Fradi-híradó (1975)

1975. június

hátvédtől sem ijedt meg egykönnyen. Noha pályafutása során találkozott egykét kifejezetten sziklaszilárd védőjátékossal. Olyannal, akinek már a nevétől is szaladgálni kezdett a hideg az érzékenyebb lelkületű csatárok hátán.

Nem félt ezektől sem. Pedig nem egy találkozó úgy indult, hogy a védőjátékos néhány figyelmeztető célzatú talpalást mutatott be, többnyire fejmagasságban. Gyuszi igyekezett becsapni őket.

1960-ban húzta fel először magára a válogatott címeres mezét. Május 22-én Anglia ellen mutatkozott be a legjobbak között a Népstadionban. Akkor 2:0-ra nyert a magyar együttes Albert két góljával. Rákosi Gyula balszélsőt játszott a tizenegyes számú mezben. S ezzel megfordult szinte minden centiméterén a pályának. A 90 perc alatt ő is szerzett egy gólt. Ezt azonban les címén nem adta meg a bíró.

A nagyválogatottság mellé olimpiai válogatottság is párosult. Gyula sokadmagával letette az olimpiai esküt, s kiutazott a római olimpiai játékokra. Innen pedig egy szépen csillogó bronzéremmel tért haza.

A nagy portya

1961-ben útrakelt a Ferencvárossal élete első nagy portyájára Dél-Amerikába.

Az elutazás meglehetősen sok izgalommal járt. Nem sokkal az indulás előtt Rákosi Gyula megsérült. Méghozzá elég súlyosan. Ugyancsak sérüléssel bajlódott Vi- lezsál is, s a szakvezetés attól tette függővé az utazó személyét, hogy melyikük áll előbb talpra. Végül Gyula ült fel a repülőgépre. S a chilei tornán már játszott is. Ott találkozott először a világhírű brazil szélsővel, Garinchával. Nos, a kissé bicegő labdazsonglőr bemutatott néhány olyan trükksorozatot, amitől szinte tapsolni lett volna • kedve. Akkor a szilvesztert az argentin fővárosban töltötte a magyar együttes. S minden előzetes figyelmeztetés ellenére elmentek a forgalmas utcára, hogy közelebbről is szemrevételezzék az ünnepi forgatagot. Hosszú ideig elég jól „tarA kormánykitüntetés átadása utón. Balról Harót János

ügyv. elnök, Novák, Rákosi

tották magukat” odalent. Túlnyomórészt sikerült elkerülniük a magasabb emeletekről aláhulló súlyosabb tárgyakat, sőt a hevenyebb lövöldözéseket is lőtávolból szemlélték csupán. Mert ilyen is volt.

1962—63-ban hosszú évek után ismét bajnokságot nyert a Ferencváros. S ennek a bajnokcsapatnak a tagja volt Rákosi Gyula is. 1964-ben pedig ismét egy aranyérmet tehetett a vitrinjébe.

1965. Ojabb diadal, most már nemzetközi téren. Az FTC nemes trófeát szerzett: a Vásárvárosok Kupáját. A döntőben az olasz Juven- tust győzték le. Egy mér- Wőzésen és — Torinóban. Ott, azon a gyönyörű szép estén megtörtént a csoda. A forróvérű olasz futballrajongók — akik csak egy csapatot ismernek el, a sajátjukat — ünnepelték a zöld-fehéreket.

Az angliai VB-n

Valamennyien megkapták a patinás trófea kicsinyített ezüst mását. Rákosi Gyuszinak ez a pici serleg a főhelyen van a díjak sorában.

1966-ban Angliában volt a labdarúgó világbajnokság. Itt nem valami jól rajtolt a magyar válogatott. Az első mérkőzésen balszerencsés vereséget szenvedtek a portugáloktól, s ezzel látszólag el is búcsúzhattak a továbbjutás lehetőségétől, hiszen a következőt a brazil válogatott ellen kellett megvívniuk. Ezen pedig szinte semmi esélyt nem adtak a magyaroknak.

Gyula balszélsőt játszott, D. Santos volt az őrzője. A világ egyik legtechnikásabb védőjátékosa. Tudta, hogy vele szemben cselezgetésnek nincs helye. Vele szemben csak egy dolog vezethet eredményre. A sok futás. S Rákosi sokat futott. Nagyon sokat. Úgyszintén társai is. Felejthetetlen nagy csatában, kitűnő játékkal legyőzték a világhírű brazil tizenegyet. A szovjet válogatott ellen viszont már nem sikerült nyerni. 2:l-re kikaptak. Akkor az egyenlítő gól Gyuszi lábában volt Erről még ma is kesernyés hangon mesél:

— Bene adta be a labdát, én vagy hét méterre lehettem a kaputól, s ahogy jött a labda, belsővel akartam azt bepasszolni a kapuba. Egyből, gyorsan. Ez volt a baj. A labda elment a lábam mellett s ezzel kiestünk a további küzdelemből.

Ifi edző és — ifjúsági kapitány

1968. A 3:0-ás szovjet győzelemmel véget ért válogatott mérkőzésen búcsúzott el végleg a meggypiros meztől. Többé nem szerepelt a legjobbak között Rákosi Gyuszi, s valahogy üres lett nélküle egy ideig a pálya közepe. Aztán ahogy telt, múlt az idő, egyszer csak azon vette észre magát, hogy klubjában sem tartozik már a szilárd játékosok közé. Aztán nézeteltérése támadt egy vezetővel, mire azt mondták rá — fenegyerek. Volt fegyelmi ügye is, s meg kellett küzdenie az igazáért. S megküzdött érte Végül elégtételt szolgáltatott neki szeretett klubja. Elnökségi tag lett s amikor visszavonult, az aktív játéktól, rábízták a legjobb ifjúsági csapat szakmai irányítását. Az első évben harmadik lett csapata, a következőben pedig hosszú évek után megnyerte az FTC az ifjúsági bajnokságot.

Rákosi Gyuláról, a válogatott labdarúgóról hamar kiderült, hogy edzőnek is kiváló. Az MLSZ vezetői őt kérték fel az ifjúsági válogatott kapitányának. A fiatal szakvezető itt is munkához látott, összehozott egy csapatot, s ez az UEFA-se- lejtezőn az elmúlt évi győztes Bulgáriával szemben bekerült a 16-os döntőbe. Hosszú évek sikertelensége után bronzéremmel tért haza a magyar ifjúsági válogatott.

Rákosi Gyula egyéniség volt. S egy jelző különösen illik rá: szívember. S az ilyen sportembereket mindig szeretik a szurkolók, főleg a fradisták.

V. S.

Jő