Fradi magazin (2001)
2001. június / 4. szám
A víg masszőr Lipcsei Gábor Aki valaha is futballozott már, pontosan tudja, a gyúró személye a csapat hangulatát is jelentősen befolyásolhatja. Mert bizony nem felejthetjük, hogy mit jelentett Sándor Tubi az 1985-ben Európa legjobbjának ítélt magyar válogatottnak, vagy milyen legenda övezte Vinkovics gyúrót a Vasasnál, s hogy ne menjünk túl messzire, Bodnár Szakáll is évtizedek óta kulcsfigura az Üllői úton. Nyár óta egy újabb masszőr tehetség bontogatja szárnyait a Fradi öltözőjében. Lipcsei Gábor már harmadik éve dolgozik a klubnál, két évnyi szertári szolgálat után a szerelések helyett inkább a játékosok izomzatával foglalatoskodik. No és a hangulatteremtéssel, merthogy nagy mókamester hírében áll...- Miért e felettébb szokatlan váltás? Szertárosból ritkán lesznek masszőrök.- Amikor Gál Laci hívására idekerültem, a masszőri diploma már otthon lapult a fiókom mélyén. De akkor szertárosra volt szüksége a klubnak, hát azt a feladatot is szívesen vállaltam. Most, hogy Szakádnak a klinikáján sokasodtak az elfoglaltságai, már be kellett segítenem.- Amikor Idekerültél, titkon reménykedtél abban, hogy valamikor gyúróként is számítanak rád?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Azért biztos nem voltam benne...- 5 hogyan készültél az új megbízatásodra?- Egyrészt ugye korábban már letettem egy diplomát, most azonban a gyógymasszőri oklevelet is megcéloztam, s felvételiztem a Testnevelési Egyetem rekreációs szakára, ahol a sportmasszőri végzettséget is megszereztem. Ám a legfontosabb, hogy az itt eltöltött időszak alatt rengeteget tanultam Bodnár Józsitól. Megmutatott mindent, amit ebben a szakmában érdemes tudni. »T»- Egyébként, hogy osztjátok be a munkát, hiszen még Eisemann László is csatlakozott a teamhez?-A hétköznapokon, edzéseken Eisivel ketten gyúrunk, a mérkőzések előtt pedig Szakádé a munka oroszlánrésze.- A hírek szerint nemcsak a combok és vádlik karbantartásában, hanem hangulatteremtésben is jeleskedsz.- Szeretem én is jól érezni magam, s azt is, ha jó hangulat vesz körül. Úgyhogy valóban nem áll messze tőlem a hülyéskedés, egy jó poén sokat segít bizonyos szituációkban.- Gondolom, az alapszakasz egyes periódusaiban különösen nehezen sikerült feldobni a társaságot.- Inkább azt mondom, nehezebb volt, mint most. Ez természetes, hiszen az eredményesség, a táblázaton elfoglalt pozíció mindig alapvetően határozta meg a csapat hangulatát. Más és más poénok ülnek egy sikerszéria alatt, a kudarcok után óvatosabban kell viccelődni, mert mindenki érzékenyebb.- Mondanál egy-két példát, mivel mosolyogtattad meg a fiúkat?- Elmesélve nyilván nincs olyan hatása, a beszólásoknak, mint az adott helyzetben. De mondjuk, amikor Tunéziában a medencében pólósapkában mi is lejátszottuk a magyar-orosz döntőt, arra most is szívesen emlékszem vissza. Aztán előszeretettel vágunk ki újságcikkeket, amiket az érintettek szekrényére kiragasztunk. Az ellenfelek nyilatkozatainak kiollózása is többször bevált, mert valósággal feltüzeli a srácokat. Nagy a sikere az öltözőbeli lábteniszbajnokságnak, a gyú- rópad felett kell átrugdalni a labdát. Szerénytelenség nélkül mondhatom, magam is jelentős eredményeket mutathatok fel ezen téren. De egy-egy jól sikerült Eperjes Károly paródiával, különösen a 6-3 című filmből ismert Tutti figurával mindig megnevettetem a többieket.- Csank Jánost még soha nem utánoztad?- A mestert még nem, ő utánozhatatlan.-A nyáron Péter öcséd is visszatért az Üllői útra. Gondolom, örültél, hogy újra együtt lehettek.- Persze, de el kell különíteni a dolgokat, az öltözőben számomra ő nem az öcsém, hanem a csapat egyik játékosa. Mint ahogy engem sem azért kedveltek meg, mert a Peti bátyja vagyok. Amikor még nem volt itt közöttünk, akkor is elfogadtak. És ez így van rendjén.-Aranyérem esetére készülsz valamilyen meglepetéssel?- Már mindent kigondoltam, előbb viszont meg kell nyernünk azt az aranyat. Hogy mivel készülünk, azt persze nem árulhatom el. Izguljunk érte, hogy ez a meglepetés ne maradjon el... n.
