Fradi magazin (2001)
2001. március / 1. szám
Ferencvárosi „aranyemberek” A Magyar Labdarúgó Szövetség megalakulásának 100. évfordulójára rendezett ünnepségen 42 egykori klasszis labdarúgó vehetett át emlékplakettet a magyar futballért tett szolgálataiért. A Madách Színház színpadán megannyi volt ferencvárosi játékos is ott állt a díjazottak között. Mostani számunkban Gyetvai Lászlót, Dalnoki Jenőt, Novak Dezsőt és Nyilasi Tibort kérdeztük, mit jelent számukra a megtisztelő elismerés, miként látják a mai magyar futball helyzetét, a válogatottat, a Ferencvárost, de természetesen afelől is érdeklődtünk, hogyan telnek a napjaik mostanában. Nyilasi Tibor Korosztályának meghatározó egyénisége 1975 és 1986 között szerepelt címeres mezben. Két világbajnokságon vett részt, évekig a válogatott csapatkapitányi karszalagját is ő viselte. A Ferencvárosban játékosként és edzőként bajnoki címek és kupagyőzelmek fémjelzik sikeres pályafutását.- Hogy érezted magad az ünnepi ceremónián?- Nagyszerűen. Bár kicsit meglepődtem azon, hogy az én generációmból viszonylag kevesen részesültek az elismerésben.- Gondoltad, hogy te is a kitüntetettek között leszel?-A meghívót már úgy postázták ki, hogy feltétlenül jelenjek meg, mert ott vehetem át a plakettet. Azt hiszem, ha ma is játszana olyan magyar játékos, aki szerepelt már két világbajnokságon, csapatával eljutott a KEK-döntőig, kiérdemelte az európai ezüstcipőt, aligha vitatnák a kitüntetés jogosságát. És azért a későbbiekben edzőként is letettem az asztalra valamit.- Sajnos, egy ilyen eredménylista egyelőre csak szép álom a mai mezőny tagjai számára.-A mi korunkban még más számított igazán kiugró sikernek, mint manapság. Egyébként nem csupán személyekre szóltak ezek a kitüntetések, a játékosokon keresztül az akkori csapatokat is megilleti az elismerés. Az sem véletlen, hogy nagyon sok ferencvárosi labdarúgót szólítottak ki a pódiumra, hiszen az FTC mindig alappillére volt a magyar futballnak, a válogatottnak, labdarúgásunk nemzetközi elismertségének.- Miként ítéled meg a jelenlegi magyar válogatott pozícióját az európai ranglistán?- Bicskei Bertalan együttesének gerince az atlantai olimpiára kijutott fiatalokból áll. Nagyon szerencsésnek tartom, hogy a fiúk többsége idejekorán külföldre szerződtek, s jórészt színvonalasabb bajnokságban szerepelhetnek. Talán nem is sejtik, hogy történelmi lehetőség előtt állnak.- Ezt hogy érted?- Az elkövetkezendő két év sok mindenről dönthet a magyar futball jövőjét illetően. A válogatott jó esélyekkel áll a selejtező csoportban, ha végre eljutnánk a következő világbajnokságra, esetleg a bajnoki aranyérmesünk is kivívná a BL-szere- plés jogát, hatalmas lendületet kaphatna az ország. Akkor lenne csak igazán értelme a stadionrekonstrukciós programnak.-És a Fradi bajnoki esélyeiről mi a véleményed?- Bajnokságot nyerünk!- Hű, de határozottan hangzott!- Mert komolyan is gondolom. Már csak a nagy számok törvénye alapján is az Üllői útra kerül az aranyérem.- Alighanem ez is némi magyarázatra szorul...- Az alapszakasz utáni igazolásokkal messze a Ferencváros rendelkezik a legerősebb kerettel idehaza. A 25-30 játékos közül legalább 12-14 minőségi futballista. A tehetséges fiatalok egyre inkább összeérnek a tapasztaltabb, Fradi-kötődésű maggal. S ha ne adj’ Isten, sérülések miatt néhányan kidőlnek a sorból, mindenki mögött ott van egy hasonló szintű helyettes. Mindennek tetejében az élről várhatjuk a folytatást.- S szerinted még az elnök lemondása körüli viharok sem árthatnak a gárdának?- Meggyőződésem, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már rendeződött is ez a probléma. A létesítményhelyzetünk egyedülálló, miénk a legcsodálatosabb és legnépesebb szurkolótábor, most már csak olyan üzleti szemléletű, amolyan Demján Sándor-típusú menedzsert kellene a klub élére hívni, aki mindezen előnyökkel jól tud gazdálkodni.- Amikor személyi kérdések vetődnek fel a zöld-fehéreknél, mindig előkerül a neved... De a kósza hírek szerint másutt is szívesen látnának a kispadon.- Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzik az öltözői légkör. Éppen ezért március 12-től magam is beülök az iskolapadba és megszerzem a B-licenszet. Ugyan furcsa, hogy egy Verebes Józsefnek is ott kell ülnie, de nyilván ő sem akar a futball számkivetettje lenni. Különben is, tanulni sohasem szégyen. Emellett sportmenedzseri diplomával is rendelkezem. Úgy látom, a labdarúgásban kezd kikristályosodni egy előrevivő rendszer és gazdasági háttér, úgyhogy magam is várom, mikor térhetek vissza a sportág vérkeringésébe.- „Civilben" jelenleg mivel foglalkozol?- A Sport 1 csatorna szakkommentátoraként dolgozom, s nagyon élvezem a munkát, bár szigorú feltételeknek kell megfelelnem. Tetszik az a profi szemlélet, ami ennél az adónál uralkodik.- Ugye nem tévedünk, hogy tavasszal ismét viszontláthatunk majd az Üllői úton?- A fiaim unszolására úgy döntöttem, a tavaszi mérkőzésekre együtt szurkolunk majd a csapatnak. Bizony, az utóbbi időkben inkább csak az ő meccseikre jártam.- Befuthatnak olyan karriert, mint az édesapjuk?- Tibi 17 éves, a Szent István együttesében balszélső, bár szívesebben látnám a középpályán vagy védőként, amolyan Lendvai- típusú, nagy munkabírású játékos válhat belőle. Bálint fiam 10 esztendős, ő csatár lesz, a Goldball FC-ben biztosított a fejlődése. Ők tehetnek a legtöbbet a karrierjük érdekében, de azért nemcsak rajtuk múlik, hova juthatnak el... 30
