Fradi magazin (2001)
2001. október / 7. szám
In memóriám id. Medgyesi Lajos Gyászba borult tekintettel meredünk Medgyesi Lajos barátunk ravatalára. A Fradi-busz örökös vezetője - immár egy olyan országút végére érkezett, ahonnan nincs visszaút. Visszaút a Fradi-pályához, visszaút az örökös célállomás, az Üllői úti otthon szivdobogtató lelátóihoz. Amikor 1955-ben először ült be az akkor még Kinizsi feliratú és drapp színű Ikaruszba, ezzel egy életre meghatározódott a sorsa. Több mint négy évtizeden át vitte a klub sportolóit, reményei szerint mindig sikeres mérkőzések, versenyek felé. Sok sikert megélt, sok felejthetetlen Fradi-esemény részese volt. A sors nagy ajándékának tartotta, hogy az Üllői úton dolgozhatott, szinte ott élte életét. A klub fennállásának 75. születésnapján könnyes szemmel vette át az FTC örökös tagja kitüntetést. Majd' kétmillió kilométert vezetett - mindenkor balesetmentesen! Az ország zegét-zugát bejárta, de eljött az idő, amikor Európa nagy sztrádáin is vezethette a Fradi buszát. Gyermekes izgalommal várta egy-egy megújuló autóbuszának átvételét - mit átvételét - szinte szerető átölelését. Kemény vonásai, kicsit érdes hangja óriási szívet takart. Egy nem hivalkodó, de igaz Fradi-szívet. Három évtizedes pályafutása idején, egy interjúban többek között így nyilatkozott: „Csodálatos élményekkel teli három évtized volt, sok világhírű labdarúgót fuvaroztam, sok nagyszerű barátra leltem. Mindenki közel áll a szívemhez. Nemcsak a reflektorlényben lévő sztárok. A szerényebb képességű kiegészítő embereket is pontosan olyan szeretettel fogadtam a buszon, mint akikért rajongott a közönség, vagy még akit a buszban ülve is ünnepelt. Nem teltem soha különbséget. Én a Fradi cselédje vagyok, és ezt mindenkor büszkén hangoztatom." Lajos barátunknál - az ifjabbaknak Lajos bácsinál - nem volt kis és nagy fradista. A klub iránti szeretet dobogtatta a szívét, és az vezérelte kezét a kormányon. A hivatásából fakadó precízséget és pontosságot szent tételnek tartotta. És azt is, hogy fiát ilyen fradistának nevelje. Hogy is mondta a nyolcvanas évek közepén?- Ahogy a szurkolók között apáról fiaára száll a klub szeretető, úgy a ml családunkban is ez történik, csak mi még hivatásként a zöld-fehér busz volánját is szorítjuk. Lajos fiam már évek óta vezeti a másik Fradi-buszt, így nem csak kilométerek sokaságát, hanem utódot is adtam a Ferencvárosnak... És elérkezett a nap, az utolsó út - amikor az immár nyugdíjas Lajos bácsinak a fia adta egy kicsit vissza a volánt - hadd vezessen az „Öreg” még néhány kilométert... Csillogó szemmel ült a régi helyére, és minta hadvezér, aki hatalmat kap, kiegyenesedett háttal, büszke tartással élvezte ki - akkor már talán sejtette - utolsó száguldva megtett kilométereit. Az élete már tulajdonképpen itt véget ért, a betegség halálos öleléséből nem volt többé menekvés. Most megrendülésünk jeléül és mintegy mementóként, a mai Fradi-busz minden ülésére gyászszalagot helyeztünk, és fekete lobogót lenget az Üllői úti stadion árbocán az októberi szél. Utolsó utadra készülünk, és ezen a temetői úton is te vezetsz bennünket. Mi zöld-fehér szalagos koszorúinkkal kísérjük a zöld-fehér busz örökös sofőrjét... Drága Medgyesi Lajos barátom, az FTC elnöksége, munkatársai, sportolói, egykori és mai labdarúgói nevében búcsúzom Tőled - Isten Veled! Nagy Béla temetésen elhangzott búcsúztatója Ilyen derűsnek, vidámnak őrizzük emlékét... Balról: Nagy Béla, Medgyesi Lajos, Rákosi Gyula Medgyesi Lajos ifjan, az első „Fradi-busznál”. Balról: Medgyesi Lajos, Páhr Nándor, Komorettó Béla, Lepsényi Zoltán, Buruncz János, Sós Károly, Gulyás Géza, Láng Károly 27
