Fradi-híradó (1973)

1973. február

A GÓLKIRÁLYNŐ ÖRÖME ÉS BÁNATA Ha támad a csapat, nincs más feladata, mint beékelődni a védőfalba, s az ölelő karok szorításából kiszabadulva «ólt, gólokat dobni. Látszólag — semmi. De, aki látott már női kézilab­da mérkőzést, az tudja: nem kisasszony-dolog. A birkózószőnyegen — férfiak ■— nem szorít­ják olyan keményen egy­mást, mint ahogy a védők „ölelik” a beállóst. ölelő karok, birkózó szo­rítások ide, vagy oda: Ta­kácsáé 136 gólt dobott az ellenfelek kapujába. Hu­szonhat mérkőzésen. És ez­zel a teljesítménnyel: gól­királynő! Életében először. Pedig már 10 éve játszik az NB I-ben. A Ferencvá­rosban. Mégis csak most si­került. Hogy miért? Erről faggattam a SC Lipcse —FTC BEK-mérkő- zés után. Nem volt kedve. Érthe­tő: kiesett a csapat. S neki sem ment jól a játék. Eb­ben persze ludas Junghaus, a németek magasra nőtt játékosa is, aki úgy kapasz­kodott 50 percen keresztül Takácsnéba, mint a hajó­törött az óceán közepén egy deszkaszálba . . . Milyen érzés gólki­rálynőnek lenni? Hirtelen nem is tudott rá válaszolni. Kis ideig gondolkodott, s aztán ezt mondta: — Eddig nem is gondol­tam erre. Nem volt időm az elmélkedésre, mert készül­tünk a BEK mérkőzésekre. Az fontosabb volt. Később: — Jó. Nagyon jó. De én szívesen elcseréltem volna Flecknévei a bajnoki arany­éremért! így csak fél öröm az öröm. Egy góllal kellett volna nekem, vagy vala­melyik társamnak többet dobnia ahhoz, hogy bajno­kok legyünk! Egy gól! Huszonhat mérkőzésen egy gól. És az egy gól miatt az aranyéremből — ezüst lett. Pedig az utolsó mérkőzés előtt már mindenki azt mondta, hogy az FTC a bajnok. A Takácsné és Szó­kéné vezérelte bajnokcsa­pat kétszer is legyőzte a trónkövetelő Vasast. Az utolsó találkozót az FTC Ózdon játszotta, a Vasas Veszprémben. Az eredmények: FTC Ózdi Kohász 12 : 10, Vasas Bakony Vegyész 17 : 9(!). Ha 13 : 10-re győz a Fra­di. vagy a Vasas csak Ifi : fi­re az Üllői útra kerül az aranyérem. Nem így történt. És ezért szomorúak az FTC játékosai. Takácsné is, aki pedig Ózdon a 12 gól­ból hetet dobott! Szereti ezt a szerep­kört? A „húsdarálást”? Talán furcsán hang­zik, de imádom! Nagyon sok lehetőség van középen arra, hogy gólt szerezzek. Jobb. mint szélsőnek lenni. Évekig jobbszélső, majd jobb 2-es átlövő voltam. Mind a két posztot szeret­tem, de a beállósság min­dennél többet ér. Sokat kell mozogni, harcolni. És pz jó Persze néha akadozik még a játékunk, azért, mert Sterbinszky kiválása után Szőkéné átkerült a bal ol­dalra és Csiha lett a jobb oldali átlövő, s nem va­gyunk még igazán össze­szokva. Takácsné gólt dob a Goldberger hálójába. Amikor azt mondja, hogy Sterbinszky: kicsit megváltozik a hangja. Érthető. A válogatott játékos egyik pillanatról a másikra bejelentette, hogy más egyesületben akar ját­szani. Bejelentése minden­kit váratlanul ért. Nem ad ták ki. Leállt! És a lehetőség így mi más is lehetett, mint az, hogy megpróbálják kiharcolni a dobogóra jutást. — Ha valaki a bajnok­ság előtt azt mondja, hogy ezüst érmesek leszünk, bol­dogan elfogadtuk volna. De így . . . Elkeseredett. Pedig van már aranyérme bőven. Közte a legfényesebb, az 1965. évi világbajnokságon szerzett. Ott is jól játszott. 1963 óta a válogatott tag­ja, csaknem százszoros vá­logatott, eddig közel 1000 gólt lőtt . . . É!s mégsem boldog. És ennek egy gól az oka . . . S — legyünk őszinték ez így helyes. Mert az elé gedetlenség ösztönző pro Akkor, ha valaki szereti azt, amit csinál. És Takácsné nagyon sze­ret kézilabdázói! — így igaz mondja Elek Gyula edző. De ez valamennyi „lányomnál” így van. — Ezek szerint öröm ed zőnek lenni? őszinte a válasz: — Igen. Bár nem va­gyunk boldogok. Igaz, leg­merészebb álmunk sem volt a bajnokság előtt az arany érem. Sterbinszky kiválá­sával megcsappantunk. Huszonhat mérkőzésen összesen négy pontot hul­lajtottunk el, kettőt Veszp­rémben, egyet-egyet a Pé­csi Bányász és a Goldber­ger ellen. Nem sok ... A Vasast kétszer is legyőztük. Sőt harmadszor is az idén. az MNK-ban. És mégis. Ilyen a sport! Ezért is szép . . . — Játékosaival elége­dett? Maradéktalanul. Min­denki „hozta” magát. Ke­vesen voltunk, de szeren­csére nem sérült meg senki. Agócs nagyon sokat fejlő­dött. A következő idényre pedig erősödünk: hárman jönnek hozzánk. Fiatalok, tehetségesek. A bajnokság­tól nem féltem a csapatot. Ha egy edző ezt mondja, a szurkolók jogosan vár­hatják, hogy a bajnoki év végén a legfényesebb érem­hez segíti csapatát. LANTOS GÁHOIt 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom