Fradi-híradó (1973)
1973. február
Vannak tősgyökeres IX. kerületiek. Ilyen Patonyi László is. A Mester utcában lakik, odajárt iskolába, ott tanít és természetesen az Üllői úton kezdett szurkolni. Mikor? Hogyan? Ki emlékszik arra már pontosan . . . Egyszeresük egy nagy vonzalom közepén találta magát: lelkesedett a Fradiért. Hány mérkőzést izgult végig? — Juj, azt nem tudnám megmondani, de arra köny- nyebben válaszolhatok, hogy hány mérkőzésen nem voltam ott. . . Talán az egyik kezemen meg tudnám számolni. Hát ilyen szurkoló Patonyi tanár úr, az I. István Közgazdasági Szakközép- iskola magyar-orosz szakos tanára. Diákjai szeretik, s a labdarúgás szerctete átíveli pedagógus pályáját is. Az iskola osztály-bajnokságokon ő is „beszáll’’ a játékba. A II. C. osztályfőnöke hires arról, hogy lehet vele focizni, sőt a fociról beszélni, s együtt lehet vele szurkolni is, ha valaki történetesen Fradista. Szurkolók és rokonszenvezők — Igen, hétfőn megbeszéljük a srácokkal a fordulót, ha győz a csapat, élénkek a rokonszenvezők is, ha nem, akkor csak az igazi szurkolók bánkódnak — mondja Patonyi tanár úr. Mi különbözteti meg a rokonszenvezőt a szurkolótól? — Sok minden. Először is a szurkoló mérkőzésre jár, a rokonszenvező beéri azzal, hogy meghallgatja, vagy tévén megnézi a találkozót, esetleg beéri azzal, hogy elolvassa a mérkőA TANÁR ÚR zésről szóló tudósítást. A szurkoló ott van a mérkőzéseken, s talán közhelynek hangzik, de nem érdekli sem meleg, sem hideg, sem eső, sem hó, ha játszik a csapata, akkor neki is a lelátón a helye. A rokonszenvező, a szimpatizáns hamar kedvét veszti, ha kikap a csapat, a szurkoló bosszankodik, foglalkoztatja a vereség, egészen — a következő mérkőzésig. Akkor kárpótlást vár, s ha kap, elégedett. Ha nem. kezdődik minden elölről . . . Milyen szurkoló Patonyi tanár úr? — Csendes. Nem szoktam kiabálni, de ez nem jelenti azt, hogy nem magas hőfokon élem végig a mérkőzést. A szurkoló társas lény, közösségben szurkol és közösségre vágyik. — A diákjaimmal járok mérkőzésre. Mindig kialakul egy kis közösség, aki szurkol a Fradinak, s az velem tart a mérkőzéseken. Legutóbb például elkísértük a Ferencvárost a prágai kupamérkőzésre is. A játék tisztelete A szurkolás szent dolog, senkit sem befolyásolnak, de ha vannak tehetséges, sportolói erényeket csillogtató fiatalok, azokat először az FTC-be küldi. A tanár úr irodalmi színpadot vezet, szerepelni szoktak az FTC-ben is, s bár a szereplők nagyobbik része zöld-fehér szurkoló a más csapatoknak szurkolók is örömmel mennek a Fradiba szerepelni, mert szeretik a labdarúgást, a labdarúgókat. A játék, a küzdelem tiszteletét tanulják meg tanárjuktól. Patonyi tanár úr 28 éves, vízilabdázóként kezdte, s valamennyi labdajátékban FTC szurkoló. Sok emlékezetes mérkőzést őriz, s hogy tárgyilagos szurkoló arra jellemző, hogy nem győztes találkozót tart számon első helyen, hanem egy lelkes, csupaszív játékot. Még abban az időben történt, amikor a „nagy” Honvéd, kilenc válogatottal állt fel a zöld-fehérek ellen, s 4 : 1-re vezetett a félidőben. Azután jöttek a fiatalok, lelkesen, s 4 : 4-re végződött az a mérkőzés. — Soha nem lehet elfelejteni! Láttán) azóta jobban, eredményesebben is szerepelni az FTC-l, tapsoltam már bajnokságnak is, de azt a lelkesedést nem lehet feledni! Hangjában nosztalgia . . — Mi tagadás, ez a régi tűz, régi szenvedély hiányzik a mai mérkőzésekből. Ha a játékosok is olyan lelkesek lennének, mint mi szurkolók . . .! Három kívánsát) Igazi, vérbeli szurkok) Patonyi tanár úr, nem reked meg a bajok boncolgatásánál, mindig előre, a megújhodás felé tekint. Számára a bajok mindig átmenetiek, amelyet követ a megoldás. A lecke adva van, de a legjobb tanuló sem felelhet mindig kitűnőre. — Nem is az a fontos, hogy milyen a felelet, hanem milyen a felkészültség! Mi lenne a mesebeli három kívánsága? — Először: nyerjen bajnokságot a csapat! És . . . ezzel ki is merítettem a másik két kívánságot is. Ilyen szerény szurkoló Patonyi tanár ür. • I,. HÉTI AHA r A ^ Ml SZURKOLÖINK
