Fradi magazin (2001)
2001. különkiadás / Kökény
I •• // Jovore hiányérzetünk lesz Nem tudnék még egy olyan sportolót mondani, akinek a megítélése annyira egyértelmű lenne, mint Kökéé, akit a Fradi-szurkolók istenítettek, az ellenfél drukkerei elismertek, a csapattársak szerettek, a riválisok tiszteltek, az újságírók csak dicsérni tudtak, s még azok is ismerték, akik a „sport” szó hallatán gyorsan kikapcsolták a televíziójukat. Természetes tehát, hogy amikor a visszavonulása felmerült, egyfajta sajátos rajongás tört ki. Tavaly tavasszal felhívtam a barátomat telefonon.- Gyurikám, mit csinálsz délután, nincs kedved sörözni egyet?- Ne viccelj! - jött az értetlenkedő felcsattanás.- A Kisvárdával játszik a Fradi, s ez lesz a Köké utolsó meccse a Népligetben. Meghajoltam az érv előtt, találkozzunk akkor kint! Néhány nappal később hasonló kérdéssel kerestem ismét.- Ugyan már! - érkezett az újabb elutasítás. - Ma lesz a Vasas meccs a Fáy utcában. Köké utoljára játszik zöld-fehérben. Nem lett igaza, mert Németh András a végszükségre hivatkozva rábeszélte a folytatásra. Idén tavasszal már márciusban izgatottan kérdezte a barátom, nem tudod, mikor lesz a búcsúmeccs? Mikortól lehet jegyet venni rá?- Még nem dőlt el, de ha van egy kis szerencsénk, akkor az idén és jövőre is búcsúztatunk - válaszoltam kissé ironikusan, hiszen nehéz volt elképzelni, hogy ez már tényleg végleges.- Na jó, de ha kiderül, elsőként engem hívjál, a lányokat is kiviszem, bár egy ilyen családi felvonulást már a családi kassza is meg- érez.- És mit csinálsz, ha az idei gála után jövőre is lesz egy?-Azon is ott leszek, miért, szerinted nem ér meg ennyit? Sütő Nagy Zsolt (Magyar Nemzet) Csak egy pohár kóla Kökény Beatrix kilenc évig meghatározó játékosa volt a Fradinak és egyben a válogatottnak is. Azonban a kiváló irányító június 5-én végleg búcsút mondott a kézilabdázásnak. Szerencsére csak a pályát hagyta ott, ugyanis Bea továbbra is a zöldfehéreket erősíti, de már az irodából.- Be kell valljam, most még jólesik az édes semmittevés. Amióta a búcsúmeccsem volt, még semmit sem mozogtam, de úgy gondolom, augusztusban már elkezdtek újra sportolni. Kacérkodtam már korábban is a step-aerobikkal, így szeretnék majd hetente néhány alkalommal ellátogatni valamelyik fitneszterem- be. Tetszik még a fallabdázás is, én ráadásul kaptam a búcsúmeccsemen két bérletet, így biztos kipróbálom, hogy milyen. Bár többen is azt tanácsolták, hogy inkább teniszezzek, mert akkor a friss levegőn lehetek. Majd meglátom, egyelőre még nem döntöttem. Az azonban bizonyos, hogy a nagyobb labdát kisebbre cserélem. Az étkezésemre eddig nem fordítottam óriási gondot, nem vagyok az a kimondottan reformételeket evő ember. Szívesen elfogyasztom a marhahúst, a disznóhúst is. ha ízlik, teljesen mindegy, hogy mit mondanak. A visszavonulásomig rengeteg édességet fogyasztottam, most már egy csöppnyit vissza kell fognom magam, de azt hiszem, a palacsintáról és a túrós rétesről ezek után sem mondok le. Azt viszont már most tudom, hogy vége a kólázásnak, naponta csak egy pohárkával iszom majd, de csakis az íze miatt, egyébként pedig ásványvízzel oltom majd a szomjam. J. H. (Színes Mai Lap) 11
