Fradi-híradó (1974)
1974. december
LIVERPOOLBAN Ott kezdődtek a problémák, hogy javítóba került a Fradi-busz. A csapat viszont régi szokásához híven ezúttal is kollektiven akart kimenni a repülőtérre, ezért bérbe vett egy járgányt s úgy érezte, ezzel elhárított minden akadályt. Az indulás előtt már órákkal glé- dában álltak a játékosok s a csomagok az Üllői úti pályán, csak épp a bérelt masina nem akart befutni. S mivel a menetrendszerű BEA-gép még egy jeles futballcsapat esetében sem tesz kivételt s azt is itthon hagyja, ha lekési az indulást, ezért kissé idegesen pillantgattak óráikra a játékosok. Végül türelmüket veszítet ték s érdeklődni kezdtek. Az információ kedvesen megnyugtatta a zöld-fehéreket, hogy ne izguljanak, a busz — nem megy. Mert időközben bedöglött. Lett is nagy izgalom. Akinek kocsija volt az utazok, vagy az itthon maradók közül, az gyorsan előállt s még idejében kirobogott a társaság Ferihegyre. S noha elég nagy volt a rumli, végül is minden és mindenki fenn volt a magasba emelkedő gépen. Mindössze egy valami maradt lent. Dalnoki Jenő felöltője. A nagy sietségben benne maradt a kocsiban. Mindez júliusban szinte szót sem érdemelt volna. Nyolc-ki- lenc foknál viszont kifejezetten hiánycikk egy nagykabát. Liverpoolban hűvös volt, az edzőt azonban megnyugtatták a hazaiak, hogy a kispadon nem fog fázni. Ott melege lesz. Igazuk lett. Az utazás a későbbiekben sem volt túl sima. Már a londoni átszálláskor kiderült, hogy egy órát késik a liverpooli gép. Ezt be is tartotta. Sőt... a beszállás után sem indult el. Eltelt tíz perc, majd még tíz, aztán még tíz. A játékosok már feszengtek, ki erre, ki arra nyújtotta ki lábát, mire az egyik csinos utaskísérő hölgy megszánta a társaságot s levitte egy kis „átmozgatásra”, a gép mellé a betonra. S ha már lent volt mindenki, a gimnasztikái gyakorlatokat néhány súlyemelő gyakorlattal kombinálta. A gép mellé lerakott csomagok közül mindenkinek ki kellett választani a sajátját. A szóban forgó rövid társasjáték azonban nem csupán átmozgato célt szolgált. Sokkal inkább a biztonságot. Ugyanis sok helyen így bizonyosodnak meg arról, hogy nem adnak-e fel időzített bombát a repülőgépre. Minden csomagnak gazdája kell, hogy legyen. Amelyiknek nincs, az nem repül. Nehogy a gép is „repüljön.” Később elindultunk s egy óra múlva — megérkeztünk. A mérkőzés előtti napon a Ferenc- város vezetőit s a magyar újságírókat vacsorán látták vendégül a házigazdák. Hét órára már gyülekezett a vendégsereg, megjött a klub elnöke, a titkár, a vezetőségi tagok, majd végül az FC Liverpool menedzsere, Paisley úr is. Ez utóbbi komoly megtiszteltetésnek számított: mert a menedzser nem szokott részt venni az efajta összjöveteleken. A pohárkoszöntőt a klub elnöke mondta. Felállt, felemelte a poharát: — Uraim... a Királynő és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének egészségére... Ittunk. Az elnök pohárköszöntőjében megemlítette, hogy eddig mindig izgalmas, színvonalas mérkőzéseket vívott egymással a két klub csapata s reméli, most is sok öröme lesz a játékban a közönségnek. A kedves szavakat a magyar küldöttség vezetője, Kökény István köszönte meg. O is reményét fejezte ki afelől, hogy a másnapi összecsaS ás jó játékot, sportszerű küzdelmet oz. Megemlítette azt is, hogy eddigi találkozók folyamán egyszer a Ferencváros, egyszer pedig a Liverpool jutott tovább a kupaküzdelmekben. S ez így szép, így sportszerű, egyszer egyik csapat, máskor a másik. Tehát most a Ferencvároson a sor... A vendéglátók nagyot derültek ezen, de mint hozzáfűzték, nem lelkesednek a sorrendért. Szerintük, most inkább ők következnek. A jó hangulatú, baráti vacsorán minden ízletes volt s figyelmes a kiszolgálás. Másnap viszont megközelítően sem voltak ilyen udvariasak az angol csatárok Géczi Pista kapuja előtt. A meccsen a második félidő elejétől tulajdonképpen a perceket szá- moltuk s bosszankodtunk. Hogy olyan lassan megy az idő. Kétséges volt ugyanis, hogy nem fárad-e el az ide-oda repkedésben a kitűnően védő Géczi kapus. A liverpooliak nem voltak különös tekintettel arra, hogy kifújta-e magát már Pista, egy-egy hosszabb légiutat követően, hanem egymás után küldték a lövéseket hol az egyik, hol a másik sarokra. Mert ők hittek abban, hogy minden-, hol nem tud ott lenni a megtermett ferencvárosi kapitány. Tévedtek. Az utolsó percek drámaiak voltak, s amikor a hosszabbításba Megyesi Pista végre „eltakarította” a ferencvárosi kapu elől a labdát, úgy festett, talán megússzuk 0:l-gyel. Szerencsére nem úsztuk meg. Máté Jancsi ugyanis a másik kapu előtt úgy összecsomózta a védőket, hogy mire „helyreálltak”, már bent volt az egyenlítő gól a válogatott Cle- mence hálójába. Mint később kiderült, a közvéleménykutatás alapján ez volt a „hónap gólja” Angliában. VÁRKONYI SÁNDOR 6 A FRADIVAL JÁRTUNK...
