Fradi magazin (2001)
2001. július / 5. szám
Ellenfelünk a BL selejtezőjében: Dalmácia büszkesége, a HNK Hajdúk Split Régi ismerősként üdvözölhetjük hazánkban a horvát labdarúgó-társadalom legnépszerűbb egyletét, a Hajdúk Split gárdáját. A hangulatos dalmát város csapata eleddig 13 alkalommal nyerte meg a bajnoki címet (9-szeres jugoszláv és 4-szeres horvát bajnok), és 12 alkalommal hódította el a kupát, és ezzel megelőzi nagy riválisát, a Croatia (egykoron Dinamo) Zagreb gárdáját! Nézzük most a klub rövid történetét: 1927-ben lett először bajnok a spliti egylet és az 1930-as világbajnokságon már Beck, Sekulic, Tirnanic, Arzenievic képviselte a „fehéreket", hisz a Hajdúk színe fehér volt, a horvát állami címerrel és piroskék sportszárral. A következő időkben bajnok '29-ben, majd hosszabb szünet és kupagyőzelmek után, 1950-ben lett bajnok a Hajdúk, méghozzá az „ősi szerb riválisok” egyik „kirakat csapata", a Crvena Zvezda ellenében. A fővárosi „vörösöknek” a döntetlen s elég lett volna, vezettek is, de a hajrában a dalmátok két gólt is szerezve, megnyerték a derbit. Féktelen ünneplés kezdődött, az akkor megalakult - azóta legendás - szurkolói csoport, a Torcida vezérletével. Még 1952-ben és '55-ben is nyertek (begyűjtvén a kupát is) és olyan kiválóságok játszottak náluk, mint V Boskov, Popov, a briliáns hátvéd Horvát és Mitics a zseniális középpályás. A 60-as években megfordult itt a „nemzetközi gólkirály”, Aranycipős J. Skoblar, Ősim és Badakovic, majd 1971 és 79 között újabb négy bajnoki elsőség, kupagyőzelmek, és KEK elődöntő jelezte, hogy Európa jelentős egyletei közé küzdötte magát a Hajdúk. Ivan Bul- jan, Katalinszki, Curkovic mellett itt termelte a gólokat a két legendás támadó Ivica Surjak és Petar Nadoveza is. Említettek később sikereket értek el a külföldi (francia, spanyol) bajnokságokban, és oszlopai voltak a jugoszláv válogatottnak is. 1972-ben a Kupagyőztesek Európa Kupájában, az elődöntőben a Leeds Utd. volt az ellenfél. Angliában 1-0-ra nyert a Bremnert, Lórimért, Sprake-1 valamint Gray-1 és HarveyA felvonultató brit sztárcsapat, és ez elég is volt a visszavágóra, ahol 0-0 lett az eredmény. 1977-ben a Diósgyőr találkozott a Hajdúkkal, és 1-2,2-1 után 11-esekkel maradt alul csupán. A 80-as évek nem hoztak „csak” kupasikereket, de 1983-ban az UEFA Kupa elődöntőjébe kerültek, ahol egy másik angol sztárcsapat, a Tottenham Hotspurs volt az ellenfél. Archibald góljával nyertek a britek otthon, a White Hart Lane-n, ám a visszavágón a Poljud Stadion poklában 50 ezer, hihetetlen hangulatot teremtő fanatikus előtt a visszavágott a Hajdúk, és 2-1-re nyert, igaz a kapott gól a kiesésüket jelentette. A Clemence, Galvin, „Ossie" Ardiles, Villa, Mabbut, Hughton nevével fémjelzett „Spurs” azután az Anderlecht ellenében meg is nyerte a kupát. A III. fordulóban egyébként az akkori Bp. Honvéd is kapitulált (3-2, 0-3) Dalmácia büszkesége előtt. Akkoriban a válogatottban is kulcsember Zoran ésZlatko Vujovic, Szliskovic, Vulic, Pesic játszottak itt, majd később Franciaországban és német földön is, nagy sikerrel. Az önálló Horvát Köztársaság kikiáltása után az első bajnokságot 1992-ban a Hajdúk nyerte, majd még 94-ben, 95-ben és 2001-ben is övék lett a büszke cím. Ez idő tájt az Evertont is megjárt Szlaven Bilics, Baturina, Vucko és Josip Skoko voltak a legnagyobb ászok. Tavaly a BL selejtezőben a Dunaferr gárdája búcsúztatta a spliti egyesület kiválóságait, akik elsősorban helyzeteik „bőkezű" eltékozlásának köszönhették kiesésüket - jóllehet a visszavágón Győrött - megszerezték a vezetést... ám mégsem... Pletikosa-Csuzela, Sz. Bilic, Brbic-Musa, Mise, Leko, Lalic-Jozic, Mate Bilic, Bubalo volt a gárda, de szóhoz jutott a fiatal Pirinja és Bosnak is. Jelenleg még nem végleges, alakul a keretük, de úgy hírlik, meg tudják tartani Bubalot és a fiatal tehetség Deran- jat is. A stadionra visszatérve, a régi 25 ezer férőhelyes aréna után, 1979-ben avatták fel a Mediterrán Játékokra elkészülő Gradski Stadion Poljud arénát, azóta ez az otthonuk, jelenleg 40 ezer néző befogadására alkalmas. Szót kell ejtenünk a Hajdúk híres-hírhedt szurkolótáboráról, a Torcida-ról is. 1950-ben a VB hatására - brazil mintára - alapították spliti diákok. Az akkori bajnoki cím megünneplése után, a szerb hatóságok több aktivistájukat is bebörtönözték, a klub vezetését is leváltották - ám a Torcida fejlődött és igazi támasza lett a csapatnak. Rakétázások, pirotechnikai bemutatók gyakran szerepeltek a „repertoárban”, majd az 1971-es bajnoki cím önfeledt ünneplése után, újfent csak bebörtönzések és szankciók következtek: a horvát címer helyett a vörös csillag lett a gárda jelvénye (felsőbb akaratra) és a csapat színeit a jugoszláv állami zászló mintájára változtatták, betiltották a Torcida nevet is! A fanatikusok ekkortájt a Nesvrstani (Besorolhatatlanok) néven működtek tovább. A '70-es években megfordultak Európa sok stadionjában, trikójukon a nagy N betűvel, horvát címerrel és Patria Nostra feliratú zászlaikkal és sálaikkal. A 80-as években szinte minden Zvezda és Partizán elleni derbi botrányos volt, a szerb elnyomók elleni - nem ritkán véres verekedésbe torkolló - összecsapásokkal, majd 1990-ben a Partizán elleni meccsen több jugoszláv zászlót elégettek a fanatikusok, és bezúdultak a pályára, jelezvén, felkészültek a harcra és ellenállásra. A szerb—horvát háborúban sok Torcida aktivista is részt vett, és az elesettek emlékét 1993 óta emléktábla őrzi a Torcida törzshelyén, az északi kanyar lelátóján lévő M szektor alatt! Persze, az igazság nem csupán egyirányú: a spliti klubot például egy Marseille elleni meccs után 4 évre kizárták a nemzetközi küzdelmekből (később az ítéletet mérsékelték) a szurkolói túlkapások miatt, de gondok voltak az Ajax elleni derbin is (pályabetiltás lett belőle), majd a Schalke elleni visszavágó a 90-es évek egyik legnagyobb „bunyóját” hozta (alaposan lerendezték a németeket), de feltűnt a Torcida Lisszabonban, Malmöben, a Fiorentina ellen Briban is - nem egyszer idegenben is hazai hangulatot teremtve. Az utolsó hatalmas csetepaté 2000 májusában volt, a nagy rivális Croatia Bad Blue Boys nevű ultrái ellenében, a kupadöntő első mérkőzésén, az igazsághoz tartozik azonban, hogy a fővárosiak kezdték a balhét, a Torcida csak viszszaütött (igaz, kőkeményen), és összecsapva a rendfenntartókkal is. Mindenesetre elmondható, hogy a spliti közönség - hasonlóan a Fradi lelkes, igazi rajongóihoz - valóban a csapat 12. játékosa tud lenni, transzparenseivel, látványával, hangorkánjával - így valószínűleg - az Üllői úton és Splitben is kiváló lesz a hangulat, aligha kétséges, hogy nagyszámú szurkoló sereg kíséri el és biztatja csapatát mindkét mérkőzésen. Türelmes játékkal és higgadt védekezéssel - véleményem szerint - kevés gólt hozó összecsapásokon a Fradi továbbléphet a Hajdúk ellenében - de a rokonszenv azért megmarad majd a dalmátok és Horvátország büszkesége és kitartó szurkolói iránt. Érdekesség, hogy mindkét országban működik szurkolói klub (Torcida Budapest, FTC Klub Osijek...) és mindkét országban elismerik és tisztelik egymás egyesületének eredményeit. Füzesi Péter 21
