Fradi-híradó (1974)
1974. május
SERLEG A Fő HELYEN Az FTC idei fair play díját Madarassi Gyula nyerte. A díj két részből áll. Egy serlegből, amelyet egy évig őrizhet a győztes, s egy veretből, amely mindvégig a nyertes versenyző tulajdona marad. Kézszorításunk és gratulációnk után egy kérdés Mada- rassihoz: — Hol áll a serleg a „vitrinében”? — A fő helyen. Ennél nagyobb serleget még sohasem nyertem... Ami azért különösen érdekes, mert Madarassi Gyula évtizede a világ legjobbjai közé tartozó magyar kajakosokkal idehaza közel egyenrangú teljesítményt nyújt. Már ifjúsági korában, a későbbi ifjúsági Európa-bajnok- ságmak megfelelő kritérium versenyen nyert aranyérmet, résztvevője volt az 1969-es moszkvai felnőtt EB-nek is, ahol ötödik helyet szerzett. Itthon pedig az évek során nyolc bajnoki aranyat nyert! Az utolsót tavaly, s voltaképpen ezzel nyerte a fair play díjat is. Mert nem csak saját győzelméért harcolt eközben, hanem a négyesben ülő másik három FTC versenyző diadaláért is. Az történt ugyanis, hogy a rajt után kiszakadt a hajó kormányát rögzítő lábtámasza. A hajó gyakorlatilag minden más vezérevezős számára kor- mányozhatatlan lett volna. Bizonyára nem kell különösebben bizonygatni, hogy a négykörös, tízezer méteres versenyen mit jelent a kormány hiánya. Minden más vezérevezős azonnal feladta volna a versenyt. Madarassi még csak nem is szólt a társainak. Lábával maga elé kotorta a kormányt, — közben mintha mi sem történt volna —, evezett, s lábujjai közé szorította a bothoz hasonló kor- mányrudat. A szó szoros értelmében véres harcot folytatott a győzelemért. Az első megtett ezer méter után véresre törte ujjait a kormány, a táv végére, amikor győztesként haladt át a négyes célvonalon, Madarassi ujjait az élőhúsig koptatta a bot. — Egy hónapig tartott utána, amíg rendbejött megint... De mert rögtön nem álltam meg az evezésben, a rajtnál, sportszerűtlen lett volna a már leevezett ezer méterek után feladni a versenyt a hajóban ülők előtt, csak mert nekem vérzik és fáj a lábam. Ügy gondoljuk, jó helyre került az a serleg. N. J. Lénárt Lajos dr. elnök átadja a sportszerűségi díjat Madarassinak. Középen Bánhidy László szervezési és nemzetközi vezető A látvány különlegessége még a sok mindent megélt úszómestert is ott marasztalja a parton. Lebilincselő, sajátos hangulatot árasztó valóban, s az alkalmi nézők — egyetemi hallgatók, idősebb vízilabdázók, fürdővendégek leplezetlen csodálattal adóznak. Játékkal van tele minden. A koratavaszi fények ott viliódznak a jó öreg Császár frissen festett falain, kerge vitustáncot járnak a hullámok hátán... Az igazi játék azonban ott folyik benn a vízben, az egyik kapu előtt. Kézről-kézre jár a labda. Tíz- tizenkét éves KSI-s gyerekek ügyeskednek. Forognak, perdülnek, lőnek — csupa mozgás, dinamizmus, vidámság a fel-felcsapódó vizcseppek szivárványos kísérőjátéka mellett. A középpontban, a labdák kereszttüzében, az eleven nyüzsgés fókuszában hófehér hajú mester áll. Dehogy is áll! Épp olyan fordulékony, fürge, gyors, akár a tanítványok, a gyerekek s éppen olyan nevetős, legfeljebb abban különbözik tőlük, hogy a megoldásai ötletesebbek, és hogy szemmel láthatóan jobban kezeli a labdát. — Csodálatos az öreg! — tiszteleg elismeréssel egy törzsvendég. — Ugyan mennyi lehet? ... Ötvenöt? ... A különleges acélból formált, hajlott korú, de szálfa egyenes vízilabda művész — Vértesy József. Nem ötvenöt, nem is hatvan — hetvenhá- rom éves. Kifogott az időn, fittyet hány az éveknek és az öregségnek. Lenyűgöző, amit és ahogyan tanít ... A játékos, szellemes technikát, az ismeretlen trükköket, mindig ébren tartva azt a vezér elvet, amiért annak idején az FTC-be ment játszani, s amit az ott töltött, dicsőségekkel teli esztendők során példásan megvalósítottak a gyakorlatban: az összmunka, a csapatjáték mindenek felett! S ez pedig csak akkor lehet tökéletes, ha testvéri, igaz barátok ápolják az együttes közösségi szellemét. A szoros együvé tartozás érzésének elmélyítése valóban az egyik leghatékonyabb jellemzője, az FTC mindenkori sikereinek. A III. kér. TVE-ben tanult meg úszni, de 1919-től a vízilabda „tanulmányait” már az FTC-ben kezdte. Kiemelkedő tehetsége, Speisegger Ernő, valamint a két nagyszerű játékos, Fazekas és Wenk segítségével hamarosan a legjobbak közé emelkedett. 1920 és 1928 között hat alkalommal nyerte meg az FTC az országos bajnokságot. Diadalainak csúcspontján, 1925-ben Párizsban — nagy európai útjának befejező állomásaként — legyőzte az 1924-ben olimpiai bajnokságot nyert francia válogatottat is, itthon biztosan nyerte a bajnokságot. A legendás együttes — amelyben Vértesy József főszerepet játszott — igazán megérdemli, hogy ez alkalomból felsoroljuk a tagjait: Nagy, Barna, Fazekas, Wenk, Nádas, Keserű II., Vértesy, Tűri.
