Fradi-híradó (1974)
1974. október
FELHASZNÁLJAK AZ EB TAPASZTALATAIT IS Eredmények és csalódások, váltakozó sikerek és nemzetközi vonatkozásban egyhelyben-topo- gás a fő jellemzője napjainkban a magyar birkózósportnak. Kétségtelen: a nagy múltú versenyágat súlyos veszteségek érték: Kozma István halála, Hegedűs Csaba súlyos balesete, Varga János visszavonulása nagyobb „hátországgal" rendelkező országok birkózósportját is visszavetette volna, nem a hazait, amely sajnos néhány esztendő óta a szűkülő bázis, a versenyzőgárda számszerű és minőségi hanyatlása útján jutott válságos helyzetbe. Az általános kép a Ferencváros birkózó szakosztályát is magába foglalja. Szakembereink ezért négy évvel ezelőtt olyan elhatározásra jutottak, hogy szükség van a tömegesítésre, a sorok feltöltésére, s kapcsolatokat kerestek a IX. kerület iskoláival. Ennek eredményeként évente 800—1000 gyereket vontak be a zöld-fehér birkózó-szakosztályba, a negyedik általánostól a nyolcadikos végzősökig. Sőt, miután egy részük az élelmiszeriparban vállalt munkát, ipari tanulóként is az egyesület kötelékében maradt. Az elmúlt esztendőben már mutatkoztak a SZERVEZETT TOBORZÁS eredményei. Az FTC ütőképes serdülő, úttörő és ifjúsági birkózó-csapatai közül például az ifjúságiak a kötöttfogású csapat- bajnokságon első, a szabadfogású CSB-n második helyet szereztek. Igaz, a 32 felnőtt birkózó még mindig elmaradt a várakozástól — különösen a kötöttfogá- súak, akik csak nagynehezen tudtak megkapaszkodni a Nemzeti Bajnokság első osztályában. A szabadfogásúnkra kevesebb lehetett a panasz: Gál Henrik, Urban József, Bállá József magyar bajnokságot nyert, Széles József pedig ezüstérmes lett. A hatvanas évek mulasztásai azonban mutatkoztak, az akkor kihagyott utánpótlástoborzás éreztette hatását: a szakosztály elöregedett, néhányon visszavonultak, sérülések okoztak gondot és nem volt mindig megfelelő ember, aki a helyükre álljon. Érzékeny veszteség volt, hogy nélkülözni kellett a katonáskodó aranyjelvényes ifjúsági magyar bajnokokat, Gyulait, Mészárost, Pulait, Surányit és Szabót. 1974-re a felkészülés kemény alapozással kezdődött. A fiatalok nagy kedvvel és szorgalommal dolgoztak. Az év első felében az eredmények kielégítettek: az egész idei évre tervezett 84 első hely megszerzését már május végéig teljesítették. Az ifjúságiak az országos magyar bajnokságon 3—3 aranyérmet szereztek kötöttfogásban, illetve szabadfogásban. Emellett mind a két fogásnemben 2—2 ezüstérmet nyertek és hat bronzérmet gyűjtöttek. A felnőtt szabadfogásúak eredményesebbnek bizonyultak, mint a múlt évben. Balta és Idei magyar bajnok lett, Széles második, Fehér pedig harmadik. Még egy évvel ezelőtt a két fogásnemben összesen 35 pontot gyűjtöttek a ferencvárosi birkózók az egyesület eredménylistájára, addig 1974-ben egyedül a szabadfogásúak 36 pontot. Pedig Gál Henrik porcmütét miatt hiányzott, Kiinga még átigazolás alatt állt, s a balszerencsés Szélesnek egy megintés miatt nem sikerült magyar bajnokságot nyernie. A tavalyi díjversenyek győztes helyezéseit az FTC birkózók az idén is megtartották. KIEMELKEDŐEN SZEREPELTEK a Kozma István emlékversenyen és más kupaviadalokon. Mindez természetesen az FTC birkózóversenyzőit dicséri, de velük együtt felkészült, tapasztalt mestereiket is. Hét edző: Zsibri- ta János, Kruj Iván és Gáspár Ferenc (október 1-től) a szabadfogásban, Paulicska Béla, Tőzsér József és Tarr Gyula, Wattai Lajos a kötöttfogásban irányítja az edzéseket. Négyen, Zsibrita, Kruj, Paulicska és Tarr főfoglalkozásúak. Az új edzőcsarnok felépítésével feltételeik is ideálissá váltak, felszerelésük minden igényt kielégít. Gondok azért bőven akadnak az Üllői úti birkózóknál is. Ezek találkoznak a sportág általános hazai teendőivel. — Fő feladatnak tekintjük — mondotta Száraz István, a birkózó-szakosztály elnöke —, hogy az olimpiai hagyományokkal rendelkező sportággal a montreali játékok előtt különös figyelemmel, kiemelten foglalkozzunk. Sőt, mi, zöld-fehérek, mivel fiatal
