Fradi-híradó (1974)
1974. május
Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy az országban a legeredményesebb labdarúgó- utánpótlás-nevelés a Ferencvárosban folyik. Mire alapozzuk ezt a kissé magabiztosnak tűnő megállapítást? A közelmúlt magyar válogatottjában nyolc(!) saját nevelésű FTC játékos kapott helyet: Géczi, Pán- csics, Vépi, Bálint, Juhász, Braniko- vits, Albert és Szőke. A jelenlegi első csapatban Ebedli, Eipel, Viczkó, Kelemen ugyancsak „tősgyökeres” ferencvárosi játékosok. Az ifjúsági csapat az NB I-es ifi bajnokságban ragyogóan szerepel és több játékosa az ifjúsági válogatottnak is az erőssége. A korosztályos serdülő bajnokságban szereplő négy csapatuk az összeredmény alapján valamennyi egyesületet megelőz. Ezzel is bizonyítva, hogy a legkisebbek terén is kiváló munkát végeznek. Ügy gondoljuk, a felsorolt tények önmaguk helyett beszélnek. Mi a titka a zöld-fehérek eredményes utánpótlásnevelésének? A válasz egyszerű: a széles alapokon nyugvó, példásan szervezett és szakmailag kifogástalan serdülő-képzés! Erről a témáról beszélgettünk Agárdi Ferenc, Hajabács Géza, Kovács László és Rózsa Lajos edzőkkel, valamint Logodi Lászlóval, a serdülők örökifjú vezetőjével. AGÁRDI FERENC, a II. csapat edzője: Tizenhetedik éve foglalkozom serdülőkkel, de mondhatom, nincs szebb és felelősségteljesebb munka a világon, mint ezeket a labdarúgó-palántákat elindítani pályájukon. Sokan azt hiszik, könnyű ez a feladat, hiszen játék az egész. A gyerekeknek valóban az. De nekünk már előbbre, sokkal távolabbra kell néznünk: irányítani kell, hogy a játékból valóban játék, ne pedig játszadozás legyen. És ez már komoly, bonyolult feladat. Közös állásfoglalásunk, hogy csak olyan gyerekekkel foglalkozunk, akik szeretik a focit és az egyesületet; hajlandók a fegyelmezett, lelkiismeretes munkára, és mind a pályán, mind pedig az iskolában becsülettel helytállnak. De ezek nem üres frázisok. Valóban ilyen szellemben dolgozunk, mert tudjuk, hogy csak ez a módszer vezet eredményre. Örömmel mondhatom, ezek a gyerekek rajongással szeretik a labdarúgást, és legtöbbjük hajlandó is megtenni mindent azért, hogy egyszer talán híres játékos legyen. Ezt a hajtóerőt kell munkánk során maximálisan kihasználni. HAJABÁCS GÉZA, az I. csapat edzője: Minden serdülőkkel foglalkozó edzőnek elsőrendű feladata az ifjúsági, és az első csapat érdekeinek szolgálása. Mi sem teszünk mást, mint ebben a hosszú nevelési folyamatban igyekszünk a reánk háruló feladatokat maradéktalanul elvégezni. Ezek: a játékosok fizikai, technikai, és taktikai képességének megalapozása, a helyes erkölcsi szokások kialakítása. Nagy gondot fordítunk ezen belül az atlétikus képességek fejlesztésére és a test-test elleni küzdelem elsajátítására, melyek nélkül ma már elképzelhetetlen a korszerű labdarúgás. Érdemes megfigyelni játékosaink küzdenitudását! Fegyelmezetten, az első perctől az utolsóig szív- vel-lélekkel játszanak, mert tudják, ha valaki csak egyszer is megpróbál lazsálni, azt nyomban lecseréljük. így neveljük Ibeléjük a harcosságot, a lankadatlan küzdőszellemet. KOVÁCS LÁSZLÓ, a III. csapat edzője: Sokan megkérdezték már, hogyan tudunk ilyen mostoha körülmények között dolgozni. Válaszként a jól ismert pesti zsargonnal felelünk: „ez van, ezt kell szeretni”. Az új stadion építése óta nagyon kedvezőtlenné váltak a tárgyi feltételeink. Tulajdonképpen csak egy salakos pályával rendelkezünk, melyen nyolc (!) csapat, közel kétszáz (!!) játékosa végzi edzéseit. Van ugyan még egy gidres-gödrös szabad területünk is, de csak a két kapu miatt nevezhetjük pályának. Nemrégiben történt itt egy tragikomikus eset: bizottság mérte fel a létesítményt, s ezen a „pályán” az egyikük séta közben egy gödörbe lépve kificamította a bokáját. De nem panaszkodunk, mert azzal nem megyünk semmire. Inkább gondos szervezéssel, órarendszerű pályabeosztással igyekszünk minden perset és minden talpalatnyi hjelyet kihasználni. RÓZSA LAJOS, a IV. csapat és a négy előkészítő csoport függetlenített edzője: Azon is sokan csodálkoznak, hogy a mostoha körülmények ellenére is egyre-másra érkeznek hozzánk a gyerekek. Mi viszont ezt természetesnek vesszük. Gondos szervezés és a zöld-fehér szín hatalmas vonzereje irányítja felénk a fiatalokat. Mindenütt tudják, hogy a Zombori úton bármikor jelentkezhetnek a labdarúgás és a Ferencváros szerelmesei. Nincs is hiány tehetséges játékosokban! De ez egyúttal növeli edzőink felelősségét. Mindnyájunk kötelessége, hogy úgy irányítsuk, neveljük a fiatalokat, hogy a bennünk rejlő tehetség ne csak egyes jegyeiben, hanem teljes egészében jusson felszínre. Ebben viszont a nevelésnek jut fontos szerep. A nevelés bonyolult folyamat, de hatásos fegyver a kezünkben. Mi még senkit nem küldtünk el azzal, hogy egyszeri figyelmeztetésre nem volt hajlandó a fegyelmezett munkára. Türelmesen végezzük a „nehéz gyerekek” meg- zabolázását, mert tudjuk, hogy — a felnőttekhez hasonlóan — ők sem egyformán idomíthatok. LOGODI LÁSZLÓ, a népszerű Laci bácsi: Az én életem egybefonódott a gyerekekkel és a Fradival. Nem is tudom, mi vagyok tulajdonképpen? Intéző? Szülő? Szervező? Vagy az edzők „jobbkeze”? Egy biztos: rajongásig szeretem ezeket a kölyköket! Azt hiszem, kevés helyen működik a miénkhez hasonló szülői munkaközösség. Anyukák, apukák segédkeznek abban, hogy a gyerekeik ne csak edzésre, vagy mérkőzésekre járjanak, hanem otthon is érezzék magukat nálunk. Öröm nézni, ahogy ezek a fiúk dolgoznak. Lelkesen, fegyelmezetten hajtják végre a legnehezebb edzői utasításokat is. Igaz, a legszorgalmasabbak megkapják méltó jutalmukat : labdaszedők és nézők lehetnek a nagyok Népstadionbeli mérkőzésén. ♦ így élnek és dolgoznak hát a Ferencváros ifjú labdarúgó reménységei. Megkapó az edzők szerénysége, hiszen egyikük sem beszélt az eredményekről. Pedig volna mivel dicsekedniük: I. csapatuk a harmadik, II. a második, míg III. és a IV. az első helyen áll az NB I-es serdülő bajnokságban! LOVAS ALBERT 41 1 2 3 4
