Fradi-híradó (1974. jubileumi szám)
ÍGY VOLT, IGAZ VOLT Helyből hátra — túl a világcsúcson Majdnem ötvenesztendős történetet mesélek el. Abban az időben az ifjúsági atléták legnagyobb vetélkedését a még újsütetű ifibajnokság mellett a Csurgay-vándordíjas verseny jelentette. Nyolc egyéni számból és gyorsváltóból állt az és pontversenyt alkotott. 1915-öt írtunk, elsőéves atlétaként szaladgáltam az akkor még mindenütt fekete salakon, tizenhat évesen. Még alig néhány versenyen vettem részt, amikor közölték velem, hogy engem is számításba vettek a Csurgay-díjas 4X100- on és gyakoroljam társaimmal a váltást. (Akkor még állva kellett váltani, de már botátadással.) Tudtam, hogy a nagy ellenfél ezúttal az FTC lesz. Eljött a nagy nap, október 2. Részünkre rosszul. A Csurgay-díjas 100 yardos döntőben a nagyszerűen rajtoló Perényi legyőzte a nehezen lábrakapó Krepuskát. Sikeres és sikertelen számok következtek. A verseny közepefelé került sor a váltóra. Hogy miért a közepén? Ez Zuber Ferencnek, a nagy taktikusnak a húzása volt. A Csurgay-díjban ugyanis 100 yardos, 440 yardos egyéni és 4x100-as váltó szerepelt a vágtaszárnok közül. Márpedig a MAC-nak mind a háromban szüksége volt Krepuskára. Ezért Zuber elsőre vette a 100 yardot, középre a váltót és a verseny végére a fárasztóbb 440 yardot. Az FTC-tagok azonban úgy érezték, hogy ez a sorrend Arokszállásy Béla. az FTC ifjú távolugró bajnoka ellep irányul, aki így nem vehetett részt a váltóban, mert ütközött fő számával, a távol- ugrással. A 100-as befutó alapján (fordított sorrendben) Kóczy, Hollós (ezen a néven versenyeztem), Dobál, Krepuska összetételben álltunk fel. Hárman jó három méter előnyt hoztunk Krepuskának, aki még növelte is ezt és fölényesen győztük le az FTC-t. Csakhogy a zöld-fehérek nem nyugodtak. — Így könnyű volt! — Mondogatták, hangoztatva, hogy Arokszállásy nem futott, s helyettese, Brausz Mihály magasugró és rúdugró, nem pedig igazi vágtázó. Visszavágásra hamar akadt alkalom. Az FTC épp a következő vasárnapra kitűzött versenyének műsorán szerepelt 4x100-as ifjúsági váltó. Jóval a verseny előtt már bemele- gítgetett a két vetélkedő váltó, amikor jelentkezett az MTK jó képességű négyese is. Az FTC-fiúk nagyon ijesztegették az ellenfeleket. — Most már fut Arokszállásy is! Béla majd elintéz benneteket! Tudjátok, milyen ruganyos a Béla? Nem? No hát, mindjárt bemutatja! Akkoriban sokat beszéltek atlétakörökben régi angol és amerikai atléták különleges versenyeiről. Ilyen volt például a hátrafelé futás, a háromlábú futás (ebben párok versenyeztek úgy, hogy a párok a szomszédos lábukat összekötözték és így futottak). Ilyen a helyből távol- ugrás — hátrafelé. Ennek és még egy sereg' különleges számnak a világcsúcsát egy J. Darby nevű angol profi versenyző és artista tartotta. Darby helyből magasugrásban — összekötözött bokával, a léccel szemben, fejjel előre, tehát tigrisugrással 183 centis „világcsúcsot" ért el 1892-ben, amikor az ilyen profi mutatványok roppant népszerűek voltak. Szabályos helyből távolugró csúcsa 372 centi volt, helyből hátra távolba pedig jóval 3 méter fölött ugrott. Megjegyzem, hogy minden bizonnyal duplázással ugrott, amit a profik nem tiltottak olyan határozottan, mint az amatőrszabályok. — No most figyeljétek Bélát! — szóltak ránk, készülődő kék-sárga futókra a zöld-fehér mez viselői. Arokszállásy levetette a futóéi pö- jét és mezítláb állt oda a távolwgró- homok előtti, akkor a homok felé szabadon álló dobbantódeszkához. Egyet-kettőt lendített, azután egy duplázással elrugaszkodott, a homoknak háttal. Elámultunk. Túl- ugrotta a vélt világcsúcsot mutató jelzésünket. — Ez semmi! — mondta, mikor megéljeneztük. Ugrik annyit, még nagyobbat is Serf Egyed! De már hívtak a váltó rajtjához. Én kezdtem ezúttal, éppen Árok- szállásyval szemben. (Beráts, Papp, Perényi volt az FTC további három futója). Még mindig az ugrás hatása alatt álltam, s bizony alaposan bennragadtam a rajtnál, Árokszál- lásy bőven megelőzött és végül az FTC-váltó jó két méterrel győzött a MAC és további öttel az MTK váltójával szemben. S mivel közben Serf Egyed megnyerte a magasugrást, Brausz Mihály a rúdugrást, Arokszállásy a távolugrást és bőven szerzett pontot a többi FTC-atléta is, Némethy Jenő 1 mérföldön, Papp rövid távon — az FTC vitte haza egy évre a Csurgay-díjas verseny ezüst serlegét. Azóta is annak tulajdonítom a kék-sárga váltó vereségét, hogy az ellenfeleket lenyűgözte, köztük engem szinte megbénított Arokszállásy Béla különleges teljesítménye. HOPPE LÁSZLÓ Az egykor fé- \ / lelmetes hírű — / X akkoriban T-betűs csatásornak is nevezett — „ötösfogat” leg- gólképesebb játékosával, Takács Józseffel beszélgetek. A Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut összetételű támadósorban négy csatár neve kezdődött T betűvel, az ötödiké viszont azzal végződött. t\ huszas, harmincas évek ferencvárosi csatársorából Turay József már nem él. Táncos Romániában, Toldi Dániában van, a jobbösszekötő (Takács II) és a balszélső (Kohut) idehaza él. Mindketten nyugdíjasok. Itt ülök hát a Czobor utcai villa egyik szobájában, szemben Takács József. — Végtelenül örülök, hogy a Fradi Híradó rám is gondol. Csak azt kérem, hogy másfél óra lehetőleg elég legyen a beszélgetésre, mert az egyik kis- unokámért. Pistikéért az óvodába kell mennem. Megnyugtatom vendéglátómat, hogy 90 perc alatt sok mindenről el lehet beszélgetni, meg különben is, nem annyira a régi dolgokra vagyok kíváncsi, hanem arra: hogyan él, jár-e Fradi-mérkőzésekre, mint vélekedik a mai labdarúgásról, a zöld-fehér gárdáról, a fiatalokról. Igaz is; az FTC mai, fiatal szurkolói csak leírások, sportkönyvek alapján, vagy idősebb szurkolókkal folytatott beszélgetésekből ismerhetik Takács II Józsefet. Azt a Takácsot, aki minden idők egyik legszínesebb játékosegyénisége, leggólképesebb csatára, egyben legrokonszenvesebb, legszerényebb sportembere volt. A „kis Taki” — így becézték, mivel a 2. számú focista volt a Takács-családban, meg aztán nem is nőtt túlságosan magasra — 1927 és 1934 között 139 bajnoki mérkőzést játszott a Ferencváros színeiben, 209 (!!) bajnoki gólt lőtt, 32 alkalommal húzhatta magára a válogatott csapat mezét s országok közti meccseken 26 gólt szerzett. Ugye,, kedves olvasók, hatvan év körüliek, emlékeznek még néhányra Jóska góljai közül? 12
