Fradi-híradó (1973)

1973. augusztus

Kollár Endre A híres zeneesztéta, a té­vé népszerű zenélő órák szellemes játékmestere — és az FTC!... Megvallom valami félreértést sejtet­tem, amit Kollár Endre sie­tett eloszlatni: „Nemcsak szurkoló, de magam is ak­tív sportoló voltam.” Fakanál és sport Mi sodorja a sporthoz, mi alakítja érdeklődését egy zenészcsaládba szüle­tett gyereknek? — Ügy látszik ez már a mi családunkban hagyo­mány, apám is kitűnően összeegyeztette a kettőt és neki köszönhetem, hogy én is. Hároméves voltam, ami­kor fakanállal elkezdtem „dirigálni” és négyéves, amikor apámmal megjelen­tem a Fradi-pályán labda­rugó-mérkőzésen. A két do­log kezdettől fogva kitűnő­en megfért egymás mellett, a sport éppúgy hozzátarto­zott az életemhez, mint a muzsika — mondja Kollár Endre. — És miért éppen a Fra­di vonzotta? — Tetszett, hogy a Fradi híres nevelőegyesület, hogy kis gyerekek itt kezdik és lesznek mindenki által ün­nepelt nagy játékosok. Von­zott a régiek lelkesedése, elsöprő lendülete, ahogyan a versenyzők és a közönség is együtt tudott örülni, ké­szülni ... Szóval az a bizo­nyos Fradi-szív hatott rám, ami rajtam kívül tízez­rekre. És ntás színekben Lelkes, szenvedélyes szur­kolója a Fradinak, s kiváló balkezes átlövőiként mégis az Elektromos színeiben kézilíaibdázatt. — Szurkolói „státuszom” akkor sem szünetelt. Lel­kesen jártam a pályákat, buzdítottam a labdarúgó­kat, vízilabdázókat, ököl­vívókat. S közvetlenül a háború után zöld-fehér szí­nekben is dobtam a lab­dát... — S ma? — Testedzésem reggeli tornára szorítkozik, de szur­kolóként univerzális ma­radtam. A tekétől a birkó­zásig minden érdekel. Az utolsó kis hírig mindent elolvasok, örömmel tölt el egy serdülő gyerek sikere és tovább kísérem pálya­futását ha eljut a legjobba- kig. Érdeklődésem Fradi- centrikus. Ez alatt természetesen azt kell érteni, hogy Kollár ■Endre nem „egysportágas” szurkoló. Kézilabdázóknak, jégkorongozóknak, vízilab­dázóknak éppúgy ki jár tőle a buzdítás, mint a focisták­nak. — Buzdít? Korhol? Han­gosan? — Hát előfordult az is, r égebben ... Ahogy öreg­szik az ember, úgy higgad le, s engedi át a heves szurkolást a fiataloknak. — A szurkolás pihentet? Kikapcsol? — Ezen még sohasem gondolkoztam. Jön egy jó mérkőzés (esetleg rossz, de a Fradi játszik!) és máris kapom magam — indulok. Hol a Kisstadionban, hol a nagyban, még a Honvéd Tüzér utcai pályáján, vagy a Csömöri úton is szurkol­tam. — Kocsija van? — Volt. De a mérkőzésre járáshoz hozzátartozik a troli zsúfoltsága, no meg az esélylatolgatás és utána az értékelés. Optimistán Kollár Endre a Fradi „mindenes” szurkolója, pontosan tudja, hogy a ko­rongosok kitől kaptak ki a kupában, hogy Kásás Zoli mikor játszott jól a vízi­labda fordulóban és azt is, hogy miikor nem sikerül a Fradinak. — Ilyenkor szomorú? — Ügy szurkolok, ahogy élek — derűlátóan. Ha ér­nék is bánatok, bosszúsá­gok, hamar túlteszem ma­gam rajta, s már az érde­kel, mi következik. Kere­sem a kárpótlás lehetősé­geit, várom az újabb mér­kőzéseket, újabb gólokat. — Sztár-párti? — Nem. Elismerem a nagy egyéniségek jelentő­ségét a sportban, vannak is kedvenceim, de nem va­gyok híve semmiféle glori- fikálásnak, különleges bá­násmódnak. — S ha valaki átigazol a Fradiból? — Hű, arra a sportolóra nagyon haragszom. Mint minden szurkoló, én is szubjektív vagyok, aki pe­dig levetette a Fradi-mezt, ahhoz szigorú. Egy átiga­zolt sportolónak nagyon jól kell játszani ahhoz a válo­gatottban, hogy elismer­jem. Kétszer olyan jól, mint egy másiknak ... — A nemzeti színeknek is hasonló hőfokon szurkol? — Természetesen, de ví­zilabdától birkózásig, — amíg volt ökölvívó szak­osztályunk ott is — érde­kel, hogy a Fradi váloga­tottjai hogyan szerepelnek. Az igazi öröm az, ha a vá­logatottban is FTC-spor- tolóké a legjobb teljesít­mény. — Mit gondol, a szur­koló-utánpótlás is ilyen lel­kes, sokoldalú és derűlátó? — Egy saját nevelésű szurkolóért szavatolok — a fiamért... Kollár Endre nemcsak a sportpályákon lelkesedik a Ferencvárosért, hainem ne- veüőihöz illő ügybuzgalom­mal azon kívül is. Amikor felépült a szép új klub ház, levelet írt, amelyben fel­ajánlotta, szívesen tart ze­nei ismeretterjesztő elő­adást. Az előadásoknak nagy sikerük volt, nem­csak a hallgatók, hanem a felkért szereplők körében is. Zenei berkekben ugyanis nemcsak Kollár tanár úr szereti a Fradit... L. RÉTI ANNA r a ^ Ml SZIIRXOLÚINK

Next

/
Oldalképek
Tartalom