Fradi-híradó (1973)
1973. november
ELŐTTÜK A NAGY LEHETŐSÉG Hiába — minden kezdet nehéz. Vannak sportolók, akik nehezen illeszkednek be egy új közösségbe. Sokszor a legnagyobb klasszisoknak is hosszú hónapokra van szükségük, míg megszokják új környezetüket, inig tudásuk legjavát nyújtják. A jószemű, képzett edzők tisztában vannak ezzel. A közönség, mint ahogy Netzer példája is bizonyítja — nem ismer könyörületet. Számukra már kevésbé létezik „türelmi idő”. Uiáté pártos és Dómján László júniusban igazolt a Ferencvároshoz. Vitathatatlan, minden erényük ellenére, játéktudásuk alapján egyiküket sem állíthatjuk Netzer mellé. De a gondjaik, , t élén pillanatban — sok vonatkozásion közösek! Máté a Pécsi MSC, Dómján a Pénzügyőr labdarúgója volt. Mind^ ketten tehát felfelé léptek. Ez mindl- járt egyet jelent azzal is, nem elég az, amire korábban képesek voltak, a jövőben még tovább kell fejlődniük. — Még az átigazolásom előtt megmondták nekem a Ferencváros szakvezetői, gólokat várnak tőlem — mondta Máté, a huszonöt éves befejező csatár. — Mit lehetett erre felelni ? Tessék elképzelni az én helyzetemet. Felmegy vidékről, egy középcsapatból Pestre, egy élcsapatba egy játékos. Odaállítják olyan klasszisok mellé, akiknek eddig a képét gyűjtötte, aztán kiadják neki a feladatot: rúgd a gólokat. MÁTÉ JÁNOS DOMIÁN LÁSZLÓ — Szerencsére ezek a dolgok csak a pályán kívül jutnak az eszembe — folytatta —, amikor a zöld gyepre lépek mindent elfelejtek. Csak a játék érdekel. Az alacsony termetű csatár a csapat spanyolországi tornáján a Bayern München ellen vette be először a zöld-fehér mezben az ellenfél hálóját. Nem is egyszer. Kétszer. A hazai pályán a Vasas ellen sikerült első gólját lőnie. Ha sok vonatkozásban nem is, de egyben tehát jobbnak bizonyult még Netzernél is. A gátlásait jóval korábban győzte le. A beilleszkedés, az új környezethez való alkalmazkodás, minden aggálya ellenére, nála köny- nyebben indult. Természetesen még hosszú idő szükséges ahhoz, hogy gyökeret verjen a csapatban. Ehhez sok segítséget kaphat játékostársaitól. lomján JÜászló előtt más cél lebeg. Érthető, hiszen a huszonöt éves kapuvédő előtt a sportág oly egyénisége áll, mint Géczi István. Ügy tűnik, ez egy kicsit bénítólag is hat Domjánra. Nemcsak az edzője, ő maga is elmondta, egyelőre még teli van gátlásokkal. Pedig... Hát igen, itt van az az átkozott „pedig”, ami sajnos nem lehet érv. Mert hiába tudják, állítják róla a szakvezetők, sőt maguk a játékosok, hogy jó kapus; hiába igazolják ezt a korábbi NB I B-s és az utánpótlás válogatott mérkőzéseken látottak — a sportban fennáll az a sajátos, egyben csodálatos dolog: mindig ma, az adott napon, a versenyeken, mérkőzéseken kell produkálni. És nem is kellett sok idő ahhoz, hogy Doniján meghálálja a bizalmat. Géczi sérülése miatt Zalaegerszegen ő került a Ferencváros kapujába. Elég hamar az élvonalba jutott. Gyorsabban mint ahogy gondolta volna... Doniján azok közé a labdarúgók közé tartozik — sajnos az ilyenből van a kevesebb —, akiket szerénységük miatt az edzők szívesen állítanak példaképül. Félreértés ne essék, nem azt akarjuk mondani, hogy ezt az emberi erényét elveszítse. Dehogy! Mi csak amellett kardoskodunk, hogy bizonyos vonatkozásban változzék meg. Egy kapus ,egy jó kapus elképzelhetetlen önbizalom, egy kis egészséges „vagányság” nélkül. A Ferencvárosban nagy lehetőségek vannak. Komoly célok lebeghetnek mind az idősebbek, mind pedig a fiatalok előtt. Minden rajtuk múlik. GYÁRFÁS TAMÁS 1 19
