Fradi-híradó (1975)
1975. június
VERSENYZŐKBŐL -EDZŐK, VEZETŐK A közelmúltban több ferencvárosi szakosztály gyengült meg. Nem akármilyen versenyzők, válogatott sportolók látták, érezték, eljött a búcsú ideje. Dicsőségekkel, nagy történetekkel, szép és szomorú emlékekkel hátuk mögött köszöntek el a pályától, de ahogy az íratlan szabály is mondja, a klubhoz, a sporthoz hűek maradtak. A szívükhöz nőtt egyesületet, a gondok és nehézségek közt sokszor csepült, de azért végeredményben mégis oly szép sportot nem tudták elhalni. Ki-ki a maga módján megtalálta a visszavezető gyors utat. A búcsúzó és mégis maradó sportemberek közül öten foglalták össze sportemlékeiket, s beszéltek munkájukról, terveikről. HlABA keresték Vattai László kötöttfogású birkózó 22 éves versenyzői pályafutása alatt a sport mindkét arcát megismerte, a szebbiket és a csúnyábbikat is. — Harminchét éves vagyok, tehát már nem mai gyerek — mondja Vattai, aki a tavalyi csapatbajnokságon még minden mérkőzését megnyerte. — Szerintem valóságos csoda, hogy eddig is bírtam, mert néha bizony tízéves fiam fűzi be a cipőmet, mint egy nyolcvanéves öregúrnak. Alapjában véve nem tartozom a szerencsés versenyzők közé. Elég, ha elmesélem a „római” történetemet. Az 1960-as olimpia, pontosabban egy nappal a kiutazás előtt a tatai edzőtáborban még egy utolsót „gyúrtam" a nálam egy súlycsoporttal nehezebb debreceni Kováccsal. Akciót indítottam, s olyan szerencsétlenül estem, hogy a könyököm kificamodott. Csanádi Árpád dr. hozott fel még aznap este a Sportkórházba, egész éjjel borogattam, de az már mit sem ért. Szegény feleségem az utolsó pillanatig azt hitte, hogy a kiutazók között vagyok, s a Ferihegyi repülőtéren hiába keresett... Soha többé nem nyílott ilyen nagy lehetőség előttem, jött Gurics, befutott, s én már csak amolyan másod- hegedűs lehettem. Pályafutásomra azért mégis büszkén gondolok, hiszen legalább 3500 mérkőzést vívtam, s ezek háromnegyed részét meg is nyertem. Tulajdonképpen végigversenyeztem minden kategóriát, 1952-ben 49 kilósán rajtoltam, s most 90 kilónál is többet nyomok. Vattai László ma az ifjúságiak edzője, tanítványai között nagy reménységek, bajnokok is akadnak. — Szeretnénk, ha a kötöttfogásban is sikerülne előrelépni, gondolom, két-három év múlva már máshogy néznek ránk! FOCISTÁBÓL birkózó Folytassuk a birkózással, s maradjunk a kötöttfogásnál. Giczy Jenő Vattaihoz hasonlóan tavaly vonult vissza, s most ő is edzőként segíti a szakosztály munkáját — társadalmi munkában. — Mint majdnem minden gyerek, én is a labdarúgás felé vonzódtam, s úgy lettem birkózó, hogy amikor eljöttem a ferencvárosi toborzóra, a birkózó edzők „rámcsaptak”. Még két éve sem jártam le az edzésekre, amikor ifjúsági bajnokságot nyertem, s megvertem a későbbi felnőtt győztest is. Utánpótlás, majd nagyválogatott lettem, egy dolog azonban sajnos sehogyan sem sikerült: az országos felnőtt bajnokság megnyerése. Valahogy mindig úgy alakult, hogy én voltam az az ember, akinek biztosítani kellett egy másik előrehaladását — a dobogó legfelső foka felé. A négy évvel ezelőtti bajnokságon majdnem sikerült elérni a nagy célt, de öt másodperccel a BVSC-s Pintér elleni mérkőzésem befejeződése előtt megintettek, s ezzel kiestem az esélyes „trióból”. Giczy Jenő a birkózók közösségében maradt, hetente háromszor segít az edzések levezetésében, minden álma. hogy egyszer bajnok-tanítványa legyen. A szakemberek közül Kruj Iván és Gáspár Ferenc a példaképe, mert ezek a mesterek szigorúak és kíméletlenül végigviszik az edzéstervben foglaltakat. Máshogy nem is lehet — állítja a visszavonult birkózó. VÉGZETES SÉRÜLÉS A kerékpározó Nagy Gábor valóban nem tartozik a sport legszerencsésebb alakjai közé. Mindössze 24 éves, s már nem aktív versenyző. Története így aztán kicsit szomorú. — A müncheni olimpia előtt Pet- terman volt az edzőpartnerem, lehajtottunk 45 ezer kilométert. Tartalékként utaztam ki a játékokra, s nagyon bíztam abban, hogy az egyéni versenyben azért rajthoz állhatok. A csapat hetedik lett (a dánok diszkvalifikálása miatt sokáig úgy tűnt, hogy a hatodik helyre kerül előre a csapat), mindenki jól hajtott, így aztán mégsem jöttem számításba. Nem keseredtem el, s A két visszavonult birkózót méltó keretek között búcsúztatta az elnökség, az ágit. prop. bizottság és a pártoló tagság. Balról: Giczy Jenő, Kovács György, dr. Papácsy Ervin, dr. Papp László és Vattai László 26
