Fradi magazin (2002)
2002 február / 2. szám
Ketten a jégről Az újonc és a válogatott Az utóbbi években a székesfehérvári és a dunaújvárosi fedett jégpályának köszönhetően sokkal jobb helyzetbe került az utánpótlás nevelés a magyar hokiban. E két városban a gyerekek jóval többet és összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között tudnak készülni, mint elődeik. Éppen ezért nem kis teljesítmény, ha valaki a „hagyományos” módon, a szabadtéri pályákon felnőve hívja fel magára a szakemberek figyelmét. A Ferencváros fiatal hátvédje, a tizenkilencedik évében járó Székely-Mádai László e kivételek közé tartozik. A jégkorong szeretetét volt kitől örökölnie: édesapja egykor a KSI-ben és a Fradiban terelgette a pakkot, és az utóbbi évtizedekben nem kezdtek ferencvárosi hokimérkőzést a „Tanár úr” nélkül. Bár az ifjabbik Lászlót már tízévesen magával vitte a lelátóra, mégsem ő vitte le az első jégkorong edzésre.- Negyedikes voltam, amikor az egyik osztálytársammal elmentem a MAC edzésére - emlékezett a kezdetekre. - Akkor még korcsolyázni sem tudtam, csupán egyszer voltam a városligeti Műjégpályán. Már az elején megtetszett ez a játék, és amikor az edzőm, Gergely Ákos megkérdezte, mennyire komolyan akarom csinálni, azt feleltem: nagyon! Apám pedig kitűzte elém a célt: bekerülni a Ferencváros felnőtt csapatába. Annak idején nagyon jó volt a Fradi, úgyhogy csábító volt számomra a dolog.- Talán ezért is haladtál gyorsan a szamárlétrán...- A pályán viszont visszafelé haladtam, ugyanis csatárként kezdtem, aztán hátvéd lettem. Ez viszont már családi indíttatás volt, mert valamikor apa is bekket játszott. Nem bántam meg, hogy hátrakerültem, igaz, néha kissé fejetlenül - előretörök. A MAC-ban folyamatosan léptem feljebb, és minden csapatban meghatározó játékosnak számítottam. Tizenhat éves voltam, amikor először játszottam a felnőttek között: Székesfehérvárott egy tízest kaptunk a Volántól. Attól kezdve hol az ifiben, hol a felnőttben szerepeltem, nem panaszkodhattam, hogy nincs elég meccs. Aztán tavaly nyáron átigazoltam a Fradiba, és ezzel teljesült apa vágya, és az enyém is.- Felfigyeltek a játékodra a korosztályos válogatottak edzői is.- A serdülőválogatottban már játszottam egy nemzetközi tornán, amikor elsőéves ifistaként, tizenhat évesen bekerültem a maribori ifjúsági világbajnokságon szereplő csapatba. Azután két esztendőn át játszottam az ifi-válogatottban, és most Szilveszterkor már a juniorok között hokiztam a zágrábi világbajnokságon. Remélem, a következő vb-n is ott lehetek a csapatban.- Mi az, amiben még sokat kellene javulnod, és mit tartasz az erényednek?- Leginkább azon kellene változtatnom, hogy ne izguljak annyira, mert néha bizony kapkodok és ez a játékom kárára válik. Bár az ifiben olykor felidegesítenek, és akkor sokat szabálytalankodom, nem vagyok verekedős fajta. Erényként talán a győzni akarást, az állandó hajtást említhetném.- Néhány hónap múlva érettségizel. Hogyan tovább?- Mivel jelenleg is két csapatban játszom - a felnőttön kívül az ifiben túlkorosként, azaz juniorként -, kevés időm van tanulni. Most még nem tudom, mi lesz az érettségi után. Ami a jégkorongot illeti, szeretnék a Fradiban meghatározó játékos lenni, és remélem, nemsokára együtt hokizhatok majd az öcsémmel. A tizenhat éves Zotya jelenleg a MAC kapusa, de kölcsönjátékosként a Volánban véd, így néha egymás ellen játszunk... Azt mondják, egy kapusnak kell a kor. Nos, Bemei Gergely, aki immár hat esztendeje véd a Fradiban, huszonhat éves, azaz lassan „igazi” kapuskorba kerül. Pályafutását a KSI-ben kezdte, majd annak megszűnése után az Újpestben, a Dunaferrben és a Lehelben játszott, mielőtt a Ferencvárosba igazolt. Az előző szezonban aztán eltűnt a neve a zöld-fehérek csapatából, ám a 2001-2002-es bajnokságban ismét vele kezdődik az FTC összeállítása.- Az elmúlt idényben elég nehéz helyzetben volt a szakosztály a Fradiban, és mivel lehetőség kínálkozott egy németországi szerződésre, 2000 decemberében kiutaztam - mondta. - A másodosztályú Straubing együtteséhez kerültem volna, ám végül mégsem jött létre a megállapodás a klubbal. Ezt követően, már itthon sem védtem.- Most viszont védesz, mégpedig nem is akárhogyan. Nem gondoltát arra, hogy másik magyar csapathoz igazolj?- A világbajnokság után ismét leültünk a Fradi vezetőivel, és megegyeztünk a közös folytatásban. Mi, játékosok vállaltuk, hogy félprofi státuszban hokizunk, és a klub eddig maximálisan betartotta az ígéretét, mindig, minden járandóságunkat rendben megkaptuk. Ami a másik magyar csapatot illeti: itthon jelenleg két profigárda van, és mindkettőnél külföldi kapusok védtek, a kispa- don pedig nem volt kedvem üldögélni, még jó pénzért sem. A biztos játéklehetőség miatt döntöttem úgy, hogy a Ferencváros jég- korongozója maradok. Úgy érzem, most már vagyok annyira rutinos, hogy megállnám a helyem külföldön is, ám a cserepadról nem tudnék sehová sem szerződni.- Ezek szerint továbbra is külföldre kacsintgatsz?-Változatlanul él a németországi kapcsolatom, és nem tagadom, szeretném kipróbálni magam a magyarnál erősebb bajnokságban is. Ez mindenképpen hasznomra válna, és a tapasztalataimat kamatoztathatnám a válogatottban is.- Hónapokon át a szabad ég alatt edzel. Nem okoz gondot, amikor csarnokban kell védened, hiszen ott más a levegő?- Kétségtelen, már annyira megszoktam a szabadtéri körülményeket, hogy nekem az a természetes. Viszont nem jelent problémát, ha be kell mennem a fedett pályára. Ráadásul mostanában az is segít az „akklimatizálódásban”, hogy a válogatott edzője, aki egyben a Volán szakvezetője is, megkért, ha tudok, hetente egy-két alakommal menjek le Székesfehérvárra edzeni.- Az idén tavasszal Fehérvárott és Dunaújvárosban rendezik a világbajnokságot. Milyen eredményre lehet képes a magyar válogatott?- A románoknál és horvátoknál jobbak vagyunk, viszont ahhoz, hogy bekerüljünk az első háromba, le kell győznünk a brit, a norvég és a dán csapat valamelyikét is. Nagy-Britannia válogatottja tele van honosított amerikai és kanadai hokisokkal, míg a norvégok és a dánok közül többen is a svéd, illetve a finn bajnokságban játszanak. Nem lesz könnyű dolgunk, de szerintem a dánokat megverhetjük.-A kapusokat minden sportágban kicsit „hangyásnak"tartják. Te mennyire vagy az?- Őszintén mondom: én nemigen. Persze bizonyos babonáim nekem is vannak. Ilyen például az, hogy milyen sorrendben veszem fel az öltözőben a szerelést, és a cserebotomat soha nem én, hanem valamelyik mezőnyjátékos viszi oda a kispadhoz. Ezekre az apróságokra mindig odafigyelek. (margay) 19
