Fradi-híradó (1974)
1974. október
JUBILÁL A „PILÓTA” Szombat déli 1 óra. A klubház elé gördül a panorámás zöld-fehér országúti hajó, az FTC Ikarus a. A kor- mánykerók egy biztoskezű gépész kezében. Felszisszen a levegő. Az ajtók hangtalanul nyílnak. A Fradi vízilabdázók utaznak vidéki mérkőzésre. Kásás, Bállá, Wiesner egymásután lépnek fel. A busz teljhatalmú vezetője mikrofonjához nyúl: indulás! A krónikás vállalkozik arra, hogy 300 kilométert töltsön a Ferencváros autóbuszának jégszekrényén zötykö- lődve. Mindezt Medgyesi Lajosért. Már a gödöllői dombok között ka- nyargunk. Medgyesi Lajos fürdőszo- batükör nagyságú visszapillantójába tekint. Beszélgetünk, de egy pillanatra sem veszi le szemét az országút ezüst csíkjáról. Gödöllő után kiderül, hogy Medgyesi húszéves jubileumát ünnepli. Azt a 20 esztendőt, amelyet az FTC szolgálatában töltött, hóban, fagyban, sárban, kietlen tájakon, emberfeletti teljesítménnyel. Hogyan is kezdődött? Medgyesi a frissen érkezett hajnali fejecskék sokat szidott és emlegetett szállító csapatának volt egyszerű gépkocsivezetője. 1954. Nevezetes dátum. Lajos egy tartálykocsival a Fővárosi Tejipari Vállalat Bartók Béla úti telepére HŰSÉG ZÖLD-FEHÉRBEN gördül. Csiki Pityu, az öttusázók mikro-pilótája — aki szintén a zörgő tejeskannák birodalmában kezdte nagyreményű pályafutását — kiabálva közeledik: Apuskám! A Kinizsi buszgépészt keres. Lajos azonnal villamosra száll. Két átszállás és itt van: Üllői út 129. Jónapot kívánok! Hallom, gépkocsivezetői keresnek. Leültették. Azt hitte, minden rendben, de mégsem. Buruncz Jani bácsi sajnálattal közli, hogy mást vettek fel. Majd talán legközelebb. Nem kellett sokáig várni. Két hét múlva a busz vezetőfülkéje újból üresen tátong. Munkakönyvek helyet cserélnek, öreg szaki jobbra el. Medgyesi büszkén feszít. (Lassan feltűnnek az aszódi javítóintézet őrtornyai. Szépen haladunk. Mármint a busz és a riport is). Az első fuvar. Lajoskám, legyen szíves hozzon be 30 darab gátat a csepeli pályáról. Ez bizony nem volt túlságosan „romantikus”. De jött a első nagy élmény. Bp. Honvéd—Bp. Kinizsi mérkőzés a Népstadionban. Győzelemmel felérő 4:4. A fiúkat hatalmas tömeg ünnepelte. Kabátokat, sálakat terítettek a lelkes szurkolók a busz kerekei elé. Lajos fátyolos szemekkel kormányozta a nagy masinát. A lelkesedésnek ilyen megnyilvánulásával még nem találkozott. Egyik este az ÉDOSZ-ba vitte Kis- péteréket vacsorázni. A szűk udvarban még előre is nehéz volt beállni. Dalnoki Jenő gúnyosan megjegyezte: „Kíváncsi vagyok, hogyan jön ki innen hátrafelé.” Medgyesi meghallotta és csendesen csak annyit szólt: „Ha egy kicsit figyel Jenőkém, meglátja.” Óvatosan, hiba nélkül navigálta ki a szűk egérfogóból az otromba gépóriást. Többet nem bírálták. Az első kilométereket több tízezer követte. Modern vonalú társasgépkocsit kapott. A zöld-fehér autóbusz itt is, ott is feltűnt Európa országútjain. Az egyesület szinte valamennyi sportolója utazott már rajta. Sokszor a sporteszközök szállítása nem kis feladat elé állította Medgyesi Lajost. A Fradi evezősei Bécs- be készültek. A 18 méter hosszú nyolcas hajó elég furcsán hatott a kilenc méteres gépkocsin. Lajos az elöl lógó hajó orrára félautomata jelző- bólyót helyezett, amit az előttük haladó kis gépkocsik elé időnként Medgyesi Lajos is - a Ferencvárosi Torna Club autóbusza 20
