Fradi-híradó (1974)
1974. május
li 1929 nyarán ismét egy „történelmi túra” következett. W^ß^ß A. Fradi áthajózott Dél-Amerikába! A nyitómérkőzésen Sao Fauló válogatottja ellen 2:l-es győzelem született. Ezzel a hazaiak 14 éves veretlenségét szakították meg. A következő mérkőzésen Rio de .Taneiróban a Fluminense ellen ugyan, csak 1 :l-es döntetlenre tellett, de ez a találkozó is nevezetes. A Ferencváros ekkor játszotta első villanyfényes mérkőzését. A Fradi első gólját „fehér labdával” — Toldi Géza rúgta. A portya slágermérkőzése a már sokszor felidézett Uruguay elleni 3:2-es győzelem. Ez az eredmény akkor szenzáció számba ment. Addig nem is engedték el a Fradit, míg a kétszeres olimpiai bajnok vissza nem vágott a vereségért. Keveset emlegetik a Racing Buenos Aires elleni 2:l-es győzelmet. Pedig ez a győzelem, a mutatott játék az igényes közönséget annyira lenyűgözte, hogy a Ferencváros hónapokra szóló mérkőzés-ajánlatot kapott. A zöld-fehérek sokáig is maradtak. Az utazással együtt összesen 59 napig voltak távol — ez az egyesület leghosszabb túráját jelentette. 1931-ben ismét meghívták Dél-Amerikába a csapatot, de ez a túra eredményeiben, s az anyagiakban meg sem közelítette a felejthetetlen 1929-es vendégszereplést. 1932. december 15. A Ferencváros első túra-ellenfele Észak-Marokkó válogatottja. A marokkói bemutatkozásra nagyon készültek a játékosok. Az eredmény: Ferencváros—Észak-Marokkó 22:0! Az FTC fennállásának legnagyobb győzelmét tehát itt aratta! A marokkóiak 1934-ben nagy nemzetközi tornát rendeztek. A Fradit a 22:0 után bizonyára sokan nem feledték, de a „La Vigie Marocaine” lepedőnagyságú újság mégis hirdette a ferencvárosiak vendégjátékát: „Ismeri ön, tudja ön, micsoda a Ferencváros? Nem? Legyen türelemmel néhány nap múlva az ünnepi játékok keretében megismeri Magyarország bajnokát, a Kö- zép-Európa Kupa győztesét." Az eredmények ezúttal sem maradtak el: Rabat válogatott ellen 8:0, Marokkó válogatott ellen 6:0. A döntőben a bécsi Vienna is 3:2-re alulmaradt. A marokkóiak tényleg megismerték a Ferencvárost. 1940-től 1946-ig ismét kényszerszünet következett. A felszabadulás utáni első túrákon különösen a svájci hozott érdekes eredményt, 4 mérkőzésből 3 döntetlenül végződött. 1947. július 12-én szállt fel Prága repülőteréről az a gép, amely az egyesület életében először vitte a játékosokat Közép-Amerikába. A mexikói túra egyik legszebb eredménye a válogatott elleni 3:3-as döntetlen volt. Ezen az úton neves kölcsönjátékosok is erősítették a csapatot. Zöld-fehérben futballozott Szusza, Puskás s az akkor még kispesti Mészáros. Először Ausztráliában Tíz év múlva ismét egy távoli földrész meghódítása következett. A Fradisták Ausztráliában 16, Indonéziában 1 mérkőzést játszottak. Ez a 17 találkozó az FTC túráin a mérkőzéscsúcs! A szintén ott túrázó Austria ellen az első találkozón 3:l-es zöld-fehér győzelem született, míg a visszavágón a bécsi lila-fehérek bizonyultak jobbnak, 3:2 arányban. Az ausztrál portyán a legtöbb gólt a Dél-Ausztrál válogatott hálójába lőtték, összesen tizenhármat. A Fradi kétszer is játszott az Ausztrál válogatottal, ahol 6:l-es és 9:2-es zöld-fehér győzelmeknek lehettek tanúi a hazaiak. Az elmúlt évek legérdekesebb portyái között kell említeni az 1970-es dél-amerikai szereplést. Különösen a perui Cuzco marad a játékosok számára emlékezetes. A 3600 m magasan fekvő városban nem lehetett hivatalos mérkőzést játszani. A játékosokat 20 percenként kellett cserélni, mert az ennyi idei játék után a teljes kimerülés határán voltak. Egy biztos, nem európai csapatoknak való túraterület. A Fradit megelőzően nem is járt még itt európai csapat. 1972 szeptember. Az olimpiára meghívott válogatottak nélkül a magyar csapatok közül elsőnek a Ferencváros a felkelő nap országában szerepelt. Háromszor a Japán válogatott volt az ellenfél. Osakában 2:2, Tokióban 3:1, Hirosimában 1:3 volt az eredmény. Ezt az utat nem is az eredmények, hanem a játékosok számára felejthetetlen, örök élmények teszik emlékezetessé. A híres egyiptomi portya. A Ferencváros játékosai a piramisok lábánál - teveháton
