Fradi magazin (2001)
2001. május / 3. szám
Nem hibázhatok Tömör-Tones Zsolt néhány négyzetméteres birodalma, a szertár. Mezek, nadrágok, sportszárak, cipők elengedhetetlen kellékei egy futballcsapatnak. Az egyéb kiegészítőkről, törölközőkről, papucsokról, pólókról nem is beszélve. Mindezek rendben tartása, tisztíttatása, előkészítése egy mindig mosolygós, jókedvű fiatalember feladata.- Honnan ez a sugárzó vidámság?- Talán alaptermészetemből fakad, mindent igyekszem a humoros oldaláról megközelíteni. Meg különben is, ahol ennyi srác fordul meg nap mint nap, mindig akad valami röhejes. Ha valami véletlen folytán mégsem, akkor elődömmel, Lipcsei Gabival - aki most masszőrként dolgozik a csapat mellett - kitalálunk valamit.- Hogyan került a Ferencvároshoz?- Amikor Gabira masszőrként szükség lett, Páncsics Miklós révén kerültem ide szertárosként.- Elmesélné, hogy telik egy átlagos napja?- Amikor két edzés van, akkor az általában kilenckor kezdődik. A fiúk fél kilencre érkeznek. Én már ilyenkor, hétkor itt vagyok, ellenőrzőm a medencét, a szaunát, a vizet, a fűtést. Kikészítem az aktuális szerelést. Edzés végén átviszem a mosodába a szennyest. Mostanában a két edzés közötti idő is foglalt, ugyanis a játékosokkal együtt angol órán veszünk részt. A két raktárban is akad munka. Délután pedig ugyanez a program, alig van eltérés. Amikor egy edzés van, vagy edzőmeccs, akkor egyszerűbb a nap.- Meccsek előtt változik valami, az előkészületek során?- Csak annyi, hogy kicsit kapkodósabban mennek a dolgok. Jönnek az apróbb extra kívánságok, de azokat is megoldjuk. Feszültebb a légkör.- Kivel akad a legtöbb gond, és kivel a legkevesebb?- Dragoner Attilának legtöbbször a sportszárral vannak problémái. A legkevesebb gondja Lipcsei Petinek és Csiszár Ákosnak van.- Kabalák?- Nincs különösebb, azon kívül, hogy Dragoner egy régi időkből származó úgynevezett alámezt vesz fel a meccs mez alá. Szűcs Misi is használ ilyet. A meccseken használatos színösszeállítást Haáz Ferenc technikai vezető egyezteti előzetesen az ellenféllel. Azt azonban amiben sikerrel szerepeltünk, azt igyekszünk folyamatosan viselni. Most például tetőtől talpig zöld a divat.- Szokott hibázni az előkészületekben?- Hú, azt nem szabad, mert akkor visszakapom mind azt a zrikát, tréfát, amit addig büntetlenül én követtem el a többekkel szemben. Különösen Nagy Norbi csap le rám ilyenkor könyörtelenül.- Külföldi és vidéki utak során is mindig a csapattal tart?- Igen, és ilyenkor még nagyobb gondosságra van szükség a pakoláskor.- A kávéfőzés is a feladatai közé tartozik?- Ezt Lipcsei Gabival közösen intézzük. Ezt a berendezést hozzá, pedig a büntetésből befolyt pénzekből vettük.- Korábban, milyen kapcsolata volt a sporttal?- Öttusáztam hat évig. Mivel a Fradinak ilyen szakosztálya nem volt, a Honvédban, majd a Csepelben űztem - többek között Sárfalvi Péter társaságában -, végül a szakosztályunkat átvette az UTE, és én lassan abbahagytam.- Minek tulajdonítja, hogy rövid idő alatt sikerült a beilleszkedés, és ilyen jó kapcsolatot, hangulatot kialakítani maga körül?- Koromnál fogva - 30 éves múltam - úgy gondolom sikerült közel kerülni a srácokhoz, ez persze nem csak rajtam, hanem rajtuk is múlott.- Szabadidejében mivel foglalkozik?- Elég kevés van belőle, de akkor leginkább tanulok. A Testnevelési Egyetem menedzser szakát végzem. Esetleg összejövünk Csiszár Ákossal, Pinte Attilával. Ezen kívül alapító tagja vagyok az újjáalakult BTC-nek. Ott azon a szinten legalább olyan igényes szakmai munka folyik, mint a profiknál. Most igazoltuk le Orosz Ferencet edzőnek. Hangay György Mindenhol otthon „Sohasem mentek egyedül” - szól a Liverpool szurkolóinak szállóigévé nemesült dala, és ez a szemlélet, ez a mentalitás határozza meg a Fradisták életét is. Együtt a csapattal tagyban és kánikulában, sikerben és kudarcban, menni velük mindenhová, Sopronba úgy, mint a szomszédos kerületbe. És a Klub ezen tavaszon is bőven kínál programot, kellemes elfoglaltságokat drukkereinek. Újra tömöttek a lelátók a „Sasfészekben” és zsúfolt vonatok mennek idegenbe is, rajtuk csupa elszánt és bizakodó emberrel. Ma már mindenki - halkan vagy hangosan i- az aranyról beszél, és aztán (hiszen hosszú az út a nyugati határig...) a Bajnokok Ligájáról, Brüsszelről, Zürichről, Ottó csavarásáról, meg a Kis Floresz emeléséről, századszor, ezredszer... Hiszen itt, ennél a 100 éves klubnál, Schlosser, Sárosi, Albert és Nyilasi csapatánál csakis Európa lehet a mérce. Egy olyan egyesület, ahol ilyen kézilabda-és vízilabdacsapat van, csakis a kontinens elitjéhez mérheti magát mindenben. Ezt várja el az eddigi sikerekre büszke, és az újabb diadalokra vágyó szurkolótábor, és ki is veszi részét minden harcból, minden győzelemből és keserűségből. Felhangzik a „Hajrá Fradi” egy dániai csarnokban csakúgy minta medence partján, hal latszik a fehérvári jégcsarnokban egy semmiről sem döntő hokimeccsen ugyanúgy, mint ahogy szólni fog azon a nyári délutánon Debrecenben, az utolsó fordulóban, mikor talán eldől minden... Addig pedig dübörög, tombol itt, az Üllői úton, a Fradi-győzeimekkel megszentelt lelátók között! „A 12. játékos”, mondják a közönségre, és jó hinni, hogy még ennek az erős Fradinak is ez, a tizenkettedik az egyik legerősebb tagja. A legelszántabbak a legkitartóbbak, akik ott vannak fagyban, és kánikulában, sikerben és bánatban, mennek mindenhová, Sopronba úgy, mint a szomszédos kerületbe... Balsay Gábor 7
