Fradi-híradó (1974)
1974. október
150.000 JEGYIGÉNYLÉS 30.000 JEGYI A pályaavatást megelőző hetekben olyan volt az FTC-klubház, mint a felbolygatott méhkas. Személyesen, telefonon, levélben jelentkeztek a szurkolók, és benyújtották jegyigényüket. A szervező bizottság vezetőjének — Bánhidy Lászlónak — fiatal kora ellenére, szeme körül szaporodtak a ráncok, és egyre nagyobbodtak a kimerültség kétségbevonhatatlan jelei, a zöldes-kék karikák. A pályaavatást megelőzően két nappal már odaadta feleségének szánt jegyét is egy régi FTC-spor- tolónak, amikor kopogtattak szobájának ajtaján. Idős, fizikai munkától megtört, ráncos arcú férfi lépett be. „Jó szerencsét!" — köszönt, majd bemutatkozott. Elmondotta, hogy az éjszakai vonattal jött Pécsváradról. Az előző napokban úgy alakult műszakbeosztása, hogy nem tudott előbb jelentkezni. Egy jegyet szeretne a p ályaavatóra, és szerényen, mint aki akaratlanul bűnt követett el, letette az asztalra több mint tízéves, rendezett, pártoló tagsági könyvét. Aztán felemelte fáradt, de reménykedő tekintetét. „Foglaljon helyet sporttárs — mondta Bánhidy, és nagyot sóhajtva elindult, hogy a föld alól is szerezzen égy jegyet. Elszántan célozta meg az elnöki szoba ajtaját, ott azonban fiatal kismama toporgott, kezében egy jeggyel! Csak nem akar férjének is egy jegyet — riadt meg Bánhidy és már a menekülésre gondolt. A kismama azonban megszólította. ..Kérem szépen — mondotta — az elnök sporttársat keresem, de nem tudok vele beszélni, mert tárgyal, rövidesen pedig indul haza a vonatom Kecskemétre. Tetszik tudni a férjem régi pártoló tagja az FTC-nek és már meg is kapta jegyét a vasárnapi mérkőzésre. Itt van a kezemben. Ö azonban vasárnap is dolgozik és nem tud eljönni. Azt mondta, hozzam vissza a jegyet Harót elvtársnak, mert ő majd odaadja olyan Fra- di-szurkolónak, aki esetleg nem jutott még jegyhez, és megérdemli. Hát most itt van a jegy. Röviddel ezután derűsen, az anyaság boldog terhével elment, mellette az öreg bányász — zsebében a Kecskemétről visszahozott jegy. Kedves kecskeméti barátunk! Jó helyre került a jegye! Cselekedete újabb bizonyíték, példa az egyesületünk iránti szeretet bizonyítására. Kedves kis feleségének pedig külön köszönet a fáradtságért. Ez az igaz történet csak egy kis epizód a sok közül, aminek részesei voltunk a jejgyelosztás idején. Egy részüket megoldottuk — néha szerencsével. Nagyobb részüket — sajnos nem. Mert hogyan is lehet ötszörös igényt közmegelégedésre kielégíteni? Sehogy! Méjp ma is sokan kérdezik: kiknek osztották szét a jegyeket? Mindenekelőtt pártoló tagjainknak, akik évek során át jóban, rosszban kitartottak egyesületünk mellett, ök meg is kapták jegyeiket. Jegyet kaptak azok az építők, akik — miután biztosították az építkezéshez szükséges feltételeket — szorgalmas, becsületes, megfeszített munkával felépítették stadionunkat. Nem rajtuk múlott, hogy az FTC- pálya nem épült fel előbb. Jegyeit kaptak bázisvállalataink dolgozói, akik biztosították összefogásukkal és munkájukkal a több mint százmilliós beruházás költségeit. és vállalják a további építkezések, szakosztályaink működtetésének anyagi terheit. Egyesületünknek több mint 1600 igazolt sportolója van. Indokoltnak tartottuk, hogy ök és családtagjaik is jelen legyenek ezen a sporttörténeti eseménynek számitó pályaavató mérkőzésen. Jegyet adtunk kis számban a társegyesületeknek — természetesen többet a vendég Vasasnak, a sportszövetségeknek, politikai és társadalmi szervezeteknek, külföldi követségeknek, azoknak, akikkel hazai és nem- zetözi viszonylatban jó kapcsolatai vannak az FTC-nek. Azokra a szurkolóinkra is gondoltunk, akik a határon túlról látogattak haza errd az eseményre. Sok volt az igény — és kevés volt a férőhely! A kép teljességéhez azonban hozzátartozik az is, hogy kiknek nem tudtunk jegyet adni: Azoknak a szurkolóinknak, akik nem pátorló tagok. Annak a pártoló tagunknak, aki tagkönyvére „csak" 25 db jegyet kért, és miután nem kapott csak egyet, úgy bevágta az ajtót, hogy lehullott az új vakolat. Annak a rendőr elvtársnőnek, aki úgy jött be: „Nékem 15 db jegy kell!" Azoknak a vidéki szurkolóinknak, akik levélben 5—10—25 jef/y félretételét kérték. Es nem tudtunk többek között jegyet adni annak a váci szurkolónknak, aki letette elénk Fradi-mérkőzésekre szóló összegyűjtött jegyeit, ezzel bizonyítva, hogy mérkőzéseinkre rendszeresein, régen kijár. A havi 5 forintos pártoló tagságot viszont nem tudni miért nem vállalja, pedig ezzel biztosítaná jegyét minden mérkőzésre. Meggyőződésünk, hogy szurkolóink nagy része megértette, hogy lehetőségeinket figyelembe véve a jegyeket azoknak osztottuk szét, akik nemcsak szóval, de tettükkel is bizonyították egyesületünkhöz való tartozásukat, és akik részesei voltak annak, hogy ismét itthon, az Üllői úton játszhat fiatal, tehetséges csapatunk. Biztosak vagyunk abban is, hogy sokszor fog megtelni az új stadion, minden szurkolónk eljön, és sportszerű buzdításuk eredményeként sok szép győzelemben lesz részünk! MAJOR JANOS 35
