Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. május
Régi fradistäk visszaemlékezései lói úthoz. Ott maradt, s a klub fiataljait oktatta. Előbb az ifjúsági csapat edzői tisztjét látta el, később a tartalék csapattal dolgozott. 1959-ben vette át a nagycsapat edzéseinek irányítását, s vezetése alatt bajnokságokat, nemzetközi trófeákat (VVK) nyert az együttes. Később elkerült a Ferencvárostól, több élvonalbeli együttesnél edzőskö- dött. Ma már nem dolgozik klubnál, de a futballtól nem szakad el. Mint az MLSZ ellenőre ugyancsak sokszor megfordul a labdarúgó pályákon. Szakmai tapasztalatával segít ma is a sportágnak. Amikor az Üllői úti emlékek között kutattunk DoHa valakinek, akkor Dalnoki Jenőnek igazán az Üllői út a világa. Itt nevelkedett, itt sajátította el a labdarúgás elemeit, itt fejlődött válogatott játékossá, itt indult el edzői pályafutása. Több mint három évtizede minden szál a Ferencvároshoz köti. Amikor beszélgettünk, mosolyogva mondta: — Ha megkérdeznék tőlem, hogy melyik Üllői úti mérkőzésre gondolok vissza a legszívesebben, nem azt említeném, amikor először játszottam az első csapatban, hanem egy, a Haladás elleni mérkőzést. 1951-et írtunk, s akkoriban sok nehézséggel küzdött a szakosztály, s a csapatunk sem volt valami túlságosan jó, hiszen kiesés ellen küzdöttünk. A Haladás (Sz. Lokobó bácsi előbb előbányászott egy olyant, ami a zöld-fehér híveknek annak idején nem vívta ki a tetszését. 1944-et írtak akkor, s augusztus 20-án kupa- mérkőzést játszott az Üllői úton a Kispest a Ferencváros ellen. Óriási csata volt, már 3:0-ra vezetett a Kispest, mire a fradisták nagy hajrát vágtak ki, s 3:2-re felzárkóztak. Idegtépő volt az utolsó negyed óra, de az eredmény nem változott. S Mészáros József ekkor még a kispesti csapatban játszott. A későbbiekben viszont már otthona volt az Üllői úti stadion. Sok nagy csatát, nagyszerű mérkőzést játszott itt. A sok emlékezetes összecsapás közül is motív néven) nagy önbizalommal jött az Üllői útra, mi pedig tartottunk tőlük, főleg én, hiszen még újoncnak számítottam. Es olyan jobbszárny ellen kellett pályára lépnem, mint amilyen a Pap p. Varga kettős volt. Papp ördöngő- sen cselezett, nagyon rafinált játékos volt. Nekem meg tudtomra adták: a ■mérkőzés határkő lehet az életemben. Ha ugyanis győzünk, s én megállóm a helyem, végleg gyökeret verhetek az első csapatban. A szívem majd kiugrott a helyéből. Zúaott a zsúfolásig megtelt lelátó. Akkoriban még kevesebb volt a kor- holás. s több a biztató szó. Mondta is szegény Kispéter Miska: „Fiúk, az Üllői úton játszunk. Velünk dobog a nézők szíve, segítenek, s ha egy különösen maradandó számára. Erről így mesélt: — 1950. május 21-én az Üllői úton az Újpest elleni rangadóra készültünk. A mérkőzés előtt óriási zivatar zúdult a fővárosra, mintha dézsából önötték volna, úgy szakadt az eső. Ügy tűnt a délutáni játékból aligha lesz valami. Vigasztalanul zuhogott, s ahogy álltam az ablak előtt, s néztem az esőfüggönyt, arra gondoltam, milyen kár lenne, ha ez a mérkőzés ma elmaradna. Nagyon kívántam akkor, hogy álljon el végre az égi áldás, s ne mossa el, a találkozót. Nos, végülis szép lassan kitisztult, s a mérkőzés annak rendje és módja szerint elkezdődött. látják, hogy igyekezünk, valósággal befújják a labdát az ellenfél hálójába!...’’ Hát ezen a mérkőzésen nagyon nekiduráltuk magunkat, s győztesen hagytuk el az Üllői úti pályát. Bejátszottam magam a Fradiba! S milyen érdekes, ha emlékek között kutatga- tunk, ismét felbukkan a Haladás neve. Dalnoki, március 23-án, a szombat- helyiek elleni mérkőzésen edzői jubileumot ünnepelt: kétszázadszor ült a kispa- don! Vajon, mesterként, melyik a legemlékezetesebb mérkőzése? — Hát volt egypár. Például, amikor edzői bemutatkozásomkor a Megyeri úton legyőztük az Űjvesti Dózsát, vagy. amikor Zalaegerszegen bebiztosítottuk Csúszott egy kicsit a talaj, de ez nekünk kedvezett. Akkor a csatársorunk így festett: Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. Persze az Újpestben is híres labdarúgók kergették a labdát, mint Szűcs Sándor, Balogh II., Nagymarosi, Kirádi, Egresi, Szusza. Az első gólt a vendégek szerezték meg, s erre mi nyolccal válaszoltunk. En magam csak egy góllal járultam a sikerhez, mégis számomra az egyik legemlékezetesebb ez a találkozó. Nem csupán, mert remek játék folyt, pompás akciókkal, gólokkal, hanem azért, mert ezután a találkozó után volt az eljegyzésem. VÁRKONYI SÁNDOR a bajnokságot. De legjobban egy belgrádi mérkőzés nőtt a szívemhez. A KEK- mérkőzésre gondolok. Az első mérkőzésen csak keservesen vertük 2:l-re a Crvena Z vezdát. ■Éppen ezért a jugoszlávok biztosra vették a továbbjutást. Akkoriban még átszervezés alatt volt a csapat, tele voltunk tehetséges, de tapasztalatlan fiatalokkal. A nézőtéren száztízezren tomboltak. A játékosok szorongással, félelemmel léptek pályára, nekem is a torkomban dobogott a szívem. A jugoszlávok fergetegesen támadtak, s 2:l-re vezettek, amikor Bálintot kiállította a játékvezető. Még vagy fél óra volt hátra, mindenki biztosra vette, hogy újabb gólt kapunk. De ez nem történt meg, mert a fiúk csodálatosan küzdöttek, valamennyien a legjobb tudásukat adták. Es kiegyenlítettünk! Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Az örjöngő közönség valósággal megdermedt, percekig némán figyelték a a játékot, aztán mintegy varázsütésre kitört a pánik. Párnák repültek a levegőbe, máglyákat raktak újságpapírból, ordítottak, fütyültek, szidták a csapatukat. Es amikor a mieink levonultak a pályáról, felcsattant a taps. Bekerültünk a KEK-döntőjébe! N GY. Melyik mérkőzés volt határkő Dalnoki életében?
