Fradi-híradó (1974)

1974. december

MAGYAR ZOLI VILÁGBAJNOKSÁGA ni... Kérem, most érjék be ennyivel...” Mindig bőbeszédű riport­alanyra vágyódtam, külö­nösen, ha az illető több mint négy évtized múltán viszi sikerre a magyar szí­neket. De valahogy most, mégis elégedett voltam ez­zel a néhány kusza mondat­tal. Ez őszinte voltl Minden más hamisnak, betanul­nak csengett volna. Igen, Magyar Zoli tényleg megha­tott volt, s könnyekkel a szemében hogyan is mond­hatta volna el, milyen ir­datlanul hosszú volt az út a győzelmi dobogóig, hány­szor akarta abbahagyni, hogyan született meg a „Magyar-vándor”, ez a spe­ciális gyakorlatelem, amely a tornászhalhatatlanságot biztosítja, az első siker íze, s most a világon a legjobb­nak lenni. Csak jóval később, ami­kor mólóban volt az ünnep­lés, mondta el, hogy ponto­san úgy járt, mint az a di­ák, aki a lehető legalapo­sabban készült fel a vizs­gára, ám amikor a bizott­ság elé kerül, úgy érzi min­den tudomány kipárolgott a fejéből. A pillanat tört részéig rémület szorította össze: „Hogy is van a gya­korlat? ...” De a rengeteg gyakorlást rögzítő automa­tika — bekapcsolt. * Hazafelé a MALÉV-gép kapitánya meghívta a vi­lágbajnokot a vezetőfülké­be: nézze meg, milyen a felszállás. „Milyen a pilóta­élet?” — kérdeztük. „Maradok a lónál” — válaszolta. Ez így van rendjén, a „vándor’ csak a lovon ván­doroljon. .. Meg a gratulá- lók gyűrűjében. A repülő­téren az FTC-vezetők vár­ták páfránnyal díszített fe­hér szekfűvel (lám, milyen könnyű zöld-fehér bokrétát kötni), majd a világbajnok törékeny alakja eltűnt a várakozók között. Hazaérkezett. Vagy még inkább: a vándor célba ért. L. RÉTI ANNA A LEGEREDMÉNYESEBB KERÉKPÁROS Furcsa versenyző Sarkad! Zslgmond. Tulajdonképpen még a versenyzStársak sem tudnak megmondani, hogy hányszor lett első az Idei találkozókon. „A Zsiga? Hááát nyert cgy-két ver­senyt,” — válaszolnák. És talán a legnagyobb megdöbbenéssel vennék tudomásul, hogy Sarkadl lett az idei év legeredményesebb felnőtt és Junior kerékpárosa. A felnőtteknél első lett a 4000 méteres csapat- és a páros pályabajnokságon és óriási meglepe­tésre megnyerte az országúti hosszú távú bajnokságot is. A Ju­nioroknál pedig aranyérmet szerzett a pályaszámok közUl 1000 méteren, a kétülésesben és a párosversenyben. Országúton bajnok lett a páros és a hármas összecsapáson. Ezenkívül két ezüst- és három bronzérmet szerzett. Ezzel az FTC legeredményesebb ke­rékpárosa. Tulajdonképpen évek óta „Jegyzik” a sportág szakemberei. Már a KSI-ben Is sok-sok versenyen lett első. Ilogy mégis senki sem gondolta, hogy ő a legeredményesebb? Sarkadl rendkívül szerény, csendes versenyző. Nincsenek látványos győzelmei. Azaz a szakemberek érzik a nagy teljesítményt, csak éppen a szurkolók nem emlékeznek rá. Nem tudja különböző látványos, hatásos trükkökkel, Jelenetekkel „színezni” a pályán a futamait. Még senki sem látta önfeledten, széles mozdulatokkal örülni egy- egy győzelmének. A kudarc már lényegesen észrevehetőbben le­töri. Talán furcsának tűnik, de még idén is, komoly férfiember­ként egy-egy balszerencsés, vagy elrontott verseny után úgy sírt, mint egy kisgyerek. Az Idén került a Ferencvárosba. Tehetséges kerékpárosnak tartották és nem Is cáfolt rá azokra, akik bíztak benne. Tavaly még csak nyolcadik volt az 10U0 méteres hazai ranglistán — Idén harmadik. Több, mint kétmásodperees Javulással. És nem lógott ki az Ifjúsági szintnél lényegesen nagyobb átlagot hajtó felnőtt üldöző csapatból sem. Az pedig, hogy pályás létére országúti fel­nőtt hosszú távú bajnokságot nyert, mindennél többet mond. — A Központi Sportiskolából miért éppen az FTC-be kérte az átigazolását? Éppen ahhoz a csa­pathoz, ahol a legtöbb jó pályaversenyző van, vagyis ahol jobb versenyzők is vannak? — kérdez­tük tőle. — Itt kaptam meg azokat a legjobb lehetősége­ket, amelyek szükségesek a továbbfejlődéshez. Egyébként a KSI-ben is jó versenyzők voltak. Javulni pedig csak jó versenyzők között lehet. Annyival pedig a Fradiban sem jobbak a többiek, hogy elkeseredjek. Utói lehet őket érni, mint néhá- nyukat, akik tavaly még legyőztek, már meg tud­tam verni. Valóban nem lehet panaszra oka Sarkadinak, hiszen munkahelyén, a Budapesti Szeszipari Válla­latnál Bátai Tibor sportszerető igazgató minden tá­mogatást megad a jó eredményekhez, a zavartalan felkészüléshez. Az egyesületben pedig Schillerwein István vezető edző irányításával szakmailag kap rengeteg segítséget, felhasználva a legjobb külföldi edzésmódszereket. Tehát továbbra is minden Sar- kadi szorgalmán, hozzáállásán múlik. Ezzel eddig nem volt semmi baj. — Melyik a legkedvesebb száma? — Tulajdonképpen még nem alakult ki. Szívesen indulok a legrövidebb távú számtól, a repülőver­senytől kezdve a hosszú távú országúti versenyig mindenben. — Mint válogatott pályaversenyző, az ezer mé­teres és a négyezer méteres pályaszámban van a legtöbb esélye a nemzetközi szereplésre. Milyen eredményt vár magától jövőre? — Ezer méteren egy perc tizenegy másodperc körüli időt. Ez ismét közel kétmásodperees javulás lenne. — Melyik győzelmének örült idén a legjobban? — Természetesen a hosszú távúnak. Magam se gondoltam volna, hogy ilyen lói fogok hajrázni és ilyen könnyen hagyom el a többieket. — Melyik győzelemért szenvedett meg a legtöb­bet? — Nem is tudom. Ha jó formában van az ember, észre sem veszi, úgy megy alatta a bicikli. Ha pedig rossz formában van, akkor a tíz méter is olyan kínló­dás, mint a százötven kilométer. KOCSI TIBOR lapját tudósította a világ- bajnokságról, s nagy tiszte­lője volt — mi több szur­kolója — Magyar Zolinak. „Az Önök nyelvén jelent valamit Magyar Zoltán ne­ve?” — kérdezte. „Igen, országunk neve is Magyar- ország, s lakói — magya­rok.” „Milyen szerencsé­sek, minden magyar tor­nász, aki az ő gyakorlatát fogja alkalmazni, egyúttal jogosan használhatja a — Magyar-vándort — hiszen — magyar ...” Z oli közben megjelent a Tólengés dobogóján. Egyszerre minden el­csendesült. A lámpák fé­nyében haloványnak tet­szett. Izgul? Lámpalázas? Mintha megremegett volna a keze?! ... De semmi ... Kihúzza magát, odamegy a lóhoz, ahhoz a bizonyoshoz, amelyiknek négy lába van, mégsem botlik, a tornász­nak meg csak kettő, de az­zal is hibázhat. Elkezdődik a varázslat, a vándorlás a ló nyergében, lengés a ká­Í )ák között. Mint kifeszített j, lendül a láb, aztán te­nyérnyi helyen cseréli a ke­zét, miközben köröz a ló felett. Megállás! Minden tornászgyakorlat legfőbb kelléke — ahogyan a nagy­könyvben meg vagyon ír­va ... Ujjongás, taps! Ez a taps már világbaj­nokot köszönt. Fotósok tü­lekednek: elkapni az első világbajnoki mosolyt, s az újságíró mit szeretne? Hal­lani az első világbajnoki nyilatkozatot. „Boldog vagyok... Megha­tott. .. Nem tudok beszél­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom