Fradi-híradó (1973)
1973. augusztus
jutnunk. Visszatekintve az elmúlt évadra megállapíthatjuk, hogy ezúttal is elég sok akadállyal kellett meg- küzdenünk. Sérülések és egyéb körülmények miatt gyakran kellett változtatni az összeállításon, ami magától értetődően zökkenőkkel járt. Akadozott a csapatmunka, nem ment a göllövés, holtbiztos helyzetek maradtak ki. És ez értékes pontok elvesztésével járt. Kct fiatal mutatkozott be az elmúlt idényben: Ebedli és Engelbrecht. — Ezt a tényt jelentősnek tartom — mondja az edző.— Mindkettő tehetséges játékos, úgy látszik sikerül nekik gyökeret verni a csapatban. Ehhez azonban még további fejlődésre van szüksége mindkettőnek. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy En- gélbrecht nem is olyan régen az NB II-ben rúgta a labdát. Ebedli és Engelbrecht példája is rávilágít arra; nyitva áll az első csapatba vezető út minden igyekvő, szorgalmas, tehetséges fiatal előtt. Az egészséges versenyszellem kialakítása a csapaton belül — a fejlődés egyik fontos tényezője. Jobb lett a csapatmunka, javult a küzdőszellem. A bajnoki idény végén a csapatok zöme elfáradt, a Ferencváros ellenben újítani tudott. Nagyszerű erőállapotának köszönhető a hajrában elért sikersorozat, amely végeredményben az ezüstérmet jelentette. Szakmai vonatkozásban tehát rendkívül értékes a második hely. — Figyelembe kell venni — hangsúlyozta az edző —, hogy az Újpesti Dózsában szinte minden csapatposztra két közel egyforma tudású játékos áll a rendelkezésre, ami megköny- nyíti az edző dolgát. Nálunk ma még nem ez a helyzet. Arra kell törekednünk, hogy ezt elérjük. Ütőképes Ferencváros kialakítása a jövő célja. Ügy vélem, a magyar labdarúgásnak is elsőrendű érdeke, hogy kiemelkedő tudású játékosok szerepeljenek a Fradiban! VARSZEGI JANOS MUCHA KÉT „IGEN’-JE A nászinduló hangjai mellett lepett az ifjú pár az anyakönyvvezető elé. A jelenlevők, szülők, testvérek, barátok, klubtársak áhítattal hallgatták amit a szőke hajú fiú s a csinos kislány egy rövid szóval, egy egyszerű igennel egymáshoz kötötte életét. Mucha József, a Ferencváros NB I-es csapatának labdarúgója és Gám- pé Erika, az Újpesti Dózsa röp- labdázója házasságot kötöttek. Jóska Dorogról került a fővárosi együtteshez. Amikor megkeresték s hívták az Üllői útra játszani, boldog volt. S igent mondott. Természetesen más egyesületeknek is szemet szúrt a nagyon ügyes fiatalember játéka s így más egyesületektől is kapott meghívást. Ezeket megköszönte, de udvariasan kimentette magát. — A Ferencvároshoz ígértem magam s természetesen állom az adott szavamat. Oda megyek futballozni. — mondta a meghívásokra. Volt, aki megkérdezte, mit kért a zöld-fehérektől. Tömören válaszolt. — Semmit. Mert ilyen alapon kértem volna bármit? Amikor még nem tettem a legcsekélyebbet sem a Fradiért... , A kérdezők mindezen felettébb elcsodálkoztak. Nem szoktak hozzá az ilyesmihez. S ahhoz sem, hogy valaki makacsul kitartson az ígéretéhez akkor is, ha közben lényegesen kecsegtetőbb ajánlatot is kap. így került a Ferencvároshoz Mucha Jóska. Akkor 18 éves volt, érettségi előtt s naponta ingázott Budapest és Dorog között. Reggel iskolába ment, utána fel az autóbuszra s irány a főváros. Ha nem tudott az első csapat edzésein részt venni, akkor a tartalékokkal gyakorolt. Az edzés után ment ki az autóbuszhoz. Visszazötyögött Dorogra, evett valamit s nekiült tanulni. Mert az érettségi bizonyítványt nem osztogatták ingyen. Itt kezdtük a beszélgetést Jóskával. S már mint nős fiatalemberrel. ITTHON MQRADT 0 KUPA! LISSZABON. Ez a városnév minden bizonnyal csupa nagybetűvel kerül az egyesület asztaliteniszezőlányai emlékkönyvébe. A portugál fővárosban egy forró júniusi napon, késő éjszakáig tartó, ötórás drámai küzdelmet vívtak a TTC Kiel csapatával, s 5:3-as győzelmükkel meg- védték a Vásár Városok Kupájában a tavaly kiharcolt elsőségüket. Visz- szahozták tehát az értékes trófeát, újabb egy évre őrizheti az FTC, s talán jövőre a „mesterhármas” is sikerül: harmadszor is elnyerni. Deáki Imre szakosztályelnök és Pénzes György edző a legnagyobb elismeréssel beszélt arról a mérkőzésről, amely az első perctől az utolsóig fordulatokban, izgalmakban és látványosságban gazdag volt. A lisz- szaboniak, akiket saját sportolóik eddig nem nagyon kényeztettek el szép asztalitenisz játékkal, vastapssal honorálták a női és a férfi döntő (BVSC—Bicetre Kremelin Párizs) együtteseinek teljesítményeit. — Egy-egy ilyen döntő találkozón mindig nagyon sokat jelent, hogy milyen felállásban kezdünk — emlékszik vissza pályafutása egyik legjelentősebb állomására Pénzes György edző. — Ezért sokat töprengtem, ki legyen a kezdő játékosunk, s mikor megtudtam, hogy Poór Évának a tehetséges Bahnart az első ellenfele, kicsit megnyugodtam. De aztán meleg pillanatok következtek, mert Éva elvesztette a mérkőzést és Ismét a miénk a VVK. A győztesek a kupával. Balról iurikné, Petrányi, középen Pénzes György edző, jobboldalon: Poór és Szendy. 4
