Fradi-híradó (1975)
1975. április
JÓ CSERÉT CSINÁLT Az élet kiszámíthatatlan. Olyannyira: néhány pilla- nat elég ahhoz, hogy egy ember sorsa, pályafutása 180 fokos fordulatot vegyen ... Nyár volt, 1974 nyara. Az átigazolási időszak eseményei foglalkoztatták a szurkolókat. Mindenki arról beszélt: ki hová megy, ki honnan jön. Nevek sokasága forgott közszájon. Az övé nem! Kispesten edzett, nem is gondolt arra, hogy ő lesz a főszereplője az átigazolásnak, ő lesz a bomba ... Azt mindenki tudta, hogy Páncsics eltávozik az Üllői útról, s azt is, hogy a zöldfehérek cserejátékost, megfelelő „fajsúlyú” cserejátékost kémek érte. Kocsis, Pintér neve hangzott el. Mindketten maradtak Kispesten ... Az átigazolási időszak 24. órájában aztán kiderült, hogy a Bp. Honvéd vezetői Pusztai Lászlót ajánlják fel. („Behívattak a klubba, s közölték velem az elképzelést. Hogy meglepett-e? Nagyon! Mindenre számítottam, csak erre nem. Hirtelen nem is adtam választ. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Sok időm nem volt, de kértem, hogy hadd beszéljem meg a feleségemmel. „Jó” mondták, s hozzá tették: „Siessen ..Hazarohantam, mondtam a feleségemnek, aztán döntöttünk: megyek! Visszamentem, s aláírtam az átigazolási lapot. Másnap már — hiába vittek volna a lábaim Kispestre —, az Üllői útra mentem, hiszen az FTC játékosa voltam!”) Ez a villámcselekedet egyébként jellemző rá. A pályán is ilyen. Szegeden és Kispesten is a villámgyors elfutások, cselekedetek jellemezték. De a Tisza-part- ján és a Honvédnél is más stílust játszottak, mint az Üllői úton. Tele volt kétségekkel: be- kerül-e a csapatba? Játéka illik-e a zöld-fehérek stílusához? („A nap minden órájában vissza-vissza tértek ezek a gondolatok. Alig tudtam aludni. Gondok gyötörtek, hiszen a Fradinak nagyszerű képességekkel rendelkező jobbszélsője volt, Szőke. De akár hányszor gondoltam is végig az életem következő időszakát, mindig azt a következtetést vontam le: ha Páncsicsért elfogadtak cserébe, akkor számítanak is a játékomra, s csak rajtam múlik, hogy játszom-e!”) Az első napon már szeretettel fogadták. Vezetők, edzők, játékosok. Dalnoki Jenő megmutatta melyik szekrény lesz az övé. („Gé- czi és Mucha között kaptam helyet. Hogy tudom-e kié volt azelőtt? Nem. Csak annyit: nem Szőkéé ...”) A szekrény nem, de a hetes számú mez — igen. És ezt húzta magára Pusztai László 1974. augusztus 31- én, a Csepel ellen. Először játszott bajnoki mérkőzést az FTC-ben. („Húszezer néző volt kíváncsi ránk. Engem ösztönöz a sok néző. Szeretek nagyszámú közönség előtt játszani. Lámpalázas voltam, de nem a 20 000 néző miatt. Száznyolcvankét NB I-es találkozón játszottam már, egyiken sem voltam annyira lámpalázas, mint ezen. Még a legelsőn sem! Nekem — tudtam — bizonyítanom kell. Bizonyítanom, hogy a Honvéd korán mondott le rólam, s bizonyítanom önmagámnak, hogy képes vagyok az újjászületésre”) Lámpaláz ide, lámpaláz oda: jól játszott. És gólt is szerzett. Örömében szinte vitustáncot járt. A bemutatkozás zöld-fehérben — sikerült! („Kimondhatatlanul boldög voltam. Éjjel a boldogságtól nem tudtam aludni... De ez mennyivel jobb volt, mint azok az éjszákák, amikor az álmot a gond űzte el a szememről...”) Sorozatban a kezdőcsapat tagja. Befogadta a csapat, s befogadta a közönség. A játékán látszott: jól érzi magát az új környezetben. („Nyugtatóként hatott az FTC-stílus. A gyors ellen- támadásokra épülő játékfelfogás nekem fekszik. A meredeken előrevágott labdáknál jól tudom kamatoztatni a gyorsaságom. És ráadásul hamar összeszoktam Juhásszal és Nyilasival, s ez a jobbnál jobb és pontosabbnál pontosabb indításokban jelentkezett. Kedvemre futkározhattam, adhattam be a labdát, lőhettem kapura. Persze ez nem elégített ki, mert én is, mint minden csatár gólt is szeretek lőni. Négyszer találtam az ellenfél kapujába. Nem sok, de nem is kevés. Igaz, a VM Egyetértés eredményeinek megsemmisítése miatt ez a négy gól ma már csak három ... Tudom, többet is lőhettem volna, mert helyzeteim voltak. Sokat, a gyors cselekvés miatt elpuskáztam") A bajnoki mérkőzések mellett a Kupagyőztesek Európa Kupájáért folyó találkozókon is mindig játszott. Előkészített, befejezett ... („A legkedvesebb emlékeim közé tartoznak a Cardiff és a Liverpool elleni találkozók. Cardiffban gólt is szereztem”) Látszik az arcán: boldog ember. Fél évvel ezelőtt még boldogtalan volt... („Üjjászülettem! Most már nem az Üllői útra járok edzésre, hanem haza. Ez a kilencedik kerületi pálya ugyanis ma már a második otthonom. Amilyen félve jöttem ide, most olyan boldog vagyok. Örülök, hogy elcseréltek! Ez pedig egyben válasz is azoknak, akik már megkérdezték: »Meddig maradsz?« Addig tehát, amíg szükség van rám, ameddig játékommal hasznára leszek a Ferencvárosnak.”) Pusztai László úgy érzi: jó cserét csinált. És ez a véleményük a szurkolóknak is ... Az élet kiszámíthatatlan. Olyannyira: néhány pillanat elég ahhoz, hogy az ember sorsa, pályafutása 180 fokos fordulatot vegyen ... LANTOS GABOR 8
