Fradi-híradó (1974)
1974. október
ben neves atlétikai edzőket szerződtettek. Az erőfeszítésnek már mutatkozik is az eredménye. A felnőtteknél az idén Gresa Lajos ragyogóan szerepelt, az ifjúsági versenyzőink közül három aranyjelvényes atléta lett. Reméljük, hogy ez még csak a kezdet — fejezte be rövid beszámolóját a szakosztályvezető-helyettes. Ezután Vitencz Géza szólalt £el: — Azzal folytatom, amivel Bérezi Béla befejezte: reméljük, hogy ez még csak a kezdet. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy további nagy fejlődés következzék. Ami legfontosabb: a létesítmény-kérdés megoldódott. A főváros átadta, számunkra a BSE Népligetben levő pályáját. Jelentős anyagi támogatást kapott a szakosztály. így most már semmi akadálya annak, hogy Népligetben felépüljön az FTC minden tekintetben korszerű atlétikai pályája. Mégpedig olyan, hogy öröm legyen rajta a sportolás. Majd nagy vonalakban ismertette az FTC atlétikai szakosztályának tervét: — Elsősorban saját utánpótlásunk nevelése a fő célunk. Ennek elérésére nemzetközileg is elismert szakembereket kérünk fel, hogy tudásukkal segítsék a szakosztály felvirágoztatását. Nem tagadjuk, szeretnénk elérni, hogy 1977-re az atlétikai élmezőnyben szerepeljenek az FTC atlétái. Éppen ezért tárt kapukkal várjuk azokat a fiatal versenyzőket, akiket a szívük idehúz. Vitencz Géza ismertetője után került sor Kovács József élménybeszámolójára. így kezdte: — Ügy gondolom, az lenne a leghelyesebb, ha a jelenlevők kérdéseket tennének fel, mire kiváncsiak Indiai és török- országi működésemmel kapcsolatban. A hallgatóságnak tetszett a beszámolónak ez a formája. Sorra hangzottak el a legkülönbözőbb kérdések. Kovács Kiéri talpraesetten válaszolt valamennyi kérdésre. Végül a hallgatóság közül a legfiatalabb, Gresa Lajos emelte fel a karját: — Még nem éltem, amikor Kovács József kiváló eredményeit elérte. Hogyan, milyen módszerrel edzett abban az időben? Kovács Kiéri azonnal válaszolt: — 1936-ban, a berlini olimpián kiderült, hogy vajmi hiányos, kevés volt a mi felkészülésünk. Bár a 400- as gáton titkos esélyes voltam, a középfutamban kiestem. Nem bírtam erővel, mert a felkészülés alkalmával itthon nyúlfarknyi távokat futtattak velem. Ez kevés volt a siker eléréséhez. Ha komoly sikert akarsz elérni nemzetközi szinten, rendkívül sokat kell edzened. Nagy kedvvel, mindig sokat. Az eredmény nem maradhat el... Ez történt ezen a nyári délutánon. Az FTC atlétikai szakosztálya elindult az új utakon. TARI ISTVÁN TORNÁSZ TEHETSÉGEK SOROKSÁRON 1958-tól négy iskolában (köztük a soroksári Zalka Máté) folyik a jövő tornászbajnokainak a felkészítése. Persze nem a „bajnok’* szón van a hangsúly, hiszen bizonyos, hogy nem mindegyik kerül majd az élre, a legjobbak közé. De nem is ez a lényeges. A pedagógiailag indokolt kezdeményezés a fontos, az, hogy több mint száz tornászpalánta a jól megszokott és szeretett falak között testnevelő tanárának irányításával gyakorol szorgalmasan, nagy lelkesedéssel. A bázisiskolák között (ilyen négy van) a soroksári Hősök terén levő Zalka Máté iskola kis kollektívája érdemelte ki eddig a legeredményesebb jelzőt. Hosszú lenne felsorolni sikerlistájukat Az FTC serdülő csapatának gerincét évek óta Varga János, a két Mészáros és Gáspár Gábor alkotja. Az 1974-es zöld-fehér ifjúsági együttes hat tagjából öt soroksári volt: Farkas, Vámos, Varga és a két Mészáros. Farkas és Vámos tavaly óta ifjúsági válogatott, de a kibővített keret tagja még Varga és a két Mészáros is. AZ EDZŐ A sikerek kovácsa Koltai László testnevelő tanár. 1952-1969-ig első osztályú versenyző volt, utána mint edző végez hasznos nevelő munkát Napi négy, iskolai szünetekben nyolcórás edzéseket is tart.- A torna nem annyira technika, mint inkább állóképesség dolga - mondja. - Tanítványaimat arra nevelem, hogy saját maguk is megtanulják: csak állandó, következetes munkával lehet eredményt elérni. Íme egy példa. Farkas például idén a jugoszláv—magyar ifjúsági viadal előtt sokáig harcképtelen volt. Gyógyulását saját maga is elősegítette és az összetettben a 2. helyen végzett. Tudta, hogy eredményét elsősorban kitartásának, akaraterejének köszönhette. Mert a munka mellett egyfajta szemlélet is kell a sikerekhez. Nem sztárokat akarok nevelni. A világ legjobb tornászának is úgy kell dolgoznia, mint egy kezdőnek. A tizenegy tagú gárda legeredményesebb tagja az 1957-es születésű Farkas Árpád.- Hetedik éve tanítványom - mutatja be Koltai László. - Pályafutása kezdetén közepes tehetségnek indult, szorgalma révén küzdötte fel magát. Legerősebb szere a nyújtó és a gyűrű. A legnehezebb elemeket zsúfoltan, közlendületek nélkül képes bemutatni. Szabadon választott gyakorlatában a legnehezebb gyakorlatok is szerepelnek. DUPLA SZALTÖ TALAJON- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Soroksár valósággal ontja a tehetségeket - folytatja az edző. - Varga Jancsi fizikai adottságok tekintetében a szakosztály legjobb fiatalja. Nyugtalan, figyelmetlen gyerek volt. A torna sokat segített személyiségének átgyúrásában. Olyannyira, hogy serdülő versenyzőként először megcsinálta talajon a dupla szaltót. A jövő embere, s ha fejlődése töretlen lesz, akkor még sok szép sikert érhet el. Koltai valósan lát, értékel. A gyerekek rajongásig szeretik.- Számomra minden a torna - mondja Farkas Árpi. - Amit eddig elértem, azt Laci bácsinak köszönhetem ... Valóban öröm ilyen jókedvű, nehézségeket vállaló fiatalokkal dolgozni. És megnyugtató azt is tudni: jó kezekben van az utánpótlás, a jövő zöld-fehér tornász nemzedéke. SZABÓ SÁNDOR 37
