Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1976. március

Pusztai Laci kedvenc A nézőtéren helyet foglaló törzsszurkolók fokozott figyelemmel kí­sérték a pályán történő eseményeket, pedig ked­venceik csak edzőmérkő­zést játszottak. Az ér­deklődés elsősorban a jobbszélen bemutatkozó új Fradi játékosnak szólt, aki villámgyors el­futásaival rendre az el­lenfél háta tmögé került és kap u ralö vései v el, be­adásaival helyzeteket te­remtett az ellenfél kapu­ja előtt. A nézők élvez­ték játékát. Később pe­dig minden megmozdu­lását tapssal jutalmaz­ták. Ha véletlenül neon sikerült a befejezés, már szólt a megnyugtató bíz­tatás: „Nem baj Laci, legközelebb sikerül!’’ Ezen az edzőmérkőzé­sen Pusztai László egy- csapásra szurkolóink kedvence lett. Ez pedig nem kis dolog, íbiszen az Üllői-úti lelátóik kri­tikusai jó játékot, Fra­di szívet várnák azoktól a játékosoktól, akik ma­gukra öltük a zöld-fehér mezt. Az akkor elhamar­kodottnak tűnő elvárás valós volt vele szemben, mert az említett edző­mérkőzést követő idő­szakban Pusztai Laci nemcsak a Fradiban, de a magyar válogatottban is újjászületett, a szur- kdlók és a szakvezetők örömére. — Nagyszerű érzés a Fradiban játszani — mondja beszélgetésünk alkalmával. — A felém áradó szeretetük, tapsuk, sportszerű buzdításuk engem is több munkára, jobb játékra ösztönöz. Persze az sem közömbös, hogy nem háromezer ha­nem harmincezer néző előtt játsszuk mérkőzé­seinket, és az is sokat segített, hogy játékos társaim mindjárt befo­gadtak maguk közé. — Meg aztán szeren­csém is volt — folytat­ja — Jenő bácsi -első szá­mú jelöltje voltam a jobbszélen, és mint mondta: „ha hozom a formámat”, kezdő ember leszek a csapatban. Adott volt tehát a lehe­tőség, hogy bizonyítsak. Éltem az alkalommal, és mindent elkövettem an­nak érdekében, hogy ne okozzak csalódást azok­nak, akik bíztak bennem A Fradi játékstílusa is lett kedvező számomra, mert kihasználhattam a gyor­saságomat. Erről pedig játékostársaim gondos­kodnak. lefuttattak” még a válogatottba is, amire pedig egyáltalán nem számítottam. Fel­emelő érzés volt annyi év után ismét magamra húzni a címeres mezt. A Dózsa elleni 4:l-es győ­zelem, a belgrádi döntő­be jutást jelentő KEK- mérkőzés is felejthetet­len sikerélmény szá­momra. Tavasszal pedig bajnokságot szeretnénk nyerni. És mint „magánem­ber”, hogyan tölti sza­badidejét Pusztai Lász­ló? — Nehéz elválasztani a magánembert a sportem­bertől, de jó időbeosztás­sal megoldható. Minden- nap l/27-kor kelek és el­megyek bevásárolni. Ez az én otthoni munkám egyik része. Este pedig én fürdetem 2 éves nagy 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom