Fradi magazin (2001)
2001. különkiadás / Kökény
Koszi Köké! Világsztárt búcsúztattak június 4-én, kedden délután a Fradi népligeti sportcsarnokában. Kökény Bea. Valószínűleg nem csak a magyar sportbarátok számára ismerős ez a név. Kézilabdázó, azon belül irányító, ahogy mondják: a csapat esze. Tapsolhatott neki a nyolcvanas évek végétől az Építők szurkolótábora, majd 1992-től a Fradi-hívők kedvence lett. Bizton kijelenthetjük: örökre az is marad. „Köké” - hisz így ismerik őt a szurkolók - egy fantasztikusra sikeredett gálán búcsúzott. A rendezvényen jelen volt a magyar női kézilabda színe-java, valamint közel 2000 rajongó. A programban részt vett az „Építők anno”, a „Best of Fradi", és a jelenlegi FTC mellett a magyar válogatott. Természetesen Bea mind a négy együttes mezét viselte, illetve a nap folyamán egy tucat pólót húzhatott magára az ajándékozóknak köszönhetően. A délután házigazdája a népszerű lemezlovas, Arató András volt, akinek a neve garanciát jelentett, ennek megfelelően nem holmi tucatshow-val készült. Parádé volt ez a javából. Az első meccset az Építők játszotta a '90-es évek Ferencvárosa ellen. Az előbbi gárdának Laurencz László volt a trénere, a játékosok között pedig ott találhattuk Minárovitsnét, Németh Andrásnét, Oravecz Beát, Horváth Ildikót - aki hátizsákkal játszotta végig a 40 percet - na és persze Kökényt. Illet ve Kökényéket... Beát és Orsolyát, a fehér trikós csapatban ugyanis hosszú időn át ismét együtt játszottak a Kökény-nővérek. A Fradiban is régi kedvenceknek tapsolhatott a nagyérdemű, többek között Szarka Évának, Tóth Beának, Fiedler Erikának és Adriennek, Becz Mariannák, valamint a nemrég távozott Brigovácz Nikolettnek és Deli Ritának. A meccs előtt „Köksi” az Építők vezetőitől bekeretezett 15-ös mezt kapta ajándékba, amelynek „hasonmását" rögtön magára is vehette. A kétszer 20 perces összecsapáson Köké mindkét együttesben szerepelt, egyaránt 10-10 perc erejéig. A mérkőzés szünetében a Kökény által erősített Építők vezetett 12-7-re. A pihenőt kihasználva további ajándékozás vette kezdetét, Hevesi Tamástól pedig megtudtuk, hogy ezt bizony egy életen át kell játszani, majd bevezették a Pályára a Kökény-anyukát. A mamát lányaival együtt fotózták, a papa - a Fradi egykori jobbszélsője - nem lehetett jelen lánya búcsúján. Következett a második félidő, s Köké zöld mezben folytatta a játékot. Egészen hat percig, amikor is a a játékosok és a két játékvezető, a két Andorka - apa és fia - merészen leültek a pálya közepére, s hevesen kártyázni kezdtek. A végig lelkes közönség buzdítása mellet folytatódott a játék, amely gálameccshez hasonlóan, furcsán fejeződött be. Először is az idősebb Andorka kiállította az őt mosolyogva lökdöső technikai vezetőt, majd 21-20-as Fradi-vezetésnél a dudaszóval egy időben értek el gólt a zöldek, ám 22-20 helyett a szpíker valami szokatlant üvöltött a mikrofonba:- A vége 21 -21, győzött Kökény Bea\ Senki sem tiltakozott. A következő találkozó előtt - Herz FTC-Magyar válogatott - újabb vendégek léptek fel a parkettre, ezzel egyenes arányban nőtt Bea csomagjainak száma is. A zenéért ezúttal a Republic együttes volt a felelős, slágerüket a búcsúzó játékos könnyes szemmel énekelte végig a bandával. A sportesemény második részén a Mocsai Lajos által vezetett nemzeti csapatban kezdett Bea. Ennek meg is lett az eredménye, hisz a válogatott az első 20 perc után 14-11-re vezetett az idei kupagyőztes Fradi ellen. A rövid pihenő alatt - természetesen az újabb ajándékok után - az Animal Cannibals tudatta a tomboló közönséggel, hogy ez itt bizony a „Köké bulija”. A találkozó második részében a szupersztár által irányított Né- meth-gárda fordított, majd átvette a vezetést, a végén mégis Nagy Anikóék vezettek 25-24-re. Az utolsó támadásnál - mily' meglepő -Beára „játszották a figurát", a zöld 9-es azonban hibázott. A vége ennek ellenére - és a szervezőknek köszönhetően - 25-25, és természetesen ismét Kökény nyert. Az est vége igazi fiesztára, önfeledt ünneplésre sikeredett. Tűzijáték, lampionok, meghatódottságtól könnyes szemek, tánc volt a javából a determináns a parketten, na és persze a kismadár is elszállt Cipőék jóvoltából. Az utolsó percekben az ünnepelt szólt a megjelentekhez, ám hangja kis idő múlva elcsuklott, a hangorkán pedig egyre nőtt. Búcsú volt a Népligetben, azonban senki nem szomorkodott. Az ünnep egyben hálaadás is volt. A magyar kézilabda megköszönte azt a rengeteg sikert, örömet egy játékosnak, aki nélkül nem íródtak volna a sportkönyvekben a dicső sorok. Koszi Köké! 3
