Fradi magazin (2002)

2002 június / ajándékszám

Elment a nagy harcos N incs tovább. Meghalt a remény. Eliramlott Simon Tibi élete:harminchét évet ka­pott csupán a jóistentől a világi létre. Harminchét szép évet töltött a Földön. Bol­dogan. egészségesen, sikeresen. Ki tudja, most merre jár, mit csinál? Milyennek látja önmagát, minket. S milyen­nek kegyetlen gyilkosait... Erzékeli-e a felé áradó szeretetet? Látja-e, kik az igaz barátai, tisztelői, s kik azok. akik csak dörgolödztek hozzá, akik kérkedtek vele, akik kihasználták... Szomorú ott fenn, vagy éppen ellenkezőleg? Megnyugodott? Simon Tibort brutális erőszakkal léptették ki ebből a dimenzióból, pedig még ma­radt volna szívesen. Mert még nagyon sok elvarratlan szál maradt utána. Nem láthatjuk már többé sem idegesnek, sem higgadtnak a kispadon, nem láthat­juk örülni a győzelemnek, búslakodni a vereségek után. Simi nem alkothat már többé idelenn. Nem lehet a Fradi edzője, nem vezetheti győztes csatába imádott klubjának csapatát, nem ünnepelhet egy-egy bajnoki cím el- hódítása után. Nem érvelhet, nem oktathat, nem fanatizálhatja játékosait. Nem dobog már az ő Fradi szíve. Már felülről néz le ránk. S mit lát? A hatalmas torzsalkodást a hú­sosfazék körül, hogy ember embernek továbbra is farkasa. De ő már csak mosolyog ezeken a pórias dolgokon. Ű már jó kezekben van. Nekünk itt marad a bú, a bánat. Ki tudja, mikor tompul a fájdalom, mikor nyugszik meg háborgó lelkünk? ■ Mikor lesz itt végre béke? ■ Mikor lesz itt jó világ? Talán akkor, ha minden rendőr a rend őre lesz, s még elvétve sem lesznek közöttük' olyanok, akik ilyen aljasságra képesek. Ha már nem portyáznak a világon emberbőrbe bújtatott vadállatok. Ha majd hölgyekkel és urakkal lesz teli újra a földgolyó. Ha már nem a pénz, hanem újra az EMBER lesz az úr... Ezernyi könnyforrás fakadt múlt szerdán az Üllői úti pályán, amikor örökre vissza­vonultatták Simon Tibi kettes számú mezét. Meglett korú, erős férfiak, apró fradisták hajtottak feiet minden idők egyik legnépszerűbb terencvá­Már több mint egy hét eltelt a brutális gyilkosság óta. a Fradi-szurkolók azonban csak kóvályognak, üveges te- W kintettel bámulnak a semmibe. Nem akarják elhinni, hogy ,|. % Simi meghalt. Nézegetik a róla készült fotókat, beszélnek ^ ; ” P hozzá, szólítgatják, az égre néznek, imára kulcsolják keze- < * Várnak a csodára. A nagy harcos örökre elment Tisztelt gyászoló család - gyászoló sportbarátok! Egy igaz fradista ravatalánál állunk - meghatódva, meg­döbbenve. Nagyon nehéz itt most akármit mondani, egyál­talán megszólalni. Amikor tegnap könnyek között konstatál­tam a borzasztó tényt és papírra vetettem e pár sort - nos igen Simon Tibor, a klub legendás alakja, sajnos egyvalami­ben minden nagy elődjét megelőzte. Ilyen ifjú korban - ilyen brutális halállal fradista még nem távozott az égi futballpályára. Az FTC elnöksége, labdarúgó szakosztálya és minden igaz fradista nevében tiltakozunk az ilyen bestiális ember el­leni viselkedéssel szemben, amelyet soha senki többé ne szenvedjen ezen a földön. A mi földünkön a siker, elsősorban a sportsiker a lényeg, melyet Simon Tbi is mindig nagy szívvel akart és pályafu­tása során oly sokszor elért. Mi mindig büszkék leszünk arra, hogy ennek a klubnak zöld-fehér mezét másfél évtizeden át viselte. Három bajnok, három Magyar Kupa, három Szuper Kupa győztes ferenc­városi csapat tagja, vezéregyénisége volt. Szivét, lelkét tet­te azért, hogy a Fradi a sikerek csúcsára jusson. Tibi pályafutásának adatait őrizzék meg a krónikák - mi pedig őrizzük az ő drága szívének győzelemittas dobbaná­sát. Amikor egy embert egy stadion szeretve szeret, amikor a mozdulataira ezrek ugranak fel a helyükről - nos ő el­mondhatja, igen népszerű, igaz sportember. Sajnos, Tibi soha többé semmit sem mondhat. Ajkán megszűnt a gólöröm hangos sivítása, ajka nem nyílik többé győzelmi kiáltásra. Fradi szíve nem dobban többé együtt velünk -játékos­társai, barátai nem ölelhetik át egy-egy mámorító siker után. Döbbenjünk rá - ebben az évszázadban ő már nincs köztünk - a krónikákban csak az FTC első 100 évében sze­repel. Nem tudott a Fradi edzője lenni - de így is ő lett mil­liók Simon Tbije. Nagyon nehéz most nekem az édesapját említenem, de tisztem megköszönni, hogy egy ilyen sportembert nevelt ennek a megtépázott, de a futballban mindig oly drága ha­zának. Tbikém - búcsúzunk tőled. Bajnokok Ligája mezed ott látható a Fradi Futballmúzeumban - emléked pedig mil­liónyi fradista a szívében őrzi. Életed rövid volt - emléked évszázados lesz. Borzasztó a búcsúszót kimondani, de meg kell tennünk - soha nem felejtve köszönjünk el a mi drága Siminktől. Utolsó utadon pedig kísérjen zöld-fehér szalagos koszo­rúnk. Az egész Fradi tábor búcsút int legendás labdarúgójá­nak. Tbi, Isten veled. (Nagy Béla elhangzott búcsúztatója) Simon Tibor 1965 ssopi L ■■ 2002 ápr, 23. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom