Fradi-híradó (1975)

1975. június

f ALBERT FLORIAN az FTC első csapatá­ban 536 mérkőzést játszott: 351 bajnokit, 162 nemzetközit és 23 hazai dljmérkózést. Bajnoki mérkőzéseken 256, nemzetközi mérkőzéseken 108, hazai díjmérközéseken 19 gólt ért el, összesen 383-at. Albert Flórián AZ„ARANYLABDÁS” BIZTOS, HOGY ALBERT FLÓRIÁN LABDARÚGÓ-PÁLYAFUTÁSÁRÓL VALAMIKOR KÖNYV KÉSZÜL. SAJÁT TERVEIM KÖZÖTT IS SZEREPELT EGY ILYEN „ÉLETRAJZI DOKUMENTUM” MEGÍRÁSA, MÁR SZINTE A FEJEZETCÍMEK IS MEGVOLTAK, AMIKOR AZ EGÉSZ ÜGY „MELLÉKVÁGÁNYRA” KERÜLT, BIZONYTALAN IDEIG ELHALASZTÓDOTT. AZ ELŐKÉSZÍTETT KÉPEKET, JEGYZETEKET AZÓTA IS NÉZEGETEM ÉS EBBŐL FAKADT AZ ÖTLET, HOGY RÖVIDÍTETT FORMÁBAN AZÉRT MÉGISCSAK PAPÍRRA KERÜLJÖN ALBERT FUTBALLKARRIERJÉNEK BŐVEBB TARTALMI KIVONATA. ARRA GONDOLTAM, MIKÖZBEN A KÉPEKET FORGATTAM, ÉRDEKES VOLNA AZ EGY-EGY FELVÉTEL NYOMÁN FELTÖRŐ EMLÉKEKET MEGÖRÖKÍTENI. A Luxemburgbon szerepelt egykori ifjúsági válogatott. Alinak balról: Ihász, Kékesi, Albert, Sóvári, Nagy G., Pataki, középütt Józsa, guggol: Kuharszki, Köves, Landi és Jock Már harmadik éve voltam ifjúsági szövetségi kapitány, amikor a fe­rencvárosi fiataloknál dolgozó két volt klubtársam és barátom, Tátrai Sándor és Kapocsi Sándor egyik nap közölték: hamarosan nem lesz gon­dom az ifjúsági válogatott középcsa­tár posztján. Elmondották, hogy van náluk egy nyurga, jómozgású gye­rek, aki bűvész módjára szelídíti a labdát, úgy tudja helyzetbe hozni magát, hogy az szinte csodálatos. Mérkőzésről mérkőzésre lövi a gólo­kat. Véleményük egyszóval az volt: fantasztikus! A nevét is megmond­ták: Albert Flórián. Persze, azonnal megnéztem a Her­cegszántóról Budapestre került gye­reket és véleményem tökéletesen egyezett nevelőivel. Nem is váratott sokáig az ifjúsági válogatottsága, Flóri pontosan 16 évesen — a szü­letésnapján — 1957. szeptember 15-én Várnában a bolgárok elleni mérkőzésen „belekóstolt” a nemzet­közi labdarugó életbe. Állandó ifi- válogatott maradt, s az 1959. június 28-i, nagyválogatottban való debü­tálásáig 17-szer bizonyította kivéte­les képességeit barátságos nemzet­közi mérkőzéseken és két UEFA- tornán, 1958-ban Luxemburgban, 1959-ben Bulgáriában. Kitűnő társai is voltak: Ihász, Sóvári, Kuharszki, Kékesi, majd Solymosi, Káposzta, Menczel. Ugyanebben az időben per­sze más országokban is tűntek fel ígéretes fiatalok, Albert „kortársa” volt többek között az angol Bobby Moore, Stiles, Hurst, az olasz Sal­vadoré, az osztrák Flögel, Fraydl, a francia Djorkaeff és még sokan má­sok. Szép győzelmeket aratott egy­más után ifjúsági csapatunk, szá­momra mégis az egyik legemlékeze­tesebb 1958 őszén, Bukarestben volt. Elsősorban azért, mert együttesünk nagyon biztos, 4:l-es győzelmet ara­tott az esélyesnek kikiáltott romá­nok ellen, másodszor itt láttam Al­berttól egy olyan gólt, amilyet ké­sőbb is keveset. A szombathelyi Tóth Zoltán volt a balszélső. A mokány, keménykö­tésű fiú egy elfutásnál faképnél hagyta védőit és nagy erővel rúgta középre a labdát. Az jóval a 16-os előtt szállt be, amelyre csaknem a jobb oldali alapvonaltól Albert raj­tolt rá. Aztán találkozott a labda és Albert, s Flóri félfordulattal, kapás­ból, ballal akkora gólt ragasztott a jobb felső sarokba, hogy még a csa­patukért szurkoló románok is tap­soltak, megfeledkezve pillanatnyilag az eredményrőL Persze, a több mint másfél évtizedes pályája során Flóri 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom