyeket kéthetenként az ügyvezető elnökhelyettessel, illetve a létesítmény, a módszertani osztály képviselőivel folytatunk. Továbbá az úgynevezett apparátusi értekezletek, ahol az egyesületi szintű problémák kerülnek napirendre, s azok elemzése, valamint az új feladatok kijelölése folyik. Encsiné, Lenkeiné és Szer Kálmán „összesen” 110 évesek, nem árulunk el titkot azzal sem, ha korukat egyenként is megírjuk: 30, 36, illetve 44 esztendősek. — Atléta voltam, versenyzői pályafutásom után az Építőknél dolgoztam, onnan „igazoltam át” a Ferencvároshoz, amikor megtudtam, hogy módszertani előadót keresnek — mondta Encsiné, aki a TF szervezői száka után most a tanárit végzi. — Ami engem illet, először üzemi sportegyesületben tevékenykedtem, később a Budapesti Sporttanácsnál dolgoztam, s sport- felügyelőségi előadóból lettem az FTC munkatársa — folytatta Lenkeiné, aki a TF szervezői szakának hallgatója. — Hármunk között én vagyok a rangidős, és ennek megfelelően az én sportmúltam a legmozgalmasabb — zárta a beszélgetést Szer Kálmán. — NB I-es kosár- és kézilabdázó voltam, a labdarúgásba is belekóstoltam, majd 15 évig általános és középiskolában testnevelő tanárként dolgoztam. Másfél évtized után határoztam úgy, hogy a verseny- sport területét is megjárom, s ott kamatoztatom azokat a tapasztalatokat, amelyeket versenyzőként, tanárként szereztem. Ez hát a sportági főelőadók „fiatal” gárdája, amelynek egyik célja, hogy a Ferencváros valamennyi „igazi” csapata és versenyzője a lehető legtöbbre vigye. „Profik” — az egyesület vezetésében... Szalay Péter 10
