Fradi-híradó (1973)
1973. augusztus
IFJÚ EVEZŐS REMÉNYSÉQEK A hatalmas termetű, szőke fiatalember mit sem sejtve szállt fel a 4-es autóbuszra, hogy a Lenin körút felé utazzon. A második megálló után egy vadidegen férfi megszólította: — Mondja, nem lenne kedve eljönni hozzánk evezősnek? — Miért ne? — felelte Gergely Antal a legcsekélyebb meglepődés nélkül. Másnap elment a megadott címre — az FTC evezős szakosztályába —, és je- ' lentkezett „felfedezőjénél”, Takács János edzőnél. Néhány hónap múlva már országos bajnoki címet szerzett egység tagja volt. Tavaly a müncheni olimpián hetedik helyezést szerzett válogatott nyolcasban képviselte színeinket ... Ezt az esetet csak példának hoztuk fel. Azt mondhatnánk: így is lehet jó evezősöket találni. E különleges alkatot, különleges méreteket igénylő sportágban néha egy szerencsés pillantás is elég ahhoz, hogy felmérjék: ki az, akiből eredményes versenyző válhat, ki az, aki majdan a legjobbak közé kerülhet. De előfordul, hogy ugyanehhez hónapok, évek munkája sem elég... Az evezés ugyanis nemcsak kivételes erőt és izomza- tot igényel — hanem szívet is. — Tehetségeink most is szép számmal vannak — mondja a zöld-fehér evezősök vezető edzője, Maiina Lajos. — Hogy mi lesz belőlük? Arról talán még korai beszélni. Találkozásunkat nem véletlenül időzítettük az idei nyári évadra. Ebben az évben — hosszú idő után újra — jó híreket hallottunk a szakosztály munkájáról. Azelőtt bizony előfordult, hogy az edzők nem értettek egyet egymással, előfordult, hogy a versenyzők között is nézeteltérések voltak, személyi problémák is akadályozták az előrelépést. Most mintha megváltozott volna a légkör. Maiina Lajos — aki egyébként vidékről jár be naponta, hogy vezesse az edzéseket — így számol be erről: — A szakosztály és elsősorban a fiatalok jövője az, ami összefogásra sarkallt minket. A cél tekintetében már valamennyien egyet akarunk. Utánpótlásunkat elsősorban a hét olimpiai számra összpontosítjuk, ezekben szeretnénk olyan versenyzőket nevelni, akik talán már Mont- reálban képviselhetik a magyar színeket. A merész terv megvalósítását sok nehézség akadályozza. A szakosztály jelenlegi versenyzőgárdája negyvenöt fő. Azért csak ennyi, mert több fiatalnak már nem jutna hely, s néhány dologban a jelenlegi versenyzőgárda is szűkölködik. Az egyik ok: a minőségi versenyhajók hiánya. A sportág általános gondjai tehát érintik a zöld-fehér szakosztályt is, annak ellenére, hogy az egyesület megérti gondjainkat, s a lehetőségekhez képest támogatja is őket. — A körülmények ellenére fel merek sorolni néhány nevet, olyan versenyzőkét, akik talán már a legközelebbi jövőben beválthatják a reményeket — folytatja az edző. — Két nagyon sokat ígérő kormányos nélküli kettes egységünk van, a felnőttkor küszöbén: Mátyási és Zsoldos, illetve Szabados és Hámori. A junioroknál is van egy figyelmet érdemlő kormányos nélküli kettesünk: Jenőfi és Pék személyében, akik csak „centiméterekkel” maradtak el idén a nagyszabású kijevi nemzetközi versenyen való részvételtől. — A legfiatalabb korosztályokból, az ifjúsági első és második korcsoportból elsősorban a nyolcasokat említeném. Mindkét egységben hasonló alkatú és hozzáállásé fiatalokat igyekeztünk összeválogatni, s ez már éreztette jó hatását. Feltétlenül említést érdemel még két tizenöt-tizenöt éves egypárevezősünk: Ódor Péter és Molnár István is. * * * Idén vonult vissza az aktív versenyzéstől a szakosztály egyik legeredmé- sebb versenyzője: a mexikói olimpián ezüstérmet szerzett kormányos nélküli négyes egyik tagja, Sarlós György. Helye egyelőre betöltetlen. Meg lehet pályázni ... BOCSÁK MIKLÓS — Sajnálom Ont Játékvezető sporttárs, de meg kell mondanom: nagyon rosszul bíráskodott. — A csapat nevében köszönöm a tiszta Játékot.
