Fradi-híradó (1973)

1973. február

TAVASZI ÁLMOK ÁLMODÓJA I — Tudja, az én történe­tem pofonegyszerű. Annyi az egész, hogy 1910-ben kezdtem el az elemi isko­lái. No hát ez az iskola tör­ténetesen az Üllői út és a Hunyadi út sarkán állott. Tulajdonképpen ez min­den . t . Mert hát a többi magától jött: mi más vonz- hatta a gyerekembert az Üllői úton, mint az4FTC! ? Én is lehorgonyoztam a zöld-fehér színeknél. A szí­vembe zártam egy életre. Azzat a szívvel másztam fel a Fradl-pálya menti fák­ra is: hol az egyiken, hol a másikon kuporogtam végig minden mérkőzés első fél­idejét. A másodikat már a lelátóról néztem. Weisz Pis­ta bácsinak, az akkori pá­lyaigazgatónak legyen há­la ... Ö ugyanis a szünet­ben mindig kinyittatta a kapukat. Mi, kis legények is bemehettünk. •) Mielőtt tovább enged­nénk Szabadkay Ferenc emlékeinek és vallomásá­nak szófolyamatát, szögez­zük le mindnyájan, önma­gunkban, hogy — tökéle­tesen ismerjük. No, nem őt magát, hanem hűséges, szívben, gondolatban, mun­kában végképp egy közös­ség mellé lehorgonyzott tí­pusát. Szabadkay Ferencet én sem ismertem személyesen. Flső ismertető jegyeit egy telefon membránja közve­títette. — Most éppen szabadsá­gon vagyok ... — mondta. — Akkor hál tárgytalan a megbeszélésünk'/ — Dehogy. Itt vagyok én most is a Zombori úti után­pótláscentrumunkban. Tud­ja, hogy van az... Ha az em­ber a sportban, a sportért él, nem szabadul onnan álmá­ban sem. 3 A Zombori úti FTC-léte- sítmény gondnoka, napi négy órás szerződéssel — a nyugdíj mellett. Azonkívül az atléták szakosztályveze­tője. Ez számára a boldog­ság netovábbját jelenti, hi­szen annak idején maga is atléta volt. — 1920-ban, a tavaszi me­zei edzések idején kezdődött középtávfutó pályafutásom a Ferencvárosban. Még azon a tavaszon sor került az első versenyre is aztán megál­lás nélkül folytattam 1927- ig. Láttam és átéltem egyet s mást. Ma egyetlenegyben va­gyok igazán biztos: téved az. aki azt állítja, hogy a Fradi­ban soha nem volt különösen jó atlétikai élet. Hát tessék . . Előttünk az asztalon az 1926-os kiadású sportév­könyv. Ténye vitathatat­lan: az előző esztendőben az FTC a harmadik helyei foglalta el az egyesületek sorrendjében. És az 1926- os esztendőre szóló minősí­tés szerint a négy clsőosztá- „Jyú szakosztály egyike az FTC Volt. 4 Az az évkönyv mást is elárult. Szabadkay Ferenc volt a befutóember az országos bajnoki ezüstér­met szerzett 4x 1500-as FTC-váltónak, egyénileg pedig mind 1000, mind 2000 méteren az első öt kö­zött állt a rangsorban. —■ Hát ez nem volt jó szakosztály? -- mondja, becsukva az emlékidéző könyvet. — Csak nehogy azt gondolja, hogy magam miatt tartom jónak az egé­szet. Nem, nem én voltam a legjobb, még a Fradiban sem. Mint egy százhúsz at­létából állt a szakosztály. Gondolatváltás. Válto­zik az időpont is: 1970. Az FTC közgyűlése kimondta, hogy megszünteti az atlé­tikai szakosztályt, csupán a sportiskolában tartja meg a sportágat. És attól kezd­ve várja a feltámadást. — Bizony, az elmúlt év kicsit keserű volt. Itt állt a sportiskolás szakosztály talán tréfásan hangzik hat versenyzővel és két edző­vel. Vitencz Géza, a sportis­kola akkori iazgatója azon­ban cseppet sem volt elégedett ezzel. De hál minek is regél­jem el a: egész történetet7 1971- ben három ifjúsági aranyjelvényes atlétánk volt. 1972- ben pedig tíz! .4 ser dűlők és az ifik összesen négy országos bajnokságot nyer lek. És az én számomra az mond valamit, hogy akkor, a huszas évek közepén száz- hi’jsz tagja volt a szakosztály­nak és most ugyanannyi van! Százhúsz fiatal. Vajon melyik hordozza magában ugyanazt az Üllői utat, amely egykor az ,,elemista" Szabadkay Ferencet egy életre a zöld-fehér színek pártjára állította? A több­ség? Vagy csak néhányuk — s a többit nevelni kell ugyanarra? Szabadkay Ferenc maga is vállalkozik a nevelésre. Igaz, az is elegendő lenne, ha csak az életéről mesélne a fiataloknak. Abból min­dent megérthetnének. ,,Néha-néha visszatérnek a tavaszi álmok” — mond­ja az édesbús dal. Azt ugyan nem kérdeztem meg Szabadkay Ferenctől, hogy ez a dal a kedvencei közé tartozik-c — de biztos va­gyok benne. Miért? Mert az egész lé­nyéből az ő egykori tava­szai térnek vissza álom­szerűén. S azt egybemossa a mával. Látja az egykori százhúsz atlétát — és a maiakat. A fiatalokba be­leálmodja egykori, Üllői fá­kon kapaszkodó gyermek­önmagát. És ma már azt is elmond­hatja,- hogy az álma nem puszta álom. Hiszen ott van például az öt unoka egyike, Gyuri, aki a To- ronyház utcai tagozatos iskolába jár. Atlétika sza­kos! És úgy tűnik, lesz be­lőle igazi atléta. Persze, a Fradiban. SZÉKERES ISTVÁN 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom