Fradi műsorfüzet (1975-1979)
1975. szeptember
A z örömteli esemény még hónapokkal ezelőtt történt. Magyar Zoltán kétszeres Európa- ba.inok, világbajnok tornász edzőjét „mesteredző” cím odaítélésével jutalmazta az OTSH szakbizottsága. A lóugrást forradalmasító, első számú tanítványával sikert sikerre halmozó edző, Vígh László kitüntetése az elért eredmények ismerétében egyértelműen várható volt. Amint az ilyenkor lenni szokott, hamar napirendre is tértek az eset fölött az edzőtársak és a tanítványok egyaránt. Vígh László tizenegy éve dolgozik fáradhatatlanul, a zöld-fehér sikerek kovácsaként. — 1964 júliusában jöttem az FTC-be. Egy ideig még versenyző és edző is voltam. Igaz ugyan, hogy tornászként is eljutottam a főiskolai válogatottságig, azonban akkor is éreztem, hogy számomra az edzői munka kínálja a sokkal nagyobb lehetőségeket. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel említem meg Harmath József edző kollégámat, akinek versenyzőként és edzőként egyaránt nagyon sokat köszönhetek. 1965-BEN KEZDŐDÖTT Csak az elismerés hangján lehet szólni a ma már világhírnévre szert tett edzőről, aki egy pillanatig sem akar feledékenynek tűnni. Pedig sok mindenről beszélhetett volna. A kezdés nehézségeiről, az 1965 elején elkezdett kemény munkáról, amelyre az akkor hozzákerült gyerekeket — közöttük Magyar Zolit is — fogta. Az 1968 nyarán elvégzett rendkívül nehéz, sokszor kegyetlennek tűnő edzésekről, amelyekkel — Vígh László ezt állítja — lerakták az alapot, amely a későbbi időszak merész kísérletezéséhez elengedhetetlenül szükséges volt. Vagy az oly sokat emlegetett, a kiugró sikereket végül meghozó „Magyar-vándor”-ról is számtalan érdekességet elmondhatott volna, amely momentumok edzői pályafutásának kétségtelenül maradandó, értékes élményei. Vigh László legfontosabbnak az edzőtárs dicséretét tekintette. Ha csak eny- nyit mondanánk el róla, már akkor is nyugodtan elkönyvelhetné minden Fradi-szurkoló: jó kezekbe került az FTC torna szakosztályának irányítása! A fiatal mesteredző ugyanis 1975 január 1-től a vezetőedzői teendőket is ellátja. — Nagyon komoly, felelősségteljes megbízatás ez. Tizenegy edző munkáját kell ellenőriznem, összhangba hoznom, akiknek a keze alatt az igazolt 160 tornász közül nem kevesebb, mint 100 aktív versenyző. Ahhoz, hogy jó vezetőedző legyek, feltétlenül érvényesülnie kell annak az elképzelésnek, mely szerint csak az irányítással foglalkoznék. Ennek azonban ma még a tárgyi feltételei nincsenek meg. Vigh László tanítványait nem egyedül Magyar Zoltán képviseli a válogatottban. Kerettag az utánpótlásbajnok Borbély is, és a jelenleg TF-színekben versenyző Sivadót is ő nevelte, a válogatottban ma is ő készíti fel. Még rengeteg ötlete van, amelyek megvalósításán fáradozik. Csak legyen elég ereje hozzá. A CÉL: AZ OLIMPIA — Az az igazság, hogy három, de legfeljebb négy ember válogatott szintű felkészítése önmagában egész embert igénylő feladat. De ha csak Magyar Zoli gyakorlataival foglalkoznék, akkor sem unatkozhatnék. A várnai szint az alap, arra építjük tovább a gyakorlatokat — immár Montreálra. Nincs ok a kapkodásra, a nyugodt, felelősség nélküli versenyek időszaka következik. Az is kiderült, hogy miért értékes különösen A MESTEREDZŐ 12
