Fradi-híradó (1973)
1973. február
Nyolcéves múltra tekint vissza a jól szervezett társadalmi testület, a fiatal úszók nevelését segítő szülői munkaközösség, és nehéz lenne pontosan megmondani, melyik területen végezték a leghasznosabb munkát, a legeredményesebb tevékenységet. — A fiam nyolcéves kora óta a Ferencvárosban úszik és mivel már a Műszaki Egyetem gépészmérnök karának hallgatója, húsz éves — joggal mondhatom, hogy régi ismerője vagyok a klub szakosztályi életének — emlékezik Fü- leky András, a Magyar Optikai Művek kooperációs osztályának vezetője, a szülői munkaközösség elnöke. — Kezdettől fogva sokat jártam ki az uszodába és más gyerekek szüleivel együtt tapasztaltam, hogy edzőink nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy ellássák nevelői-ok- tatói, fegyelmező feladatukat. Természetesen, valamennyien segíteni akartunk, de egymagában az ember csak kisebb dolgokban tudja kivenni a részét, míg együttesen többre vállalkozhatunk. — 1966-ban támadt valakinek az ötlete, hogy az iskolai munkaközösségek mintájára hozzuk létre mi is gyermekeink szülői munkaközösségét. Számtalan gondon kellett ugyanis fáradozniuk a Ferencvárosban dolgozó úszó edzőknek: kisebb-nagyobb anyagi kérdések megoldásával bajlódtak. Felszerelések előteremtéséért szaladgáltak. A gyerekek utazását szervezték. Az iskolákban ellenőrizték tanítványaik előmenetelét, amellett, hogy ellátták fő teendőjüket, az úszóoktatást. Tíz-tizenöt aktív anyuka, apuka úgy találta, hogy ha már úgyis kint vagyunk minden versenyen, látjuk a teendőket, miért ne vehetnénk ki a részünket, hiszen saját gyerekeink látják annak hasznát. Szervezetet hoztunk létre, amely saját alapszabály szerint működik, tizenkét tagú vezetőség irányítása mellett. — Engem választottak meg a szülői munkaközösség elnökének mondja Füleky András. — Arató András barátom lett a gazdasági ügyek intézője. A Ferencváros külön OTP csekkszámlát nyitott számunkra, erre folynak be - a főkönyvelőség kezelésében — a szülők által vállalt önkéntes befizetések. Nem nagy összegek ezek, de jelentősek, mert jó szívvel adtuk az egész közösség céljaira. Alapszabályunk rögzíti, hogy „pénzünket semmiféle címen egyéni célokra felhasználni nem lehet”. Abból ugyanis sok baj, vita származna, de így az egész zöld-fehér úszó gárda előnyét élvezi. Az apróságok szülei évi ötven-száz forintot fizetnek be. Ezekből az idén már 14 ezer forintunk volt. Mire fordították? Mindenekelőtt fedeztük „jól tanuló, jól sportoló" mozgalmunk költségeit. Az országban mi hirdettük meg ezt az ösztönző formát először még 1967- ben, és dicsekvés nélkül mondhatom, azóta jó eredménnyel működik. A legkisebbektől a legnagyoh- bakig nyolc kategóriában, különös gonddal kidolgozott pontérték-táblázat szerint értékeljük a gyerekek tanulmányi- és úszóeredményeit. A kettő együtt adja a helyezést. Előírás, hogy a tanulásban legalább 3,8-es átlagot kell elérni a pályázónak. Külön apai öröm számomra, hogy fiam, Füleky András ebben is elől járt, már négyszer volt korcsoportjában a győztes. 1972-ben Gyarmati Andrea harmadszor nyerte el a vándorserleget. De kétszer volt már kupavédő Lázár Péter és Fodor Judit is. A legjobbak megkapják a vándorserleg kicsinyített mását, sőt, ha háromszor nyerték el, végleg az övék a nagyserleg is, a helyezetteket véretekkel jutalmazzuk. Mi szerveztük meg gyerekeink tavaszi-őszi táborozását. Gondoskodunk az ottani kultúrprogram- ról a versenyekről, azok díjazásáról. Gyakran előfordult az elmúlt években, hogy tíz-tizenöt autótulajdonos szülő vállalta a gyerekek vidékre utaztatását úszóversenyekre. — Szeretjük, ha szépen, ízlésesen öltözködnek gyermekeink az uszodában is. A Ferencváros a kicsiknek nem tud úszóköpenyt, drága felszerelést adni. Szülői munkaközösségünk megállapodott egy ruhaipari szövetkezettel, hogy méret után köpenyt készít az apróságoknak, és azokat a zöld-fehér úszópalánták megvásárolhatják. Mintegy százhúsz fiatal így egységes FTOruházatban feszit az uszodában. — Látjuk, hogy gyermekeink Kolosa István és a többi edzőnél jó kezekben vannak, de azért néha elkel a mi nevelő, fegyelmező segítségünk is. Igyekszünk baráti közösséget kovácsolni a zöld-fehér úszónövendékekből, amely kiveti magából a rosszat és érdeklődést fejleszt minden iránt. Élversenyzőinket is felhasználjuk, hogy élménybeszámolóikkal ösztönözzék társaikat. Legutóbb Gyarmati Andrea tartott emlékezetes olimpiai élmény beszámolói. Összejöveteleinken nem egyszer több mint száz szülő és igen sok úszó jeleni meg. Miért teszik mindezt? — Már sokan kérdezték ezt tőlünk — mosolyog a válasz előtt Füleky András és mi csak azt tudjuk mondani, mert úgy érezzük, hogy ez így van rendjén. Nem várni kell ölhetett kézzel, külső szemlélőként, míg mások fáradoznak gyermekeink nevelésén, sportban való előrehaladásán. Üszni minden embernek meg kellene tanulnia. Mert egészséges és szórakoztató, s egyben pihentető sport is. Szülők vagyunk, ennyivel tartozunk gyermekeink nevelésének, a klubnak, amely tehetségéhez mérten biztosítja a feltételeket. Sok munkaelfoglaltsággal jár a közösség vezetői számára az összefogás, a különböző törekvések ösz- szehangolása, de az eredmény mindenért kárpótló boldogság. SIUüKMANY LAJOS 13 r T |iy " | ? f 2 " - ~j^ st " ? | hj = I ' T • I Ml I >„P = -J 1 »í |j . .5 i EGY ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^
