Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1977. február
1977 ELSŐ FRADI-BAJNOKA: ERŐSS ÁGNES Rendszerint a korcsolyasport képviselői vívják minden esztendőben az év első bajnokságát. Ez az idén is így volt, s ennek során a női műkorcsolyázás 1977-es bajnoka Erőss Ágnes lett, megszerezve a Ferencvárosnak az első aranyérmet. Győzelme nem volt meglepetés, felkészültsége, tehetsége alapján ezt várták tőle. De más dolog esélyesnek lenni és más megfelelni a követelményeknek. így kezdődött Ági nagy utat tett meg, amíg eljutott a zöld-fehérekhez. Hatéves kora óta korcsolyázik. Tizenegy esztendővel ezelőtt vitték el szülei a jó alakú, eleven, de sokaF betegeskedő kislányt a Bp. Petőfi mesteréhez, Diliinger Rudolf edzőhöz. Abban a reményben, hogy a rendszeres mozgás, a korcsolyázás segíti majd fizikai megerősödését. Ottragadt, szívesen járt a jégre, a többiekkel csúszkálni. Egy ideig még bizonytalan maradt, melyik versenyformát választja. Gyorsasága miatt egyesek a jövő eredményes gyorskorcsolyázóját látták benne, de őt inkább vonzották a forgások, az ugrások, a zenére bemutatott kűrök. Kilenc éves volt, amikor igazolt versenyző lett a Bp. Spartacusban. Homo- lyáné önálló kűrt dolgozott ki számára. Később Jurek Eszter foglalkozott vele. — Azt mondták, egyszer talán igazi műkorcsolyázó leszek. Én a szűkös jéglehetőségek mellett is szorgalmasan gyakoroltam. Serdülő bajnokságot nyertem, már Axelt is ugrottam — emlékezik. — 1970-ben szereztem első érmemet, madarat lehetett volna fogatni velem a boldogságtól. Mindenem lett a korcsolyázás. Kétszeres serdülő bajnok Már számoltak vele a magyar mezőnyben, hiszen kétszer nyert serdülő bajnokságot, majd ifjúsági bajnok lett, élete első felnőtt I. osztályú versenyén a 4. helyet szerezte meg. — Egyszer aztán tovább bővült a nagy álom. Az 1973—74-es idényben bekerültem az EB-csapatba. Az izgalmaktól nem lát- tam-hallottam, az iskolagyakorlatokban még igen szegényes ismereteim voltak, így a kölni Európa Bajnokságon a 24 főnyi mezőnyben a 21. helyet foglaltam el. Nem sikerült jobban az az évi pozsonyi Világbajnokság sem: 27-en indultunk és csak három ellenfelemet előztem meg. Részben vigasztalt, hogy megnyertem életem első magyar bajnokságát. A kiugrás, a szembeötlő fejlődés még váratott magára. Á zágrábi Európa Bajnokságon 22. volt. 1975- ben másodszor is magyar bajnok. A nemzetközi porondon azonban tovább tartott az egy helyben to- pogás. Úgy ítélte meg, hogy a Ferencvárosban hamarabb előre léphet. Bízott Vida Gábor edzői módszerében. Ezért úgy határozott, hogy átigazol a Ferencvárosba. Nem adták ki, egy évet kivárt. Ki tudja, mi mindent vesztett 1976-tal. — Végül is jó cserét csináltam — mondta, amikor harmadik magyar bajnokságát szerezte. — Mindig vonzott a Ferencváros közössége. Jó itt a szellem, segítik egymást, büszke lehetek klubtársaim más sportágakban elért sikereire, tudom, ők is figyelik az én szereplésemet. Ezért örültem annak, hogy bajnoki érmet nyertem a Ferencvárosnak. Mert jó dolog kapni, de legalább olyan, ha adhat is az ember. A Ferencváros mellém állt, befogadtak, magukkal vittek a kivárás évében is a csehszlovák felkészülési edzőtáborba, pedig akkor még csak ígértem az eredményeimet. Közben állandóan finomítottuk a kűrömet, amelyben most már két dupla Lutz, dupla Axel és tripla Dreier is van. Azt mondják, könnyen tanulok, ezért változtatom, ha lehet évenként a gyakorlataimat. Most román népi táncdallamokra futok. EB- a tévé mellett — Sajnos, nem jutottam ki a helsinki Európa Bajnokságra — jegyezte meg szomorúan Erőss Ágnes. — Pedig úgy hiszem, nem HATÁRIDŐ: FÉL ÉV! Szabó Feri javulást ígér A haragár hullámai lassan már elülnek. Egyre kevésbé téma, hogy milyen viselt dolgai voltak a csapat fiatal játékosának, Szabó Ferencnek. Persze ’az, ami történt, nem ment feledésbe. És így van ez rendjén, hiszen 'másként nincsen megtisztulás. S az is jó dolog, hogy a klub, s a vezető edző egy pillanatra sem rejtette véka alá, nem titkolta a Szabó- ügyet. Sőt, Dalnoki Jenő a nyilvánosság erejét 'is felhasználta aura, hogy változásra bírja Ferit, aki érthetően nem szívesen gondod vissza azokra a napokra, amikor a Népsport hasábjain elég gyakran szerepelt. Íme: — Sokszor bizony LESÜTÖTT SZEMMEL kerültem el azokat az ismerőseimet, akikről tudtam, hogy nem sokat teketóriáznak, megmondják a véleményüket. És sok szemrehányást kaptam a vezetőktől, nem is beszélve az édesapámról. Néha persze az volt az érzésem, hogy túl nagy feneket kerítenek a dolgoknak. Hovatovább már úgy beszéltek rólam, mint egy megrögzött alkoholistáról. Pedig egyáltalán nem vagyok az. Azt a gondolatot fejtegette: másokkal is előfordul, hogy többet iszik, mint szabadna, de az ittasság bélyegét nem mindenkire sütik rá. — Persze tudom, hogy ez nem lehet mentség. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Nos, kimaradásaimra, meggondolatlanságaimra én is hamar ráfizettem. És az a legnagyobb baj, hogy nem okultam az első esetből, az első jelentősebb büntetésből. Nem volt elég akaraterőm. Rám is érvényesült az a mondás: könnyű Katit táncba vinni! Öröm vagy éppen bánat elég volt ahhoz, hogy a pohár fenekére nézzek. A legutóbbi, az a hévízi, nem volt veszélyes. Nyilasi Tibi születésnapját ünnepeltük. Jenő bácsi azt mondta: fél tízkor legyen mindenki a szobájában, tízkor pedig villanyoltás. Megittam vagy két fröccsöt, s ne20
