Fradi-híradó (1973)
1973. augusztus
A 3. találkozón szintén szoros eredmény, 2:l-es zöld-fehér győzelem. Ismét osztrák csapat következett. Az első találkozó Bécsben: Ausztria— Ferencváros 4:1. A továbbjutás reménytelennek látszott. És ekkor következett a legendás visszavágó mérkőzés. Erről így ír a labdarúgószakosztály történetét megörökítő könyv: „A KK történetének egyik legfényesebb lapját írja meg a következő másfél órában tizenegy lelkes ferencvárosi ifjú. Kemény Tibi fejesgólja, Sárosi dopplere (Kiss lövésébe teszi bele a lábát, roppant ügyesen) után már 2:0, és az Austria előnye egy gólra zsugorodik. De jaj, a félidő hajrájában Sindelar 20 méteres bombája nyomán a hálóba vágódik a labda, megint két gól a bécsiek előnye. A II. félidőben tizenhét perc alatt — közönségének tomboló biztatása közepette — 4:l-re elhúz a Fradi, tehát kiegyenlíti a bécsiek előnyét. Kiss bombafejese után Kemény cseles, 16 m-es nagy lövése akad meg az osztrákok hálójában. A .rendőrök alig tudják visszatartani a lelkes tömeget, amely talán mármost szeretné ünnepelni fiait. Most már roham rohamot követ, nem lehet vitás, hogy lő még gólt a Ferencváros. Sárosi dr. elmegy Nausch mellett, kicselezi Sestát, a kifutó Zöhrert és a hálóban táncol az ötödik! Ünnepel a huszonkétezer, lengenek, lobognak a Fradi-zászlók, a B-közép hangorkánjától az ember a saját szavát sem értené. Aztán még Táncos viharzik el a szélen, belül Toldi tart vele lépést és a pompás beadásból élesen fejel a jobb kapufa mellett a hálóba. Hat — egy! Egyperces hosszabítás, majd hiába a rendőrök ereje és tekintélye, a hálás szurkolók egy része berohan, válluk- ra kapják Sárosit és Toldit, úgy viszik a játékosalagút bejáratáig. A ferencvárosi öltöző... Van játékos, akinek könnyes a szeme az örömtől, mások hangosan kiáltoznak boldogságukban, összeölelkeznek a fiúk, megköszönik egymásnak a felejthetetlen játékot. Megtörtént hát a csoda. A sokat emlegetett, s erre a 90 percre újból feltámadt Fradiszív kihozta a csapatban meglevő tudást.” Az Austriát verő tizenegy: Háda — Tátrai, Korányi — Hámori, Polgár, Lázár — Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. A Lazio elleni döntő első mérkőzése Budapesten volt. A végig védekező olaszok 4:2-es vereséggel távoztak. Itt is a visszavágó hozott nagy mérkőzést. Október 24-én Rómában a két gólos hátrányt hamar ledolgozta a hazai csatársor. 4:2-es Lazio vezetésnél Háda bravúrja jelentette a fordulópontot, amikor kivédte Fiola tizenegyesét. A kapus nagyszerű teljesítménye után megtáltosodott csapat nem csak kiegyenlített, de még a győztes gólt is megszerezte. 9 év után ismét KK-t nyert a Fradi! 1938. Nagyszerű kupaszereplés — váratlan, keserű befejezéssel. A döntőig vezető út — összesített eredményekkel. Zsidenice: 4:3, Ripensia: 9:5, Juventus: 4:3. A döntő első mérkőzését Prágában játszották. A fradisták nagyszerűen helytálltak — a találkozó 2:2-es döntetlennel fejeződött be. A visszavágóra zsúfolásig megtelt az Üllői úti pálya (40 ezer néző). Szinte mindenki biztosra vette az újabb kupasikert. Kommentár nélkül a mérkőzés végeredménye: Slavia—Ferencváros 2:0. 1939. A Ferencváros sorrendben harmadszor a KK döntőben! Ragyogó fegyvertény — de a sikerek ezúttal is csak a döntőig tartottak. Az első fordulóban a Sparta ellen az Üllői úton 3:2-es vereség. A prágai visszavágón nagy meglepetésre 2:0-ra a Fradi győzött. A következő ellenfél a Bologna volt. Bolognában 1:3, az Üllői úton (elsősorban Toldi Géza kitűnő játékával és négy góljával) továbbjutást eredményező győzelem 4:1. A döntőbe két magyar csapat, a Ferencváros és az Újpest került. Az előző év rosszemlékű döntője az Üllői úton megismétlődött. 4:l-re győzött az Újpest a Fradi pályán! A visszavágó ezután már csak formaságnak bizonyult (2:2 volt), — az Üllői úton eldőlt a kupa sorsa. A II. világháború megakadályozta a további nemzetközi érintkezést, így a KK történetének első korszaka itt befejeződött. Megkísérelték a hadi állapotnak megfelelően úgynevezett kis KK-t létrehozni, egy-két mérkőzést játszottak is, de ez sikertelen próbálkozásnak bizonyult. A Ferencváros szereplése a KK 1927—1939-es történetében egyedülálló. A kilenc részvételből 5 alkalommal játszott döntőt a csapat, kétszer első volt és háromszor a második helyen végzett. Ilyen teljesítményt egyetlen csapat sem produkált a nagy játékerőt képviselő KK részvevői közül. A KK „feltámasztására” hosszú éveket kellett várni. 1955-ben írták ki ismét a KK mérkőzéseket. A zöld-fehérek nagyszerű hagyományait a Vasas labdarúgói folytatták — nagyszerű győzelmeik a magyar labdarúgás emlékezetes sikerei lettek. A Ferencváros csak 1960-ban kapcsolódhatott be ismét a KK küzdelmeibe. Ekkor a résztvevő államok mind hat-hat csapatot nevezhettek — a csapatok két mérkőzést játszottak — s az együttes pontszám hozta meg egy országnak áz elsőséget. Az újrendszerű KK-t Magyarország nyerte. A Ferencváros az osztrák Simmer inget kapta ellenfelül — s hiába áhítoztak a Népstadionban a szurkolók 21 év után KK sikerre: a Simmering 2:l-re győzött Budapesten is. A felszabadulás után Bécsben győzött először KK mérkőzésen a Ferencváros. A Simmeringet a visszavágón 5:l-re győzte le a: Horváth — Berta, Mátrai, Dalnoki — Vilezsál, Kocsis — Friedmanszky, Orosz, Albert, Rákosi Fenyvesi együttes. 1962-ben áttértek a KK mérkőzé sek csoportonkénti lebonyolítására. A Ferencváros csoportjában rendkívül mérsékelten szerepelt, 6 mérkőzésből ötöt elveszített, 1 végződött döntetlennel. A Ferencváros utolsó KK mérkőzése: 1962. június 17. Torino: Ferencváros — Juventus 1:1. A Ferencváros annyi KK sikeres résztvevője Torinóban egy régi kupáért játszotta utolsó mérkőzését. Ugyanebben a városban 3 év után megnyert egy új, jelentős nemzetközi kupát. NAGY BÉLA Az 1937-ben KK-győztes Ferencváros. Álló sor: Biró, Táncos, Kiss, Jakab, Sárosi dr., Toldi, Jászberényi, Kemény, Gyetvai. Középen: Magda, Sárosi III, Tóth Lajos dr., Springer Ferenc dr., Melly Béla dr., Kemenesy Sándor, Lázár, Kovács Fuxi gyúró. Lent: Polgár, Háda, Korányi, Tátrai. (A csapat edzője Rauchmaul Emil volt.) 11
