Fradi magazin (2001)
2001. március / 1. szám
lenne csalódás, ha idén csak a dobogó jönne össze, de biztos vagyok benne, hogy legkésőbb jövőre már hozzánk kerül a bajnoki aranyérem.- A Dunaferr elleni rangadón sok múlik.- Természetesen a helyszínen buzdítom a srácokat. Újabban a régi játékosokat is szívesen látják a mérkőzéseken, külön helyet biztosítanak a számunkra. Ez is egy olyan nagyszerű kezdeményezés, ami például az általam is elátkozott vezetőknek soha nem jutott volna az eszükbe.-S mi a véleménye a mai válogatottról? Van-e reális sansza Bicskei Bertalan együttesének, hogy 16 szűk esztendő után ismét kijusson a világbajnokság döntőjének mezőnyébe?- Alakul a csapat. Szép, hogy az olaszoktól elcsíptünk egy pontot, de ez a bravúr mit sem ér, ha a románokkal szemben alulmaradunk az összevetésben. Emlékszem, egyszer a Dorog bennünket is megvert, ám kiesett, az edzőt pedig ugyanúgy menesztették, mintha hat góllal kikaptak volna tőlünk. A részsikereknek csak átmenetileg szabad örülni egy picit. Ha most a válogatott nem jut ki a 2002-es vb-re, ugyanott tartunk, ahol már jó másfél évtizede toporgunk. Az európai középmezőny alsó régiójában. Éppen ezért most igazán mindent mozgósítani kell, hogy az MLSZ következő száz évében is legyen minek örülni. Dalnoki Jenő Dalnoki Jenő összesen harminckét esztendőn át szolgálta aktívan a Ferencvárost. Tizenhat évig a zöld gyepen küzdött az ellenfelek csatáraival szemben, később az utánpótlásban dolgozott edzőként nyolc évig, majd megszakítással ugyan, de szintén nyolc éven át az első csapat szakmai munkáját is irányította. Ezzel abszolút csúcstartó az Üllői úton. Mindemellett 14-szer volt a nemzeti tizenegy tagja.- Büszke is vagyok rá - magyarázza -, hogy rekorder lehetek az ország legnépszerűbb klubjában. És azért el is értem valamit zöld-fehérben, hiszen futballistaként két bajnoki cím és két kupagyőzelem részese voltam, vezető edzőként is összejött egy aranyérem és két kupadiadal, valamint egy jórészt saját nevelésű fiatalokból álló gárdával egészen a KEK döntőjéig meneteltünk.- Valóban tekintélyes a lista. Nyilván nem lepődött meg, amikor kiértesítették, az MLSZ ünnepségén Ön is a díjazottak között lesz?- Mit tagadjam, számítottam rá, hogy rólam sem feledkeznek el. Elvégre benn vagyok az első tízben, akik a legtöbbször játszottak az élvonalban.- Egyébként hogy tetszett az ünnepség a Madách Színházban?- Kiválóan megszervezték a gálát. Különben - is remekül éreztem magam, hiszen olyan jó volt újra együtt lenni a régebbi társakkal, ellenfelekkel, mint Sándor Csikar, lllovszky Rudi vagy Várhidi Pali. Manapság már sajnos ritka, hogy ennyire összetartoznának az egykori ellenfelek.- Mire gondol?- Kicsit elkeserít, hogy szinte ölik egymást a szakemberek. Meg aztán a pályán is néha túlzottan eldurvul a játék, elszabadulnak az indulatok. Nem mondom, annak idején mi is össze-vissza rugdostuk egymást, hiszen más és más csapat sikeréért harcoltunk, de történhetett bármi a kilencven perc alatt, lefújás után mindig összeölelkeztünk. Elvégre a futballt elsősorban szórakozásnak, játéknak tekintettük. Ma már másról is szól a labdarúgás.- A Ferencvárosban sem mindig nyugodt a légkör...- Mi az hogy! Nálunk tényleg mindig történik valami.- Az utóbbi időkben, egészen az őszi idény közepéig bezárólag, nem járt ki az Üllői útra...- Kérem, az akkori vezetőség - s itt mindenki sejti, hogy pontosan kire, kikre célzok - engem vérig sértett, a szeretett klubunkat pedig el akarták lehetetleníteni. Ezért is léptem be a Fradit Féltők Társaságába, hogy a magam eszközeivel tiltakozhassak a visszaélések ellen. Vallom, hogy rendkívül hasznos volt a tevékenységünk, minden lehetséges fórumon felhívtuk a figyelmet és rávilágítottunk a problémákra. De két infarktuson estem át, ha kimentem volna a stadionba, csak felidegesítem magam ezek miatt az emberek miatt. Szerencsére mindez már a múlté, újra szívesen foglalom el a helyemet a lelátón.- S szurkolhat egy ismét bajnokesélyes együttesnek...- Kiváló ötlet volt Csank Jánost a kispadra hívni, ő mindig masszív csapatokat kovácsolt össze munkássága során. Szerintem az sem 31
