Fradi-híradó (1974)
1974. május
ORVOSOK A KISPADON Juhász József dr. Farkas Endre dr. G yakori jelenet egy-egy labdarúgó mérkőzésen. A nézősereg torkából zeng a buzdítás. A két csapat között nagy a küzdelem. Harc a labdáért. Két játékos ösz- szecsap. Az egyikük ott marad a földön. A játékvezető int a kispad felé. Az orvos bejöhet a pályára, aki már fut is a sérült játékos felé... Így van ezzel Juhász József dr. is, az FTC orvosa. Közel három évtized alatt ki tudja hányszor ugrott fel a kispadról, ha egy-egy zöld-fehér játékos megsérült. Erről beszélgettem vele az Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézet főorvosi szobájában. — Mi késztette arra, hogy, sportorvos legyen? Nyomban válaszolt: — Először tisztáznunk kell valamit. Mi orvosok valamennyien arra törekszünk, hogy minél jobb orvos váljék belőlünk. Ezért szüntelenül tanulunk, képezzük magunkat. Ezenkívül, mint fiatal orvos nagyon szerettem a sportot. Örömmel elvállaltam az FTC kluborvosi tisztségét, amikor erre felkértek. — Mióta csinálja ezt? — Huszonnyolcadik éve. Három ferencvárosi labdarúgó-generációt „szolgáltam” ki. Mondhatom több örömben volt részem, mint csalódásban. —■. Mit tart legfontosabbnak kluborvosi szempontból? — Mindenekfölött szeretni kell a játékosokat. Természetesen nem majomszeretettel, hanem emberi módon. Érezzék a játékosok, hogy mi mindig mindenben a javukat akarjuk. Csak így fejlődhet ki az orvos és és a játékos között őszinte baráti kapcsolat. A kölcsönös bizalom az alapja a jó együttműködésnek. — Az orvosi teendők egy része a mérkőzések alatt adódik. Milyen tapasztalatai vannak? — A mérkőzésen a játékosok lelkiállapota megváltozik. Vannak olyanok akik még egy komolyabb sérülést is el tudnak viselni anélkül, hogy a játékot abba akarnák hagyni. Mások viszont eltúlozzák a sérüléseiket. Nem akarok megbántani senkit, ezért nem mondok neveket. Ezen a helyzeten nagyon nehéz változtatni. A labdarúgók lélektanából fakad, hogy ilyesmi mindig volt és mindig lesz, amíg a labdát rúgják a világon. Nevelői ráhatással ezen valamelyest változtatni lehet. Ez az a terület amelyen a kluborvos nagy segítségére lehet az edzőnek és a vezetőségnek. — Miben segíthet még a kluborvos? — Örülök, hogy ez felvetődik. Űj játékosok leigazolása elsősorban az edző, valamint a szakvezetők feladata. ök határozzák meg, hogy milyen képességek rejlenek az új játékosokban. Az edző dönti el, hogy milyen módszerekkel tudja és fogja fejleszteni az új játékosban meglevő képességeket. Az orvosra már nagy feladat vár. Alapos vizsgálat után meg kell állapítania, hogy a kiszemelt játékosnak milyen a testi adottsága. Eleget tud-e tenni, a megkívánt feladatoknak. így folytatta Juhász József dr.: — Az orvos meghallgatása nélkül, vétek leigazolni egy játékost. Nálunk is 36
