Fradi magazin (2002)

2002 december

FRADI MAGAZIN Zöld-fehérek, zúg a hajrá...! „Zöld-fehérek, zúg a hajrá, lelkesít a győzelem!" - szólt a B-tribün búcsúztató dal a '60-as években. A szöveget Fülöp Kálmán je­gyezte, a zenéjét a feledhetetlen emlé­kű slágerszerző, Nádas Gábor kompo­nálta, Ilyen dalt természetesen csak hit­hű zöld-fehér rajongók írhattak, így ab­ban sincs semmi meglepő, hogy Ná­das Gábor fia, György is a Ferencváros­nak szurkol. A népszerű humorista tehát apai ágon örökölte a fradizmust.- Persze, hogy Fradi-drukker lettem, ez minálunk szinte kötelező volt. Nem sok­kal azután, hogy megszülettem, már kí­vülről fújtam azt a nótát - mondja.- Mikor hallottad utoljára?- Húha! Fogalmam sincs, de biztosan nagyon régen! Azóta készült néhány Fradi-induló, ezt már ritkábban játsszák. De olyankor jó egy kicsit nosztalgiázni.- Arra emlékszel, mi volt az első Fradival kapcsolatos élményed?- Pontosan emlékszem, hiszen megis­métlődött néhányszor. Elmondom ho­gyan zajlott nálunk otthon egy meccs­nézés. Apám a tévét mindig lehalkította, hogy inkább a rádióból hallgassa Sze­pesi közvetítését. Rövidgatyára és atlétára vetkőzve a képernyő elé cipelte a nagy karosszéket, Ah akkurátusán " mellé he­lyezte a zongora­széket, arra tet­te a szo­kásos csemegéit, a besózott karalábét, jog­hurtot, mogyorót és szódát, s a kezdő sípszótól az utolsóig hozzá sem lehetett szólni. Ugyanis se nem látott, se nem hallott meg mást, mint ami a pá­lyán történt.- Te is hasonlóan fanatikus drukker let­tél?- Annyira mint ő sohasem rajongtam a futballért. Azt sem állítom, hogy teljesen hidegen hagyott a sportág. Egyértelmű­en a Ferencváros a kedvenc klubom, fanatikusnak azonban nem nevezném magam. Az én értelmezésem szerint ahhoz azért más is kell.- De a stadionba azért néha kijártál? -Abban a korszakban még volt miért ki­menni a pályákra. Valóban fantasztikus találkozók követték egymást, s a ma­gyar futballt is magasabban jegyezték Európában. Néha még egy-egy világ- eseményre is kijutott a válogatottunk, sőt, elvétve még nemzetközi kupadön­tőn is játszhatott egy-két klubcsapat. Ám én akkoriban is inkább csendes szemlélője, mint átélője voltam az ese­ményeknek. Engem más felé vitt az élet, ettől függetlenül az eredmények mindig is érdekeltek. Csak a lelátóra nem ülök ki gyakran. Volt azért egy idő­szak, amikor nap mint nap a stadion kö­zelében jártam. Ugyanis katonaként a Zalka Főiskolára kerültem, s körletünk ablaka éppen a Fradi-pályára nézett. Mondanom sem kell, a kedvenc ven­déglátó-ipari egységünk is a Fradi-étte- rem volt, elsősorban a messzi földön hí­res, legendás lósteak és lókolbász mi­att.- Ettől függetlenül egyszer még ki is fu­tottál a gyepre az Üllői úton... Hivatalos minőségedben.- A '90-es évek elején rendeztek egy Fradi öregfiúk—Hargita találkozót, Akkori­ban írták alá a Magyarok, azaz Magyar Zoltán és Magyar Ernő a szerződést, miszerint a Hargita Kft, sokmillió forinttal támogatja a Ferencvárost. No ezen a gálamérkőzésen engem ért a megtisz­teltetés, hogy elvégezhessem a kezdő­rúgást, A szemtanúk és a szakemberek szerint egész jól sikerült, Édesapám emléke előtt tisztelegtem ezzel. A klub is méltó módon megemlékezett róla, az egyik Fradi ajándék forinton az ő portré­ja látható.- Senkivel sem tartod a kapcsolatot a klubtól?- Intenzíven nem. így alakult, Pedig ha­talmas élményt jelentett, amikor évekkel ezelőtt Albert Flóriánnal közösen léphet­tem fel egy műsorban. Ő élménybeszá­molót tartott, én pedig ugye a poénja­immal hozakodtam elő, Aztán Nyilasi Ti­borral sem megyünk el egymás mellett köszönés nélkül. Amikor találkozunk, el­elbeszélgetünk, sírunk egy sort, hogy miért is olyan rossz a magyar foci. Tibi fénykorában egyébként még sokszor kint voltam a nézőtéren. Azt hiszem, senkit sem sértek meg, ha azt mon­dom, mindmáig ő volt az utolsó igazán klasszisfutballista a zöld-fehéreknél.- Még az emlékezetes Bajnokok Ligája menetelés idején sem csábultál el?- Látod, azokra a mérkőzésekre bizto­san váltottam volna belépőt, csak akkor sűrűn követték egymást a fellépések, rengetek munkám volt, s az elfoglaltsá­gaim miatt lemaradtam arról az eutóriáról. Sajnos, Naszály György 2002 DECEMBER FRADI MAGAZIN 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom