Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)

UTÁNPÓTLÁS NEVELÉS — FELSŐFOKON A Fradi Híradó hasáb­jain már többször beszá­moltunk a birkózószak­osztály munkájáról. A sző­nyeg erős emberei a zöld- fehér színek képviseleté­ben az ország legjobbjai között foglalnak helyet. Az utánpótlással, a fiatalokkal való foglalkozás pedig pél­damutató. Nagy fölénnyel nyerték az egyesületek közötti pontversenyt, kétszer any- nyi pontot, érve el, mint a mögöttük levő. A felnőtte­ket tekintve pedig mini­mális különbséggel szorul­nak a Bp. Honvéd mögé. Az országos bajnokokai nézve az eredmény így fest: Szabad- Kötött- logás fogás Felnőttek 5 — Ifjúságiak 3 2 Serdülők 5 4 Az úttörőbajnokságok­kal, Budapest-bajnoksá- gokkal húsznál több kupát nyertek. Több Fradi birkózót hív­tak meg a válogatott kere­tekbe. A felnőtteknél Gál Henrik, Bállá József (Mon­góliában az ifjúsági Barát­ság-versenyen aranyérmet nyert), a junioroknál Kiss Péter, Fehér István, Dor- nai Sándor, Szűcs András látogatja a válogatottedzé­seket. Amikor arról panasz­kodnak, hogy a fiatalok kö­rében csökken a birkózás iránti érdeklődés, az FTC- ben a szakosztály létszáma hat év alatt elérte a 140- et! Ez elsősorban annak köszönhető, hogy 1969 óta folyamatos toborzás folyik a kerület iskoláiban és ál­landó a kiválasztás az egyesület sportiskolájában. — Nálunk is nagy a le­morzsolódás — állítja Zsib- rita János vezető edző —, hiszen az elmúlt öt eszten­dő alatt közel négyezer gyerek fordult meg a szak­osztályban és sportiskolá­ban. Nem egyedülálló az ilyen jelenség. Nemrégen itt járt Félix Premilszkij szovjet edző, aki elmondta: ha nálunk 30Ü gyereket to­boroznak, öt hónap múlva 20 birkózó marad belőlük, akik közül esetleg kettő el­éri az első osztályú színvo­nalat. Mindez szemléltetően mutatja, hogy mennyit kell dolgozni a szakosztályon belül, amíg számottevő eredmények jelentkeznek. Mindehhez természete­sen a feltételeket is meg kell teremteni. Szinte egyedülálló a csarnok, ahol a legjobb körülmé­nyek között négy fő- és három mellékállásban le­vő szakember foglalkozik a szabad- és kötöttfogású birkózókkal. Minden kor­csoportra, fogásnemre jut külön edző. És amiben el­sősorban kereshetjük az erejüket: semmit sem bíz­nak a véletlenre. Vala­mennyi edző foglalkozik az előkészítő csoporttal is, ahol a jövő birkózóinak „alkal­massági” próbája folyik. Számuk ma 30, de 1976-ra eléri az 50-et. A legjobbak külön kép­zésben részesülnek. — Minden versenyzőnek akad egy-két kedvenc fogá­sa — állítja Zsibrita János. — Mondhatnám olyan „ke­nyérkereső” fogása, amit szívesen alkalmaz és amit a legnagyobb bajban vesz elő. Ezt igyekszünk csi­szolni. Papírlapot vesz elő, mely- nekhek tetején ezt találjuk: „Fehér István, 19 éves, szabadfogás”. Alatta mint egy hatal­mas karácsonyfa az öt „ke­nyérkereső” fogás, mind­egyik körül karikák, a gya­korlásra szánt továbbfej­lesztett fogásokkal. Csak példaként abból az újabb ötven fogásból, mely­nek elsajátítása Fehér Pis­tára vár: A főfogás: páros comb­fogás. Ebből kell begyako­rolni többek között — a lecsavarást, lesodrást, le­döntést belső gánccsal, hú­zást páros csuklófogással és így tovább. A kiképzési ter­vet magukkal viszik a vá­logatott keretbe meghívot­tak. A sárgakorongos szőnye­geken egymást váltják a birkózók. Törzsök József. Tarr Gyula, Dudás Miklós, Vatai László, Kruj Iván, Paulicska Béla szakedzők és edzők fáradhatatlanul fog­lalkoznak tanítványaikkal. Zsibrita János büszkén te­kinthet szét a csarnokban. Valóban öröm lehet ilyen környezetben dolgozni. De erről hallgassuk meg Kruj Ivánt, aki a válogatott ke­rettől tért vissza az FTC-be — Hét évig dolgoztam a válogatottnál — mondja. Itt az FTC-ben óriásiak a lehetőségek. Jobbak, mint a válogatottnál és nem túl­zás, ha azt állítom, hogy nálunk nevelődik a magyar birkózó-utánpótlás színe- java. TOLDY FERENC Nagyüzem a birkózócsarnokban. Az előtérben Bauer Dezső és Pepo János gyúrja egymást 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom