Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. május
Az FTC pálya történetéből Amikor 1910 májusában a sportsajtó hírül adta az új FTC pálya építésének hírét, bizonyára sokan hitetlenkedve csóválták a fejüket. „A ferencvárosi versenypálya most már úgy látszik, hamarosan felépül, s talán már az őszi szezon egy olyan világvárosi intézménnyel fogja meglepni a főváros sporttársadalmát, amilyennek párját az egész kontinensen is hiába keresné. Az FTC új pályája a club titkárainak, Horváth Ferencnek és Ma- laky Mihálynak a külföldön, s főleg Angliában folytatott tanulmányozásai és tapasztalatai alapján az ő ideáik szerint a nézők kényelmes elhelyezését oly praktikusan oldja meg, hogy akkora helyen, mint a mostani Millenáris pálya, hol jelenleg már 10 ezer néző is csak szorongva fér el, 30 ezret tud elhelyezni. Akik látták a pálya terveit, melyeket Mattyók Aladár közreműködésével Szivessy és Jánszky építészek készítettek, elragadtatással nyilatkoznak róluk. Kolozsvár városa is már ezeknek a terveknek nyomán építteti az ottani versenypályát. A megépítés 160 000 koronát kíván. Ezt az összeget a klub egy részvénytársaságtól kapja, mely most pénteken tartotta alapító értekezletét. Az értekezlet hangulatából ítélve a részvénytársasági tőke egy hét alatt együtt lesz, s a jövő hó közepén már meg is kezdődik az új pálya építése.” Ha nem is egy hét alatt, de a szükséges pénz összegyűlt, s az építkezés hamarosan megindult. 1911 januárjában megjelenhetett az első fénykép az új pályáról. Még a homályos képen is jól látható, az A- lelátó előtti felvonulási épület, s a mély régimódi kapu készítése ... ★ Az Üllői úti pálya építkezéseit, a sporttelep első igazgatója, Mattyók Aladár irányította. Visszaemlékezéseiben így írt a pálya további sorsáról. „Nemcsak tagjaink, hanem Budapest egész sporttársadalma óriási érdeklődése mellett az építkezések 1911 januárjában készültek el any- nyira, hogy februárban megnyitható volt az első budapesti, egyúttal első magyar „nagy sportpálya”. (A nyitómérkőzésen: FTC—MTK 2:1.) A világháború alatt és azután néhány évig szünetelt mindenféle pályafej,- lesztési építkezés. Springer Ferenc dr. elhunyta után pedig elnök nélkül volt az FTC, s magam, mint ügyvezető alelnök, az akkori nehéz gazdasági időkben szintén csak keveset lendíthettem elő a pálya fejlesztését, s mint érdekeset csupán a Springer szobor felállítását, továbbá azokat a tervezési előmunkálataimat * ,* említem, amelyet későbbi elnökünk, Gschwindt Ernő idejében váltak testté. Ezek a „B”-lelátó, a harmadik körtribün felépítése és a lépcsők továbbépítése voltak, melyek közül a „B”-lelátó abban az időben a külföldiek előtt is imponáló konstrukcióval tűnt ki. Ezekkel az építkezésekkel az FTC-pálya végre a befejezettség képét vette fel.” ★ A sok építő és fejlesztő munka után most néhány mondatban a sporttelep „gyásznapjaira” is emlékezzünk ... 1927-ben tűz pusztított a pályán. A „C”-lelátó valószínűleg egy eldobott cigarettavégtől tüzet fogott és csak az elszenesedett gerendacsonkok maradtak meg. A „B”-lelátó egy Vadas nevű szurkoló lélekjelenléte mentette meg, aki látva a nagy veszélyt, a pálya gumicsövével öntözte a „B”-lelátó oldalát egészen addig, amíg a tűzoltók megérkeztek. 1935 augusztusában egy tomboló szélvihar leszakította a „B”-lelátó tetejét és átrepítette a Pénzverde oldalához. A legtragikusabb szerencsétlenség azonban éppen 30 éve, 1947. május 4-én következett be. Az osztrák— magyar mérkőzést zsúfolt nézőtér előtt rendezték. A korhadt faszerkezet nem bírta ki az óriási terhelést: a „C”-lelátó leszakadt. Több száz ember megsérült, sokan egész életen át szenvedték, illetve szenvedik a katasztrófa következményeit... A szomorú esemény meggyorsította az új, nagy sporttelep, a Népstadion építését. Az Üllői útról lassan elmaradtak a válogatott mérkőzések, a nagy találkozók. Az utolsó válogatott mérkőzés 1952-ben volt a Fradi pályán a magyar csapat gólzáporral győzött az NDK ellen (5:0). Tíz év múlva (1962. július 23-án) a „B” lelátó bontása is szükségszerűvé vált, mivel életveszélyesnek nyilvánították. A csonka pálya még egy
