Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1976. május

fehérekkel ki. Toldi (2), Takács (2) és Táncos rúgta a gólokat. A mérkőzés után a közönség ellepte a pályát és az öl­tözőig kísérte kedvenceit. Ebben az évben nyerte meg a Ferencváros a 100 százalékos bajnokságot. 1933. MÁJUS 14., MEGYERI ÚT: ÚJPEST-FERENCVÁROS 1:0 16 000 néző előtt így állt fel az Új­pest csapata: Hóri — Futó Stern­berg — Szalay, Szűcs György. Sá­ros — P. Szabó, Avar, Jávor, Pusz­tai, Déri. A Törekvésből átigazolt balszárny kitűnő játékával nyertek a lila-fehérek. Jávor szerezte az Új­pest győzelmet jelentő gólját a 38. percben. Utána Turay gólját lesállás miatt nem adta meg a játékvezető. 1933. MÁJUS 25., HUNGÁRIA KORÚT: FERENCVÁROS-ÚJPEST 11:1 Nem kellett sokáig várni a visz- szavágóra. Arra azonban kevesen számítottak, hogy a Magyar Kupa döntő kétszámjegyű Fradi-győzelmet hoz. A Ferencváros 21 perc alatt öt góllal terhelte meg az Újpest háló­ját. Utána azonban nem állt le, ha­nem sziporkázó, szellemes játékot mutatott be a nézőseregnek. Az Új­pest egyenesen tehetetlen volt a nagyszerű napot kifogó Ferencváros­sal szemben. Így írtak: „A Ferenc­város valósággal feltámadt ezen a kupadöntőn. Olyan remek támadó­játékot mutatott be, amely előtt nem állhatott meg az Újpest, s amely magával hozta az örökké em- lékeztes eredményt”. Valóban az is volt, mert a kupadöntők során azóta sem győzött senki sem ilyen gól- aránnyal. A Táncos, Takács XI, Sá- rosi, Toldi, Kohut-ötös klasszisjáté­kot nyújtott. Takács II négy, Sárosi három, Táncos két, Toldi és Kobut egy-egy gólt ért el. 1970. JÚNIUS 27., NÉPSTADION: FERENCVÁROS-Ú. DÓZSA 1:1 Balszerencsés mérkőzés volt. A 72. percig 1:0-ra vezetett az FTC, ek­kor Noskó távoli lövésébe Vépi be­lenyúlt és a labda róla irányt vál­toztatva került a hálóba. Így az ezüstérem jutott a Fradinak és mel­lé — nyolc jutalompont. a csapatának. Most a rangadókon akar tovább bizonyítani. FEKETE LÁSZLÓ Fekete László ugyan­csak a BVSC-ből került Újpestre. De nem mint felnőtt, hanem mint kö­lyök játékos. Az újpesti ifiből meg­lehetősen gyors volt az útja felfelé. Még jófor­mán körül sem nézett, s máris a tartalékok kö­zött találta magát, s fél év sem telt el, amikor először állította őt iga­zán nagy feladat elé ed­zője. Nem kisebb csapat, mint a világhírű Benfica ellen kellett megmutat­nia, mit tud. Megmutatta. Annyit futott, mint még soha. És ha egy kicsit higgad­tabb, akár ki is „deko­rálhatta” volna a portu­gálok kapuját. Űj színt jelentett megjelenése: kemény, harcos csatár­típust testesített meg, aki nem ijed meg a sa­ját árnyékától, bátran vállalja a közelharcot. Nagyon fiatalon, s egészen rövid NB I-es múlttal bekerült a nagy­válogatottba. Ez akkor még egy kicsit korai volt, s túlságosan is nagy feladatot jelentett a fiatal fiú számára. Ké­sőbb kimaradt a nemze­ti tizenegyből, sőt csa­patában sem mindig ka­pott helyet a legjobbak között. Ez azonban nem szegte kedvét, szorgal­masan dolgozott, s visz- szaverekedte magát az első csapatba. Törőcsik­kel nagyon gólveszélyes kettőst alkotnak. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom