Fradi-híradó (1975)
1975. április
ZÁRSZÁMADÁS A JÉGKORONGOZÓKNÁL Baj nokcsapat! Baj nokcsa- pat! Zúg, tombol a lelátó. Póth Őcsiék eszeveszett iramban teszik-veszik a kis „feketét”. A Kisstadion lelátóin zöld-fehér ünnepség- sorozat. Négyzetméternyi fradi zászlók hirdetik: a kedvencek 1975-ben is aranyat gyártottak. Még egy utolsó akció. Hajzer „Bundi” a földszintes mini tank lőtt átadása mérnöki pontossággal ül meg a fekete hajú játékmester, Póth öcsi ütőjén. A Vasutas védők már csak a hátán díszelgő 11-es számban gyönyörködhetnek. Egy villanás. És a kis piros lámpa utoljára jelzi 1975-ben, hogy gólt szerzett a Fradi. Vége. Barátságos kézfogás. Az ellenfél gratulál a bajnoknak. A lelátón ismerős ismeretlenek egymás kezét szorongatják. Természetes, hisz az öröm kollektív. Játékos, szurkoló közös részes a sikerélményben. A fiúk már a tus alatt oldják a szikrázó játék isteni feszültségét. De a lelátók törzse emlékbotokkal felszerelve a hallás- károsodás küszöbén éljenzi 28 kedvenceit. A hangkaval- kádból önálló prímként szól a vezérszurkoló basszusa. Melléállok, megszólítom. Bár ismeretlenül ismerem, a kíváncsiság fúrja az oldalam. Ki <3, aki hóban, fagyban, reggel és este ott van, tüzes biztatásával igaz részese a sikernek. — Szever János vagyok. Fradi szomszéd. Már a munkahelyem szomszédos. A Budapest Filmstúdióban, az Üllői úti pályával szemben dolgozom. És mint jó szomszédhoz illik, ahol a Fradi, onnan én sem hiányozhatok. A jégkorongot különben is imádom. Lenyűgöz ez a szikrázó, sziklakemény, férfias játék. És hogy ott mi vagyunk a királyok, ez sem utolsó szempont. Egyetértünk. Kezetrá- zunk. ő el, én az öltözőbe. Az arcokon itt-ott kék foltok éktelenkednek, de a szemek diadalittas fényben csillognak. A sérült harcosok Mészöly, Gogolák, Trep- lán és a többiek apró figyelmességekkel vigyázzák Havránékat. Póth Öcsi a csapat idén Európa klaszszissá érett balkezese nem állja meg szó nélkül: „Bizony, a mi kis »ferencvárosi divatszabóságunk« elég sok zakót kiosztott a Kisstadion mintaboltjában.” Harsány kacagás. A fiúk lassan elszállingóznak. Kiürül az öltöző. Csak Hunyadvári Zoli, az ezerarcú technika zöldfehér mechanikusa, meg jómagam ücsörgünk a gőzölgő jégerek oltalma alatt. Lassan indul a társalgás. Az üres öltöző furcsán veri vissza a lépésben gördülő hangokat. Aztán mint havas lejtőn a hógolyó, a dialógus is felgyorsul. Leltározunk. Emlékezünk. Hogyan is kezdődött? A gondolat még augusztusnál időzik. A csapat vakáción. A siófoki pihenést csak a délutáni foci parázs hangulata töri meg. A levélhullató szeptember már a csehszlovákiai kisváros, Kassa — fedett stadionjában találja az 1974—75-ös jégkorong idényre készülő ferencvárosi hokistákat. 3 hét kemény, jeges munkával telik. Akciók, támadások, emberhátrány, létszám- fölény, kapuralövés és még ki tudja hány szín van a hasznos edzőtábor palettáján. A szerelések zsákba kerülnek, a 22 játékos hazafelé veszi útját. A gondolatok az enyhe télelő októberbe suhannak. Itthon még nincs pálya, de a Bajnokcsapatok Európa Kupája vészesen közeledik. Végre hazai jégen. A csapat „fazonján” utolsó simítások. Majd irány a gallok országa. Első forduló színhelye a festői St. Gervais. A francia bajnok skalpja már az első mérkőzésen fiaink övére kerül. Hisz a 7 fradi góllal szemben, ott állt Kovács Anti gól nélküli „ketrece”. 7:0! A visszavágó már csak formaság. A hálás Fradi tábor kedvéért itthon is győzelem. A csapat európai középnívót elért, korszerű erőhokiját a hazai bajnokság első fordulójában is siker koronázta. A folytatás sem akármilyen. Egykét kisiklás, de a masina hamar sínre kerül. A bajnoki pontok aratása hatalmas tempóban folyik. Az idő halad. Megjött a hír. A BEK-ben a következő ellenfél az osztrák AC Klagenfurt. A sorsolás kedvező. Először idegenben találkozunk. Szoros mérkőzésen 8:6 a vendéglátóknak. Két- gólós a hátrány. Lehet valamit keresni. A reményekben és bajnoki győzelmekben gazdag november után december hozza meg a döntést. Négy közé jut-e csapatunk a bajnokok európai vetélkedőjén? Kemény munkai. Harcos bizakodás. Egyemberként készül a legénység. A tét óriási, de az ellenfél sem akármilyen. A Klagenfurt három szovjet vendégjátékosa a világbajnokság A-csoportját is megjárt világbajnok Vasziljev vezényletével nagy csapattá formálja az osztrák együttest. Eljön a mérkőzés napja. A Kisstadion szűk kabátként feszül a 12 ezer rajongón. Fergeteges iram, zúgó biztatás, a két gól hátrány nem behozhatatlan. Aztán ... Aztán 4:0, a Fradi javára. Nem hiszek a szememnek. A kétgólos hátrányból percek alatt ugyanilyen előny lesz. Póth, Hav- rán, Kereszty mintha „felsőbb” osztályba léptek volna. Ellenállhatatlanok. Őrjítő iram, parádés gólok. Vendégeink kétvállon. Az emberek egymásra néznek: Kérem, itt valami csoda történt.
